A külső utcák

Kalandmester

Az ikrek különböző irányokból érkeznek és sétálnak oda az összegyűltekhez. Azunfen szólal meg és testvére csak bólint szavaira.

- A környéken nincsenek többen, de úgy érzem jobb, ha minél hamarabb indulunk.

Loen erre hümmögve felelt és várt egy kicsit, majd felelt a nőnek.

- Nos, fehér mágiával, de ez most nem lényeges.

Nagyot sóhajtva nézett az ikrek fele, legalább is látszólag mivel szemeit nem igen látni. Aroth felhúzta szemöldökét és feltette a kérdést.

- Mi az csak nem kifáradt Loen?

- Nem tagadom, jól esne egy lassabb tempó. Jut eszembe, ha szabad tudnom merre tartanak?

Kérdi a Zelótákat úgy csenghet a gurgulázó hang ellenére, hogy valami támogatás félét akarna felajánlani a fehér mágus. Erre Az ikrek érzés mentes pofával néztek egymásra. Nem kívántak semmit sem hozzá fűzni.

- Esetleg a károkért cserébe, amiket okoztunk, ha úti célunk megegyezik, kísérnénk önöket.

Az ikrek dacosan fordultak meg és susmogtak valamit, amit leginkább a jó hallásúak hallhattak meg, ez esetben a két Zelóta.

- Mágusi formalitás ez nem igaz.
- Nyugodj meg Aroth, majd túl leszünk ezen is, és tudom te is úgy vágyakozol már ott lenni, mint ahogyan én is!
Jobb karjával bohókásan rángatta meg testvére vállát és folytatta.
- Elvégre az ikertestvéred vagyok öcsi!
- Na persze Öcsi!
Ebből kifolyólag szeretnek vitázni azon vajon ki született meg előbb. Loen csak várta a reakciót és látszólag észre sem vette az ikreket, hogy a másik három ember mit csinált azt sem.

Tárgy: Re: A külső utcák Szer. Nov. 11 2009, 14:44

A két Zelóta is közölte velünk a nevét, miután társaim is bemutatkoztak nekik. Nem sokkal később visszatért a két sötét bőrű vadász, akik jelezték, hogy nincsenek már mások a környéken. Erre igazán megkönnyebbültem, bár nem is számítottam volna arra, hogy még több ilyen ostoba támad majd ránk. Ha valamelyiküknek szándékában is állt, bizonyára elrettentek volna, attól, hogy milyen tapasztalt harcosok is vannak ebben a kis szövetségben. Ezzel pedig igazán nem magamra gondoltam.
- Mekkora szerencse. Nem szeretek emberi élteket ontani. Arra úgyis ott lesznek a Romlottak...- jelentettem ki a végét egy kicsit halkan, mivel újra eszembe jutottak az idők, midőn még ellenük küzdöttem a csatákban, valamint a bosszú, mint szeretett fivéremért cselekedtem. Karba tett kézzel álltam ugyan, de ezeket a szavakat kiejtve ökölbe szorultak kezeim, szemeimet pedig lehunytam, s egy nagyot szívtam szülővárosom tiszta levegőjéből. Loen közölte az ikrekkel, hogy neki jól esne a pihenés, ezt követően a Zelótáknak felajánlotta, elkísérhetnénk őket. Ez a két fivérnek nem nagyon tetszett, dacosan fordultak el, bizonyára tanácskoztak valamit. Rátekintettem Kheredorra és Valerothra, miközben fejemmel a menetirányba bólintottam, ezzel jelezve, ideje lesz csatlakozni a többiekhez. Odaálltam a fehér mágus mögé, mialatt megvakartam a fejemet a sisakom alá benyúlva. Halványan most is vigyorogtam. Jobb kezem a kardom markolatán pihent, a ballal pedig a tatyóm pántját tartottam, amiben az élelmiszerek és italok helyezkedtek el, mit az útra hoztam. Nem láttam értelmét, hogy bármit is hozzáfűzzek a dolgokhoz, tehát csak vártam a cselekmény kibontakozására.

Tárgy: Re: A külső utcák Csüt. Nov. 12 2009, 10:28

A két iker, akik előzőleg valamiért elhagyták a csoportot, máris visszatértek. Elmondták, hogy a környéken nincsenek rosszakarók ennek a csapatnak.
~ Szerencse, hogy többen nincsenek, bár látszott, hogy szedett-vetett bandával van dolgunk. - Gondoltam magamban, majd ismét a csoportra néztem, nehogy lemaradjak valamiről.
- Mekkora szerencse. Nem szeretek emberi élteket ontani. Arra úgyis ott lesznek a Romlottak... - Mondta Szaleroth és bólintottam egyet.
- Hát igen, ezek a hitványak is jobban tennék, ha inkább a romlottakat üldöznék és nem pedig minket. - Jelentettem ki, miközben körülnéztem a biztonság kedvéért. Ezután Loen megkérdezte, hogy a Zelótákat elkísérhetnénk-e, ha már ennyi fáradalmat okoztunk nekik. Ezek után Szaleroth bólintott, hogy csatlakozzunk Kheredorral és elindultunk.
~ Egyre bonyolultabb lesz a történetünk, valószínűleg vándorlásaim során, ez lesz a legnagyobb kalandom, de remélem nem a legutolsó. - Nyeltem nagyot és a vadászgörény felült a vállamra, mivel érzékelte, hogy elmúlt a veszély, így tehát levegőzött egyet.

» Utcák, terek, piac