Élete Új remény városában kezdődött. Születése és első 5 éve úgy telt, mint minden átlagos paraszt fiának. 6 éves korában el kezdett érdeklődést mutatni a könyvek iránt. Pontosabban nagy érdeklődést. Rengeteget olvasott és minden születés napjára is könyveket kért. Mikorra elérte a 12 éves kort egy nap miközben egy regényt olvasott hirtelen kopogás hallatszott. A szülők kinyitották az ajtót, amin egy fehér ruhás idegen lépett be. Miután az öregember megbeszélte a szülőkkel, hogy fiúk tökéletes lenne mágusnak úgy döntöttek, hogy ők belegyeznek. Rayen sokat olvasott mágusokról és mindig is azokkal a könyvekkel foglalkozott, amikben leírásokat is talált ő egyből belegyezet.
A dolgok elején úgy tűnt, hogy a fiú ígéretes tanítvány de a ahogy teltek az idők el kezdett serdülni és egyre lustább lett a tanuláshoz. Gyakori volt, hogy unalmában elolvasta a következő anyagot és tanári segítség nélkül gyakorolt, ami gyakran balul sült el. Csodával határos módon sosem szerzett súlyos sérüléseket. A tanítója mindig is utálta ezeket az eseményeket és egyre ellenségesebb lett köztük a kapcsolat. Sokszor veszekedtek, de sosem utálták meg egymást. Épp ellenkezőleg mélyen tisztelték egymást csak ezt nem mutatták ki egymásnak. Mikor betöltötte a 20 élet évét a mestere meghalt ezért nem tudott már tőle tanulni, de halála előtt adott neki egy achát nyakláncot. Visszatért szüleihez, akik már várták fiukat.
Később a céh egy új tanárt jelölt ki neki viszont ő már sokkal rosszabb volt, mint előző tanára. Rayent gyakran leszidta, megbüntette, sértegette, vagy épp levegőnek nézte.23 éves volt, amikor először volt közte és tanára közt konfliktus. Okozója az volt, hogy egy hibátlan varázslat törés végre hajtása után a mestere csak annyit mondott” Na, rendben térjünk át a következőre”. A mester egyetlen varázslatával térdre kényszerítette a tanítványt és megtagadta, hogy tovább tanítsa a fiút.
Rayen felhagyott a céhnél tanulással és ismét visszatért a szülei hazába. 24 éves korában apja behívást kapott (mert katona volt) mert új támadást akartak intézni a romlottak ellen. Felesége térden állva könyörgött, hogy ne menjen, de ő mégis elhagyta a helyet és soha többé nem tért vissza. Az anyját elvitte a gyász. Rayen egy hónapig nem tudta elhinni, hogy mi történt. A temetésen csak nézte a sírokat, ahogy egymás mellé lefektetik őket.
- Legalább nem egy közülük- Mondta magában és a temetés után haza indult. Ahogy végig nézett az üres házban észrevette könyv gyűjteményét. Elkezdte az egyiket olvasni, és ahogy olvasott úgy érezte vissza tér belé a lélek és csak olvasott és olvasott. Miután végzet felnézett és észrevette anyjának gyűrűjét, ahogy nézegette eszébe jutottak a vidám emlékek felhúzta hát ujjára a gyűrűt kisétált az ajtón.
- Ideje elindulnom. - Mondta magának és kilépett az ajtón a napsütötte utcákra.
Csüt. Okt. 29 2009, 13:29