Harlequin
Admin
 | Tárgy: Történelmük  Csüt. Júl. 09 2009, 22:59 | |
| A Zelóták története
A Zelóták sok száz évvel ezelőtt érkeztek a tengeren túlról Arlanz földjére. Elsőként telepedtek le ezen a földön, és elsőként derítették fel. Otthonukká tették a legnagyobb erdőt, amit Suttogó erdőnek neveztek el. Városukat, melyet Álomtölgy városának neveztek el, az erdő mélyén alapították. Álomtölgy környékén aztán kisebb falvak, és őrposztok is kialakultak, mert bár a béke jelenvolt, sosem tudhatták, mikor kellhet megvédeniük magukat más felbukkanókkal szemben. Az erdő uraivá váltak, és ami az erdőben és a környékén történt, arról ők tudtak. Tanácsot alapítottak, melyeknek tagjait tízévente választották meg. Egyszerű nevet adtak nekik, ők a Zelóta tanács. A Zelóta tanács határozta meg a zelóta nép minden fontosabb mozzanatát.
Évtizedekkel később aztán új nép bukkant fel, ugyancsak a tenger felől. Ezek voltak az emberek. A Zelóták kezdetekben csak észrevétlen figyelték őket, igyekeztek elkerülni minden nemű kontaktust velük, lévén nem tudták miféle szerzetek lehettek. A beszédük különbözött, a külsejük is, hiszen az embereknek sokkal erőteljesebb testfelépítésük volt, mint a nádszál vékony, Zelótáké. Leglátványosabb különbég a füleik hosszában nyilvánult, meg hiszen a zelótáknak több hüvelykkel hosszabb fülük volt, mint az embereknek. Az első közvetlen kontaktus egy fagyos téli reggelen esett meg a két nép között, miszerint egy favágó észrevette az őt figyelő vékony alakot az erdő fái között. Bár a zelóták majd’ egy hétig képesek voltak leplezni a jelenlétüket, előbb utóbb el kellett jönnie a pillanatnak, amikor az emberek rájönnek, hogy ők tulajdonképpen betolakodók. Nem mentek oly mélyre, mint a Zelóták, megállapodtak a tenger partján, ott telepedtek le legelőször, így időbe tellett, mire addig merészkedtek, hogy összeakadjanak szomszédjaikkal. A Zelóta tanács az incidensről tudomást véve úgy határozott, hogy küldöttséget indít, hogy felvegyék a kontaktust az emberekkel. 6 zelóta harcos és egy futár indult útjukra, hogy megpróbáljanak kapcsolatot teremteni az idegenekkel.
Talán mind a két nép meglepődött mikor egészen könnyen sikerült ez a kapcsolatteremtés. Az emberek kompromisszumképesek voltak, hajlandóak voltak kiegyezni a zelótákkal, szinte mindenben. Hatalmas volt ez a terület, bőven elfért a két nép egymás mellett, különösképpen hogy a zelótáknak az erdők kellettek leginkább. Később egészen jó kapcsolat alakult ki közöttük, megismerték egymás nyelvét, és történetét, bár a zelóták tartózkodtak attól, hogy az emberek igazán belátást nyerhessenek a kultúrájukba. Az emberek aztán terjeszkedni kezdtek, ahogy felépült az első városuk, lassan felbukkantak a kisebb falvak, de tartva magukat az egyezséghez, nem lépték át a határt. Kereskedtek is, az emberek halakat adtak a zelóták által termesztett különleges gyümölcsökért. A béke viszont soha nem tart örökké.
A hegyek felől furcsa szerzetek érkeztek, az eddig – köztudat szerint - áthatolhatatlan csúcsokról. A zelóták számára teljesen ismeretlenek voltak, de riasztó külsejük azonnal tudatta velük: ezek már nem békével érkeztek. Később Romlottakként mutatták be magukat. Tébolyodott lelkeknek tűntek, kik céltalanul töltötték nyomorult életüket. A küldöttség, amit a zelóták küldtek hozzájuk nem tért vissza. Legalábbis nem olyan formában, mint ahogy visszavárták őket. Hogy mi történt velük arra csak később derült fény. A küldöttség tagjainak testei mind eltorzultak, csúffá lettek, és elméjük is megzavarodott. Képesek voltak kárt tenni egymásban, is, de elsősorban mindent megtámadtak, ami csak az útjukba került. Az emberek és a zelóták aztán összeültek, hogy megvitassák, mihez kezdjenek a két nép fiai, és lányai.
Kiderült, hogy a Romlottakat az emberek hozták erre a tiszta, és békés földre. Voltaképpen előlük menekültek ide, csakhogy ezek szerint néhány egyed titkon velük jött, és a hegyekbe menekült, hogy ott megerősödve visszatérhessenek. Egy ismeretlen kórság áldozatai mind, melyről az emberek – ahogy ők állították - vajmi keveset tudnak.
A zelóták felajánlották segítségüket az embereknek, így a romlottak félbukkanásának első pillanatától kezdve a zelóták és az emberi faj vállvetve küzdenek az őket bekebelezni akaró horda ellen. A Romlottak aztán egyre több áldozatot követeltek magukénak, így Arlanz földjét megosztotta a viszálykodás.
| |
|
