Történelmük

Hogy a Romlottak honnan kerültek elő, az örök rejtély marad, lévén ők maguk sem tudják. Egyszerűen csak megjelentek, és elkezdték céltalan, vérrel átitatott életük leélését. Az emberek iszonyodtak tőlük és sorra próbálták kiirtani őket, ennek ellenére mire bárki is észbe kaphatott volna már több romlott volt, mint ember. Valami ismeretlen kórság lehetett a háttérben, talán valami mágia, de csak találgatások hangzottak el, konkrétumok, vagy tények nem. Szépen lassan kiszorították az emberi fajt az otthonából, és kis híján ki is irtották őket. Azoknak az embereknek volt szerencséjük, akik halálukat lelték a velük folytatott harcban, mert azok, akik nem lelték halálukat a véres küzdelmekben, olyanokká tették, mint ők maguk. Hogy mitől válhattak romlottakká az emberek, akiket elkaptak, azt már csak a romlottak tudhatják.

Az emberek bukásának hajnalán a romlottak eddig céltalan, rendszertelen támadásaik ellenére valami módon közösségekké váltak. Nem minden romlott veszítette el teljesen az eszét, és ez csak még rosszabb volt, ugyanis irányították társaikat, vezetőkké lettek. Három hadúr emelkedett ki közülük: Halor, Zanna és Morpontolithes. Ez a három hadvezér közösen irányította az irányítható romlottakat, és immáron stratégiát alkalmazva küldetésül tűzték ki, hogy az emberiség írmagját is elpusztítják. A városok elnéptelenedtek az erdők kipusztultak, így az embereknek már nem maradt más, mint a tenger amerre menekülhettek a minden elsöprő horda elől. Néhányan sikerrel elmenekültek, viszont nem tudták, hogy Zanna úrnő néhány testőrével velük utazott az egyik hajón. Az embereknek nem tűnt fel az elkallódó hajó, senki sem gyanakodott arra, hogy bizony követik őket, oda ahová menekülnek.

Zanna úrnő egy távolabbi partszakaszon szállt partra a kíséretével. A partraszállás fogalma egészen más értelmet nyert itt, ugyanis a hajó, amivel érkeztek darabokra szakadt a parti sziklákon, így nem üzenhettek vagy térhettek vissza egyébként sem. Az úrnő teljesen tisztában volt vele, hogy nem fognak a keresésükre indulni, túl nagy volt a széthúzás a hadvezérek között, mi több minden egyes Romlott között. A hegyekbe vonultak, mert tudták, hogy az emberek a part közelében fognak letelepedni. Nem volt könnyű dolguk, mert, még ha kevesen is voltak, tudták, hogy szükséges lesz az erősítés. Zanna úrnő pedig egy szükségesnek mondható tervet ötlött ki, amihez viszont türelmesnek kellett lennie. Az úrnő viszont híres volt a türelméről.
A terv a következő volt: utódnemzés. A csapatának voltak hím és nőstény egyedei, még ha nem is egyenlő számban. A hegyek növényei, és állatai táplálékul szolgáltak nekik. Barlangokban telepedtek le, és nekiláttak az utódok nemzésének. Az eltelt évek folyamán Zanna úrnő tizenöt utódot hozott a világra, és a másik két nőstény is tízet-tízet. A hímek szerezték be az élelmet és óvták az utódokat, akik gyorsan fejlődtek. Az emberek és a zelóták nem tudták mi gyarapszik az oltalmazón föléjük tornyosuló hegyek egyik csúcsán. Idővel sok romlott elpusztult, ahogy a generációk váltogatták egymást, de ettől függetlenül a létszámuk lassan már a százat is elérte.

Zanna úrnő is meghalt a többi elvénült romlottal együtt, de sikerült magának két utódot választania. Egy hímet és egy nőstény, kiknek neve Pit’yon és Danya volt. Ők ketten vezették tovább a romlottakat, akik uralmuk alá vonták a Fűrész csúcsot. Települést építettek, és ellenőrzésük alá vonták a hegyi ösvényeket. Elérkezett a támadás ideje. Az emberek és a zelóták közül is sikerült befogniuk párat, hogy sajátjaikká tehessék őket, így, még ha a másik két nép egyedei többen is voltak, a romlottak szépen gyarapodnak egészen máig.