Nyugat-Remény főtere

~Igen kék most az ég bár kicsit hűvös van. Utálok fázni, de hivatásomhoz híven ezt is le kell győznöm. Nem érek rá elmenni valami melegebb ruháért. Továbbra is az emberek sokaságával kell törődnöm még a végén, hiányolnának.~
Gondolta az út közepén fekvő Fél-Zelóta. Rossz szokása filozofálni és néhány ötletét megvalósítani. Jelenleg az emberek reakcióit akarja vizsgálni azzal, hogyan reagálnak egy földön fekvő emberrel. Bár sok szitkot kapott a kocsisoktól és nevetést a gyermekektől eddig csak néhány hölgy és férfi ment hozzá aggódva. Ebből is rájött mennyire vegyes érzelmek veszik körül és mindegyiknek egy test a gazdája. Azt mondták már neki páran, hogy az emberek különbözőek, de ez annyira talán nem is igaz. Persze mindig van kivétel, de maga makacs gondolkodás módjával máshogy mennek a dolgok. Valamiért amióta csak él és elbambul szomorkás képet vágott így ismét felfigyelt rá valaki, de megszakította egy menekülő tolvaj és az őrök a kontaktust. Ő csak mosolyogva kelt fel miután átugráltak felette és elkezdte leporolni magát. Tudja, nagyon jól nem szereti Zyssia ha ilyen hülyeségeket csinál Etrope.

Nagyot sóhajtott és megszokott módon sétált miközben alaposan megnézte a padon ülőket. Eszébe jutott egy újabb teszt és találomra Rayen mellé huppant le és csak némán maga elé kezdett el nézni. Várta a másik, hogyan fog reagálni a sovány Fél-Zelótára.

Felnézett az égre kíváncsian, de ő sem igazán látott szóra érdemes felhőt. Maga elé meredt, majd bólogatva a mellette ülőhöz fordult.

- Nyugtatóan hat ezt én is tudom. Sokat szoktam nézni őket és nem egyszer ugrott be a gondolat milyen csodás is lenne odafent szárnyalni. Akár a madár és nem katapultból kilőtt szikla.

Nem tudni, hogy elszomorodott-e mivel ugyan olyan szomorkás pofát vág, mint eddig. Kinyújtózott és megropogtatta ez által a végtagjait. Annyira jól esett neki, hogy még a hideg is kirázta.

- Mivel foglalkozik Rayen? Már ha szabad e felől érdeklődnöm.

Tekintete érdeklődő volt, de pozitív értelemben. Nem tűnt annak a szemétkedő tolvajnak, de talán túlságosan is nyugodt volt. Nem tudni még, hogy nem ártó szándékkal jött ide. Ő legbelül tudja, hogy kicsoda micsoda.

Eltöprengett még egy pillanatra, de bólogatott azért a válaszokra.
- Ezek szerint önt kitaszította a Rend?
Érdeklődött kíváncsian kissé közvetlenül. Bár nem árt, ha ismerősökre tesz szert a Fél-Zelóta talán tudja, majd egy mágus értékelni az ő filozófiai elméleteinek tömkelegét. A látásmódját, az entitását. Bár sejtelme van arról, hogy lehet, ezzel a másik lelkébe tipor, jó formán úgy gondolja, legfeljebb megbeszéli Rayennel a dolgot. Enyhít annak a szívé viselt terhén. Mindenkinek vannak béklyói odabent és jobb, ha minél hamarabb szembesül vele, s kibogozza azt. Át kell értékelni a maga dolgait különben semerre se fog tudni haladni. Ehhez persze le kell küzdenie azt a szokását az embernek, hogy előbb sírna, mintsem küzdene. De lehet csak egy itteni társadalmi rétegre igaz ez az elmélet ettől függetlenül bárkinek adódhatnak gondjai. S felülértékelve a hallottakat furcsállva gondolja magában mennyire elfogult kissé a mágus társadalom ilyen téren.
Bár helyén valónak érzi ő is ilyen téren, hogy valamennyire a mágus komolysága a hivatásához kötődően meglegyen. De azért színesebb az élet, ha van benne min örömködni, és néhány vicces pillanat által megeredt könnyek áztatta mosoly felemelően hat bárkire.

Várja a választ, amely eléggé sok következményt vonhat maga után, de még mindig nyugodtabb egy fehér, mint sem egy sötét mágus mellett ilyet kérdeni. Eléggé tart azoktól kik inkább a sötétebb oldal mágikus erőinek adják be derekukat, hiszen ez ténylegesen, ahogyan Rayen is mondta a Romlottakhoz van közelebb. Bár pont ő erősít meg ilyesmit még nem is látott Romlottat sem életében. Ő inkább kerüli a harcszíntéren való feltűnést és csak éli a filozofikus életét.

Egyre több újdonsággal gazdagszik tudástára a mágia terén, de még is rengeteg kérdése van, melyek közül a lényegesebbekre kell most koncentrálnia.
- Ez az elméletműködő képes?
Nincs semmi megvetés a hangjában inkább kíváncsi. Nem veti meg az ötleteket, hiszen lehet bennük valami olyasféle dolog, amely igazat is foglalhat magában. Persze létezik olyan is, aki semmit sem érdemel, hiszen a bolondoknál is rosszabbak tudás tárban. Rayenből többet néz ki megjelenésben és tudásban is.
- A hossz nem számít lényeg a lényege.
Fűzte hozzá késve sajna.

Eszébe jutott egy metaforikus ábrázolás arról, hogyan is tudná magának is meg a mellette ülőnek is szemléltetni az elhangzottakat bár nem érzi, tökéletesnek felhozza.
- Tehát akár egy folyó normális és átlagos áradását a mágusok átlagos törvényeihez hasonlítom. A maga ötlete pedig Ennek a folyónak a mesterséges befolyásolásáról szólna? Tehát hol erősebben, hol gyengébben áradjon a folyó általunk?

Reméli jól értelmezte és Rayen is az ő hasonlatát, amely koránt sem tökéletes, de legalább egy minimális képet alkotott az elméletről magában. Bár az is eszébe jutott lehet, nem ezt kellene firtatnia mivel nem igazán ért a mágiához. De annak is örül, hogy ha valahogyan tudja növelni tudás tárát egy olyas valaki által, akinek saját véleménye is van és nem holmi szobor az egész személyisége.