Moonlight háza

-Őőő... Hát, csak volt egy olyan fura megérzésem, hogy figyelnek és mivel rajtad kívül más nincs a közelben... Meg nem akartalak megvádolni, csak... Most haragszol?
Elengedi fürtjét és kerek szemekkel néz Roura.
~Várj csak! Mivan, ha hazudik? De olyan elhihetően áll itt előttem, hogy nem is tudom... Vagy csupán ilyen ügyesen tudja magát álcázni?...
-Meg ki tudja, hogy ti férfiak miket csináltok, ha egy nő éppen öltözködik! Amilyen kis kiváncsiskodók tudtok lenni néha.
Ő is keresztbe fonja a karjait. Jobb kifogást nem nagyon tudott kitalálni.

-Bizonyítsd be, hogy nem te leskelődtél! Tuti, hogy figyelt engem valaki, az ösztöneim súgják és azok álltalában nem tévednek. Nos?

Kitekint az ablakon. Furcsán érezte magát. Mintha Szarka készülne valamire vagy talán épp az, hogy semmit sem fog tenni. Nem mondd semmit, kisétál az ajtón és kész, ennyi.
~Remélem a fura megérzésem nem utal semmi rosszra.~
Nagyot sóhajt. Kezd alkonyodni. Szereti a nap alkonyati szakaszát. Átmenet a fény és a sötétség között. A piros, narancs és rózsaszín felhők szép lassan majd feketék lesznek és a nap lebukik a horizonton. Moon imádja ezt a fordulatot nézni.
Ismér sóhajt, majd rápillant Szarkára.
-Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér. - mondja halkan.

Ravasz Szarka módjára hátrébb lép, hogy távol kerüljön az esetleges fizikai támadásoktól.

- Hát jó, beismerem egy nagyon picit bekukkantottam. De ha ez megnyugtat nincs mit szégyellned, sőt, talán még örülhetsz is, hogy volt aki vette a fáradtságot, hogy meglessen! Hiszen ez igazán kitüntető dolog egy lány számára, bizony, főleg, ha én lesem meg!

Van egy olyan érzése, hogy ezzel egyáltalán nem fogja meghatni a lányt. Na de mit tegyen, mit tegyen, valamit muszáj csinálnia mert még hangya lesz belőle. Ekkor gyullad képzeletbeli fáklya a feje fölött, és mielőtt Moonlight a torkának esik, lép még egyet hátrébb.

- De tudod mit? Én egy toleráns ember vagyok! És ha már én örülhettem, kiegyenlítek!

Persze ebben is sumákolás van, szélesen elvigyorodik, és elkezd kiegyenlíteni. Ha ő láthatta Moont... Elkezdi kioldani a nadrág övét Very Happy

- Jaj, nem kell, hogy te is... Na jó, elnézem neked. De csak most az egyszer. Többször nem! Jaj, kérlek, erre nincs semmi szükség.
Arcát kezeibe temeti.
~Ezt nem hiszem el. Embarassed

Ez most komoly?~

Egy pillanatra felnéz, de aztán újra eltakarja az arcát. Közbe egyre jobban vörösödik. Ezt azért nem akarja.
-Nekem nem fogsz levetkőzni, ugye? - zavarában elneveti magát. Very Happy

- Nem kell ezt csinálnod csak azért, mert kis kiváncsiskodó vagy! Apropó, jut eszembe. - felnéz. - Szóval, te lestél engem??? Na megállj!
Odamegy és egy kisebb pofont ad neki. Nem volt nagy, csak csupán akkora, hogy elég figyelmeztető jellegű legyen.

Majd hátrébb lép ő is. Odamegy az asztalhoz és leül. Ráfekszik az asztallapra és gondolkodik.
~Jaj, te jesszus Atya Úr Istenkém, legalább az ilyen szituációktól óvnál meg! Ez nem hiányzik most nekem. Razz

... Remélem, nem haragszik meg a pofon miatt. De ezt most, úgy érzem, megérdemelte....

Gondolkodás közben kissé elszenderül. Néhány perc múlva valami nagy zajra ébred fel.
Felkapja a fejét és tekintete Rouét keresi.
-Szarka! Mi volt ez? Megint vihar van vagy mi?

- Jól van na hé... pedig megtenném, nem vagyok szégyenlős. Főleg ha megbetegszem akkor ápolnod kell és az nagyon tetszene Very Happy

Hát akkor elmarad a Szarka kopasztás, pedig ha Moon tudná miről maradt le.. boogie

- Jól van jól van de tényleg jól néztél ki, na. Legközelebb kicsit billegj is közbe, tudod mint a lányok az italozókban és akkor... oké oké nem szóltam!

Akkor vissza igazítja övét a helyére ha már senki sem kíváncsi az ő habtestére. Viszont a zajra összerezzen, és refelx szerűen az ablakhoz szökken, hogy kikémleljen rajta.

- Talán villámlott megint...

Orrát az üvegnek nyomja és a távolt fürkészi.

Rémült tekintete hirtelen ismét olyanná vált, mint amilyen az előbb volt.
-Ha megbetegszel? Hm... Nem hiszem, hogy te olyan könnyen meg tudnál betegedni. Smile

Amikor azt mondják neki, jól nézett ki, ismét elpirul.
-Köszönöm, de.... Micsoda? Mint a lányok az italozókba? Na de még ilyet?! Szerinted én olyan vagyok tán, mint azok? Ha ennyire hiányoznak, akkor miért nem hagytál inkább ott az erdőben és mentél volna inkább egy italozóba?
Csodálkozva néz Roura.
~Én? Hogy billegjek neki? Álmában...~

Fehér bőrének, fekete ruhájának, kibontott hajának és kissé mérgeskés szemeinek együttese Rout egy vérbeli boszorkányra emlékeztetheti.
Lassan feláll és szemei mintha lassan megnyugodnának.
~Mit is képzelhettem. Hisz egy tolvaj, naná, hogy képes ilyen dolgokat mondani. Na mindegy. Csillapítom dühömet.~

Odalép egy kis szekrényhez és elővesz belőle egy szépen faragott furulyát. Kecsesen leül az egyik alacsonyabb párkányú, nyitott ablakba és játszani kezd rajta.
Minden madár, ami csak a fán lakik, csicseregni kezd. Ekőszőr Moonlight szólózik, majd lesz belőle duó, trió és végül már több szólamú kánon. Meseszép muzsika ez.
A szép zene közben Moon odapillant Szarkára, hogy vajon mit csinál mindeközben.

- Mehetnék ebben igazad van. De okkal tenném. Minden esetre te jó vagy így ahogy vagy, mellesleg nem azért vagyok itt hogy táncoló nőket nézegessek.

Pimaszul a nőre vigyorog, ahogyan eddig is. Ő csak szórakozik. Eljátszik a gondolattal hogy mi lett volna ha tényleg levetkőzik, vagy ha... még jobb, puszit nyom Moon arcára. Very Happy

- Na jó elhallgatok.

Fel ül az ablak belső párkányára, és onnan figyeli. Hallgatja a furulya muzsikát. Bár nem nagy műszakértő, egészen elmosolyodik rajta, szereti a zenét főleg ha az szép. A lán pedig egészen tűrhetően játszik.

- Nem is rossz.

Nem csinál semmit csak hallgatja.

Moonlight bólint egyet, ami azt jelenti: "Köszönöm." .
Egy pillanatra elhalkul a furulya, csak a kis madarak csivitelnek tovább, majd halkan folytatják. Ismét megszólal a furulya, de most valami szomorúbbat énekel. A madárkák is döbb szólamban ugyan úgy elkezdik a szomorú dallamot csivitelni. Hamarosan a furulya elhallgat és szöveg társul hozzá:

"Hullócsillag szelte égen rég felkelt a Hold,
Már érzem, mindjárt itt a sosem várt hó.
Minden levél és virág elhull tán örökre,
Messze még a tavasz, mely új életet hozna e földre."

Itt megszólal a furulya. Egy darabig ő énekel, majd ismét Moon veszi át a helyét. A madarak mindeközben folyamatosan dalolnak.

"Jön tél és jő a kór,
Elhal virág s elhal Arlanz népe.
Ki menti meg a virágot s ki a népet?
Jő majd a tavasz, de új nap nem kel fel..."

Ismét megszólal a furulya, de mintha sírna, majd elhalgat.
-Ezt a dalt még én írtam. Remélem a lényeg érezhető benne.
A kis madarak is elhalgattak és mind hazarepültek fészkeikbe.

Mosolyogva hallgatja végig a dalt is és a zenélést is. Egészen magával ragadja, még kicsit "ringatózik" is rá. Szép kis nóta ez. Aztán végül megtapsolja finoman, arcán sejtelmes mosollyal. Kivételesen se nem szórakozik, se nem akarja zavarba ejteni. Neki tetszett, igazán szép volt.

- Finom dal egy finom hölgy ajkaiból. - mondja mosolyogva, őszintén. - Nem túl jó belegondolni abba, hogy egyedül vagy. De hidd el ha egy kicsit kinyílsz a világ felé, akkor számos jó barátra tehetsz szert... feltéve ha jó helyen kutakodsz. Ki tudja talán az igazidat is megleled. Tudod, szőke herceg a fehér lovon meg ilyenek. - kacsint, és újra elvigyorodik.

Lecsusszan az ablakból, és odamegy ehhez a bús virágszálhoz, hogy kis életet leheljen bele. Így is a végén még lelkiismeret furdalása lesz mert megleste mikor öltözött. Persze egy percig sem bánta meg, hiszen semmi rosszat nem látott Wink

- Na gyere.

Azzal kicsit előre görnyed, és átöleli finoman.

- Ne legyél egyedül. - súgja még a fülébe, végül pár végtelennek tűnő pillanat után elengedi, és hátrébb lép.
Akkorra már vigyor van megint a képén.

- No és mi lesz a vacsora, szép kisasszony? Wink

Megköszöni a tapsot.
-Sose voltam elég nyitott a világ felé. De nézzünk körül! Egyáltalán érdemes? Itt vannak a Romlottak, akik bajt hoznak e békés földre. Feldúlnak mindent és mindenkit megfertőznek. Úgy érzem, egyszer mindenki elhull, mint a virágok és a levelek, amikor jön a tél vagy egy pusztító vihar.

Mikor megölelik nem pirul el. Valahogy sikerült hozzászoknia ezekhez a reakciókhoz. Inkább csak halványan mosolyog.
-Egyszer tán majd nem leszek egyedül. - válaszol halkan.

A vacsora szónál megkordul a gyomra.
-Nos, te neked mihez lenne kedved? Nekem mindegy, mit eszünk.
A furulyát Szarka kezébe nyomta és "beröppent" a konyhába. Néhány pillanat alatt megterített, már csak az étel hiányzott az asztalról.

-Szóval, mi legyen a vacsora? Most te döntesz! Smile

Amíg várta a választ, énekelt egy másik dalt.

"Szél susog a fák között
A csillagokat nézem az égen
Virágok nyílnak a hátam mögött
És én elballagtam gondolatban a fellegek közé...

Utolért az álom. Könnyek hullanak szememből.
Szól egy dal és egy hang,
Mely szívemet kísérti.
Egy bársony hang... Örök emlék.

Az álom elmúlt, de vele mentem
De nem maradhatok örökké
Mert egyszer utolér az élet
S a mesevilág elvész."

Úgy énekelt, mintha, nem is ő lett volna. Mintha nem lett volna magánál. Mintha álmában énekelne.

Csak akkor tér ismét magához, amikor Szarka megszólal.

- Nekem mindegy. - von vállat. - Talán látszik is rajtam, nem vagyok egy nagy étkű. Amit jónak látsz, nem fogok én dönteni. Egyedül csak halat meg káposztát vagy karfiolt ne mert attól rosszul vagyok. Meg a legtöbb zöldségtől is Razz

Minden esetre hálásan elmosolyodik, és elhatározza magában, hogy ha a lány nem is fogad el semmit, majd távozta kor "itt felejt" valamit valahol. Rendes kis nőszemélynek tekinti, külsőre is vonzónak tartja, az a fajta hölgyemény a szemében akit érdemes megbecsülni. Ha meg tényleg barátok lesznek akkor örül, hogy ilyen barátja lesz. Bár nem szokás előre inni a medve bőrére, majd eldől mi lesz ebből az egészből. Lévén az egy dolog hogy neki szimpatikus a leányzó...

- Ha kell segítek elkészíteni, de egyébként pocsékul főzök. Már ha eldöntötted mi legyen az.

Az újabb dalon már csak mosolyog. Nem akarja agyon fényezni azzal hogy minden egyes alkalommal közli; nagyon ügyes a lány.

-Rendben, akkor... Hát... Én se tudom, mit együnk. Razz

Majd bemegy a konyhába és körülnéz, miből mit lehetne elkészíteni. Alig volt otthon valami. ~Ejnye... Ha előre láttam volna, hogy vendégem lesz, akkor bevásárolok...~
Letörten nekitámaszkodik a konyhaasztalnak és töpreng, hogy most mit csináljon.

Megint elkezd egy dalt dúdolni. Ma este muzsikálós kedvében van.

"Van egy fa az erdő szélen,
Akkor érik, mikor szükséges.
Táplál s étvágyat olt,
Nem veszel éhen, ne aggódj!"

-Hát persze! - kiállt hirtelen fel. Kimászik az ablakon egy nagy kosárral a kezében. Mire visszaér, az tele van finomabbnál finomabb, óriási gyümölcsökkel.
-A dal erről a fáról szól. Sajna nem tudok mással szolgálni. Én bolond, nem voltam tegnap vásárolni és nincs itthon semmi. Majd gyümölcstálat eszünk. Very Happy

Fél óra múlva meg is jelenik az egészséges vacsorával. Egy szép tálon a gyümölcsök fedarabolva, szépen elhelyezve, tejszínhab, stb.
Moonlight le is ül és várja, hogy vedége is lecsüccsenjen. Smile

- Nem tudhattad, hogy egy tolvajt fogsz vendégül látni szóval semmi probléma. Viszont ha fázol vissza mehetünk a hálószobába. De most nem mászhatsz ki az ablakon, mert félő másodjára eltakarnád a kulcslyukat.

Felkacag a gonoszkás viccen, és szájába vesz egy ki ennivalót. Hümmögve rágja meg és nyeli le.

- Egészen jó, végül is. A gyümölcsöket szeretem. Kifejezetten.

Ő hacsak Moon nem rendelkezik úgy, hogy bemennek, akkor szépen elkényelmesedik egy székben, és onnan szemecskézik a gyümölcstálból.

- Dalos pacsirta, kobzos, varázslónő, és első rangú vetkőző, hát te tényleg egy főnyeremény vagy. Ha így folytatod rákényszerítelek hogy hozzám gyere. - kacsint incselkedve.

-Hát, igen, nem tudhattam. Ami a kulcslyukat illeti, nos, igen, ezek után eltakarnám, az biztos. De már nincs kedvem mászkálni, talán csak kiülni levegőzni. Nem lesz több vetkőzős "műsor" a vendégnek, nyugi. Very Happy

Kíváncsian nézi, ahogy Szarka falatozik. Mély levegőt vesz, amikor mondja, hogy kedvére van az étel.
-Örülök, hogy ízlik.

Ismét előveszi furulyáját, hogy szóljon egy kis muzsika is a vacsora mellett. A furulya hangja elcsuklik.
-Hogy mondtad? Én, hogy hozzád mennyek? Azt nem hiszem, nincs olyan dolog vagy szó ezen a földön, amivel rá tudnál venni erre. Razz

~Hehe, na persze, majd pont én...~
A kis "énekesmadár" ismét dalolni kezd:

"Pacsirta dala szól az erdő szélen,
Elszállt előttem és utána mentem.
Szállt, szálldogált, elrepült.
Elvitte az örömöm,
Nem jött vissza többet.

Nem dalolt többet keserű szívemnek,
Nem jött, hogy boldogságra leljek benne.
Nem szeretett és nem keresett többé,
Elnyel a bánat tengere, pedig úgy szerettelek."

Ismét komoran nézi az asztal sarkát. Mély gondolkodásba esik.

- Á, biztosan van. - gonoszkásan elvigyorodik. - Kipróbáljuk?

Na de látja, hogy a lány nagyon elcsendesedett, hát hogy ebből mi lehet az... no mindegy, minden esetre csendesen eszeget, végül egy idő múlva igencsak kezd fázni.

- Na gyere most már tényleg hevernék tűz közelben itt igencsak hideg van... tolvaj vagyok de nem fagyálló.

Mosolyogva pattan fel, hogy esetleg bemenjenek, reményei szerint jön Moon is, feltéve ha meghallja szavai a gondolatok fellegei mélyéről. Ha bementek akkor közel húzódik a tűzhöz, és leül a földre törökülésben. Hát ő már csak ilyen virgonc vendég, de ez van Very Happy

Természetesen meghallotta Szarka szavait, annyira azért mégse mélyült el.
-Persze... Bemehetünk. - lassan feláll és elkezdi szedni az üres tányérokat, leszedi az abroszt, elmosogat, majd Rou után megy a szobába.

Mikor beér, leül az ágyra és azt mondja:
-Nos, ha ennyire magabiztos vagy, próbáljuk ki. Győzz meg! Very Happy

Kíváncsian néz Rou szemeibe.
~Vajon mivel rukkol elő?...~

A furulyát még mindig ott szorongatja kezeiben.
~Nem hiszem, hogy fogok még ma játszani rajta... Talán majd akkor, ha Szarka nem fog tudni elaludni. Razz

~

Feláll és odamegy a tükörhöz. A tükör előtt van egy asztal, amin ékszerek és egyéb kis mütyűrök vannak. Az asztal előtt pedig van egy szék is. Ráül és hosszasan bambul a tükörbe. Farkasszemet néz önmagával.

- Te akartad.

Kuncogva lép a lány mögé. Két kezét finoman a vállára teszi, majd apró csókot hint el annak nyakán. Eközben persze a leányzó szemébe néz, egészen igézően, s végig húzza ajkait egészen forrón a nyakon, egészen az arcáig.

- Ha hozzám jössz feleségül, abbahagyom a lopkodást, és csakis és kizárólag te fogsz a szemem előtt lebegni gyönyörű szép virágszál.

Neeem, ennyivel nincs vége, kezei lágyan simogatják a leányzó karjait, aztán lecsusszannak azokon, egészen a kezeire, hogy ujjait ujjai közé kulcsolhassa.

- És nem vágyom másra, csak hogy csodás verseidet hallhassam, és édes furulya zenédet, mi mindig megolvasztja a szívemet, csak neked élek. Mondj igen, és én leszek a legboldogabb férfi a földön.

A végét Moon fülébe suttogja, a nő érezheti, hogy ajka időnként oda ér, és a forró lehelet is bizsergeti azt a fülcimpát boogie

A legelején szóhoz se jut. Majd felocsúdik és gondolkodóba esik.
~Attól még, hogy cirógat meg szép szavakkal szól hozzám, még nem azt jelenti, hogy esetleg komolyan venné a "szándékát."...~
Mikor már úgy érzi, elég lesz ebből, elhúzódik és komolyan néz Rou csíntalan szemeibe.

-Nézd... Hogy magyarázzam el... Engem nem lehet néhány kedves szóval és lágy érintéssel elcsábítani. Ahhoz, hogy tényleg azt mondjam, hogy igen, hozzád megyek feleségül, többre lesz szükséged, mint amennyit most tudtál produkálni... Sajnálom.

Odamegy az ablakhoz, kinyitja és ráül a párkányára. Úgy érzi, szüksége van most egy kis levegőre.
~Remélem megérti. Ez kész őrület! Áh... Egyébként se mennék hozzá egy tolvajhoz.~

-Még valami. Ha fűt, fát megígérnél és még a csillagos eget is nekem adnád, még akkor sem mondanék igent. Ha elhalmozol mindenféle ajándékkal, de a szereteteddel nem, akkor az egész nem ér semmit. Nem csecsebecsékkel kell kifejezned a szereteted.

A távolt fürkészi. Hirtelen felpillant a csillagoktól ragyogó fekete égboltra. Egy hullócsillag szeli át az eget. Kellemes, hűvös a levegő. A fák levelei susognak. Egy bagoly huhog a szomszéd ágon.

Moon hátrapillant a válla fölött. Ragyogó kék szemeivel Szarkára pillant. Olyan, mintha a csillagok fénye ragyogna benne. Göndör hajába belekap a szobába beáramló lágy szellő. Lenéz a padlóra majd vissza a távolba.

Egy dalt kezd el dúdolni, amiből a végén halk ének lesz. Idegen nyelven énekli.

"Roeddwn i wedi mwynhau erioed,
Ond rwy'n twyllo.
Peidiwch â wir eisiau ei wneud,
Yn hytrach, maent yn Lied.

Pam y mae'n rhaid i gorwedd?
Pam wnaethoch chi ei wneud?
Pam Rwy'n caru chi?
Y môr o galar briodi am byth. "

/"Volt, hogy valaha szerettelek,
De becsaptál engem.
Nem szerettél igazán,
Inkább csak hazudtál.

Miért kellett hazudni?
Miért kellett ezt tenned?
Miért szerettelek meg?
A bánat tengerében elveszek örökre."/

Nem tudja, hogy vajon Rou mennyit ért ezekből a szavakból. Talán semennyit. De ha mégis, akkor tán megtanulja azt, hogy vannak olyan nők a világon, akiket nem lehet könnyen betörni. Olyanok, mint a vad musztángok, akiknél nehezen törik meg a jég. És ő, Moonlight ezekhez a nőkhöz tartozik.

Tárgy: Re: Moonlight háza Hétf. Nov. 02 2009, 08:37

- Hát ezzel szereztél pár jó pontot nálam, de remélem nem begyakorolt szöveg ez melynek értelmét sem ismered, hanem tényleg így is gondolod. - mosolyogva kacsint.

Ő elfekszik az ágyon, lábait persze nem teszi fel, illetlenség lenne összepiszkolni szegény lány ágyikóját, de jól elkényelmesedik, és nagyot szippant a takaró illatából. Hallgatja az éneket odakint pedig szépen esteledni kezd. Ideje lesz majd valamikor aludniuk is, tolvaj ő de nem esti műszakban van.

- Szép volt bár ebből semmit sem értettem. Remélem nem dalba foglaltad mekkora tuskó vagyok. - kuncog.

Felül, és nyújtózik egyet.

- Azt hiszem ideje lenne aludni is... már nem tudom te mikor szoktál, nekem jól esne. Már csak azért is mert este van Very Happy

Tárgy: Re: Moonlight háza Kedd Nov. 03 2009, 21:53

-Én tökéletesen tisztában vagyok magammal, ez nem begyakorolt szöveg, hanem az, amit érzek.

Még mindig a tájat nézi. Egyszerűen nem tud ellenállni a nap esti és éjszakai időszakának.

-Nem arról szólt a dalom, hogy mekkora tuskó vagy. Nem is tartalak annak. Inkább szemtelennek neveznélek. Very Happy

Na gyere a másik szobába, ott nyugovóra térhetsz.

Feláll és kimegy a szobaajtón, majd be a másikon. Az a hálószoba, amit a vendégeknek tart fenn (habár nagyon ritkán vannak látogatói), a saját szobájának az ikerpárja. Pontosan ugyan úgy néz ki.
Odalép az ágyhoz, rendbe hozza, megágyaz Szarkának, majd engedelmesen kimegy.

-Nos, akkor jó éjszakát! Holnap majd találkozunk. Ha bármire szükséged van, a szomszédban leszek. Kopogj, mielőtt belépsz, légy oly kedves. Köszönöm.

Halkan kisurran a szobából, be a sajátjába. Átöltözik hálóingbe...
~Remélem, most nem kukucskál be senki az ajtón. Razz

~
... majd bebújik az ágyba.

Elalszik. Furcsa dolgokat álmodik az éjszaka folyamán. Kellemes, mégis fura és zavaró képek villannak át az agyán. Nem tudja pontosan, mit jelentenek a képek.
Hirtelen az éjszaka közepén felriad. Egy bagoly huhog az ablakában. Mélyeket sóhajt.

~Iszok egy kis vizet... Hol van... Hol van az ajtó?...~

Eléggé sötét volt a szobában, de nagy nehezen mégis rá lelt a kijáratra. A konyhába érve elővesz egy poharat, megtölti vízzel és hevesen kortyolja azt. Amikor már csak egy kicsi volt az ajjában, egyszer csak meginog. Szédülni kezd és elejti az üvegpoharat. Az hangos csörömpöléssel esik szilánkokra a padlón.
Moonlight elesik és elvágja a kezét. A földön lévő üvegszilánkokon csillog a vére.

-Jaj, ne! - mondja halkan.

Ilyen ritkán fordul elő vele. A teliholdas éjszakák szoktak rá ilyen hatással lenni. Imádja a Holdat, de sajnos az rossz energiát áraszt felé. A földön feküdve el is ájul egy pillanatra, csak egy másik hangnak hatására tér magához ismét.

Tárgy: Re: Moonlight háza Szer. Nov. 11 2009, 11:21

Na ő aztán rendesen elfekszik, egy vigyorgós kacsintással letudja a köszönömöt, és nem sokkal hogy Moonlight elment már alszik is. Éber alvó így igazán mélyen nem szokása aludni, és amikor a csörömpölés hallatszik azonnal fel is ébred. Máris tőr villan kezében, és kisiet a konyhába, hátha megleli a zaj forrását... nem is kell sokáig keresnie.

- Mi történ? Jól vagy?

Kevés aggodalom is kicsendül a hangjából, de ettől függetlenül nem esett pánikba. Tekintete esetleges támadók után kutat, de nem lát egyet sem. Közelebb lépve meglátja az eltört poharat, és halkan felsóhajt.

- Jaj... a frászt hoztad rám...

Elteszi a tőrt, és letérdel Moon mellé.

- Ébresztő királylány, így a végén elalszol és nem talál meg a herceged.

Finoman megcirógatja az arcát, ébresztő gyanánt. Egy kendőt vesz le az asztalról, gyengéden kezébe veszi a lány sérült kezét, és az anyagot rátekeri.

Tárgy: Re: Moonlight háza Szer. Nov. 11 2009, 22:03

-Jaj... Hol vagyok? Szarka?
Kissé homályosan lát, de felismeri Rou arcát. Lassan felül.
-Ne haragudj, hogy felébresztettelek! Csak elejtettem a poharat... Megvágtam a kezem és...
Még mindig szédül. Nem tudja, mi vagy ki a felelős mindezért.

-Ez az átkozott telihold! Én igazi "holdkóros" vagyok. Razz

A Hold rossz hatással van rám, de ugyanakkor imádom nézegetni... Hm... Nem érzem jól magam.

Feláll, de ismét meginog. Megkapaszkodik Szarka vállába, mivel más stabil élőlény vagy tárgy nem volt a közelében.
-Menjünk vissza aludni. Egyébként köszönöm, hogy bekötötted a kezem. Menj csak nyugodtan Feltakarítom a szilánkokat és megyek utánad.

Óvatosan bemegy a konyhába seprűért. Feltakarít és már indul is vissza az ágyba.

» Pegan Worak háza