Moonlight háza

Admin

A zarándok erdő szélén északon áll egy házikó, ami kívülről inkább egy termetes fának néz ki. Az erdő legszélső fája Moonlight otthona. A fa alján egy lépcsősor van, amely felvezet csigavonalban a lombkoronánál elhelyezkedő házikóhoz. A ház fából épült. kívülről elég kicsinek néz ki, de amikor belépünk, meglepetés éri a látgatót. A ház ugyan is nagyon tágas. Csak földszintje van, összesen van neki 6 szobája. Egy konyha, két hálószoba, egy fürdő, egy nappali és egy ebédlő.
Sok féle tárgy található itt: bútorok, asztalok, ágyak és mi egyéb. Olyan, mint egy átlagos emberi ház. Mivelhogy egy ember lakik benne.

///Kalandban///

-Itt vagyunk, megállhatsz! Most már megyek a saját lábamon.
Egy hatalmas fánál vannak. Moonlight felnéz a lombkoronára.
-Gyere, kövess! Mutatom az utat felfele. Itt van a lépcső.
Elindul szép lassan. Ahogy halad fölfele, nézi az elé táruló tájat.
Borús az ég és már szemereg az eső, tarka levelű fák. Tipikus ősz.

-Én már hozzászoktam a hideghez - válaszol Rou kérdésére - Nem fázok. És úgy tűnik igazad van, csak egy jó humorral megáldott Szarka kellett ahhoz, hogy nevessek végre egy jót. Smile

~Hehe... Már el is felejtettem, milyen jó dolog is a nevetés.~

Ahogy fölérnek kinyitja az ajtót. Finom virágillat árad a házból. Arcát megcsapja a kellemes meleg.

-Kerülj bejjebb, ülj le, mindjárt jövök, átöltözök.

Rámutat az egyik székre az asztalnál és mosolyogva távozik a hálószobába.

Ha nem lenne mágus utána osonna és meglesné. Razz

- Menjél csak, én addig itt várakozom, körülnézek, és nem nyúlok semmihez. - vigyorog kedélyesen.

Most már abba kéne hagynia a vigyorgást, mert megfájdul így a képe. Letelepszik a székre amit kijelöltek neki, és ott ücsörög akár egy jó kisfiú. Egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt rendszerezi a mai napon rabolt dolgait, és köpenye rejtekéből kezdi el őket kipakolni. Az asztalon egy egész vagyon halmozódik fel, Ékkövek, ékszerek, és minden egyéb értékek amiket csak el lehet képzelni. Szelencék, szobrocskák, stb stb stb.

- Hm ebből jó sok pénz jut majd. Persze valamennyit elrakok belőle, nekem is élnem kell valamiből, na meg ha már az életemet kockáztatom értük, nem lenne rossz élveznem is.

Szépen rendszerezi őket, mire Moonlight végez, ő már elfelé pakolgatja őket.

- Otthonos kis házikó, igazi leánylak, egyébként.

Kilép a szobából. Látja, hogy Szarka pakolgat valamit.
-Miket rejtegetsz? - fölé hajol és próbálja meglesni, mik vannak az asztalon.
-Köszönöm szépen a dicsérete. Én is szeretem ezt a házat. Itt élek már születésem óta... Egyedül... A szüleim meghaltak, amikor még kicsi voltam. A varázslatokat egy könyvből tanultam meg, amikor felfedeztem, hogy mágus vagyok. Erről jut eszembe... - témát vált - kérhetek egy szívességet? Megtanítasz lebegni, miután hazaértünk? Vagy akár út közben? Vagy ahogy jól esik. Bevallom, valójában tetszett ez a lebegés dolog, csak az elején féltem egy kicsit. De ahogy így belegondoltam, megszerettem. Smile

~Kérlek mondj igent!...~

-Adok cserébe valamit, bármit, amit kérsz! Mert egy szarka egyszer azt csivitelte nekem hogy általában sosincs ingyen semmi! - kacsint és mosolyog. De még hogy mosolyog.

Bemegy a konyhába.
-Kérsz valamit? Teát vagy esetleg vizet? Én minden esetre főzök egy teát magamnak.
Neki is lát.
Néhány perc múlva el is készül. Megissza és máris visszatér belé az energia.
-Ez egy különleges gyógytea. Képes elég energiát adni, hogy például meg tudjam gyógyítani a lábam.
Leül Rou mellé egy másik székre és már meg is gyógyította a lábát.
-Végre... Elmúlt.

Elégedetten néz Rou kék szemeibe.

- Miért bízol meg bennem? Még a nevedet sem tudom. - Hiszen tényleg nem tudja a nő nevét. - Miért mondod mindezt el nekem? Hiszen én csak egy tolvaj vagyok.

Fejét ingatja. Nem szoktak az emberek így megbízni benne.

- Egyébként sajnálom, hogy ilyen magányosan kell élned. De nézd a jó oldalát itt legalább nyugtod van. Nem kell adókat sem fizetned... meg ilyenek. Nekem sem élnek már a szüleim. Végül is mindegy.

A kérésen először meglepődik, aztán elvigyorodik.

- Ugye, hogy tetszett, sejtettem ám. Hát... ezt az igét csak azért ismerem mert egy mágus megtanított rá. Egyszerű fizetség volt mert megszereztem neki valamit. Megtaníthatom végül is, de természetesen én is kérek cserébe valamit. Csak még nem tudom mit.

Elvigyorodik, és cinkosan végig méri a lányt, de amikor felkacag, egyértelművé válik, hogy nem gondolta komolyan.

- Még kitalálom mit kérek cserébe. És eldöntöm, hogy mikor tanítalak meg. Egy kevés teának pedig örülnék, köszönöm.

Odakint egyszerre elered az eső.. ömlik mintha dézsából öntenék.

- Remek. Úgy hiszem maradok még nálad, ebben az esőben semmi kedvem járkálni. Szegény te Very Happy

-Miért ne bízzak? Tolvaj vagy, na és aztán? Ki tudja, lehet, hogy a szíved mélyén egy jóember vagy. És van egy olyan érzésem, hogy az vagy. Smile

És a nevem Moonlight. Smile

Hallván Rou szavait a magányosságáról, kicsit mérges lesz.
-Meglehet, hogy így nyugtom van és nem kell adót fizetnem, de akkor is rossz egyedül. - aztán nyugodtan kérdezi - És mi történt a szüleiddel? Ezt szomorúan hallom, hogy nem élnek.
~Még ilyet... Tényleg rossz egyedül, habár néha nem, de...Szegény, neki sincsenek szülei. Hm... Tea... Hová is tettem a másik teafüvet?~
-Mindjárt hozom a teát. Pillanat.
~Megvan!~
Már főzi is. Az egyik olyan különleges teafüvet választotta, amit elég nehéz megfőzni, de egybe, ha ügyes az ember, akkor hamar kész van vele.
Miközben koncentrált a teára, hallgatta a ravasz Szarka szavait a lebegésoktatás ötletről és a szeme sarkából látta, hogy megint méregetik.
~A kis szemtelen!...~
Nevetése jelezte, hogy nem gondolja komolyan, Moonlight mély lélegzetet vesz.
~Huh...~
-Már kész is... - mondja halkan csak úgy magának. - Parancsoljon, Szarka úrfi, itt a teája. Very Happy

Leül mellé és nézi kíváncsia, ízlik-e neki.
-Ezt a teát azért nehéz megfőzni, mert ez is különleges. Aki megissza, egy hétig olyan kellemes álami lesznek éjszakánkét, hogy olyanok még sose voltak. Sokan azt mondják, hogy néha az ember azt álmodja, ami a jövőben fog megtörténni, úgyhogy készülj fel! És nyugodtan maradhatsz addig, amíg el nem múlik az eső.

Kedvesen mosolyog.

- Hé azért ne harapd le a fejem! - mentegetőzik mikor a lány kicsit dühösebb lesz. - Öregek voltak; meghaltak. Szerencsére nekik egészen nyugodt élet jutott. - válaszol aztán a szüleiről.

Átveszi a teát, és megszagolgatja.

- Jó illata van! De... kaphatok bele még cukrot? Szeretem ha jó édes. Az meg, hogy szépeket álmodni... óh ahhoz a látványod emléke is bőven elég! - kacsint vigyorogva.

Szándékosan Moonlight tekintetét figyeli, kicsit gonoszkás, próbálja zavarba hozni. Nem szándékozik ezt a lányt ágyba könyörögni, némileg még fel is néz rá, na meg rokonszenves neki. Ez most csak szórakozásféle, ő mindig ezt csinálja. Belekortyol azért a teába.

- Hm nem is olyan rossz, tudod mit nem kell cukor, jó lesz ez így. Jól cukroztad. - kacsint.

-Ööö... - zavarban van.
~Hogy micsoda??? Na persze, majd én leszek a legszebb álmának a főszereplője. Embarassed

~

-...Szóval ízlik? Örülök ennek. És nem akarom leharapni a fejed, csak... Mindegy...

Nagyon zavarban érezi magát. Elvörösödik az arca.
~Jaj, ne...~
-Eléggé meleg van, nem? - mentegetőzik. - Talán mégse kellett volna begyújtani a kandallóba, mielőtt elindultam volna itthonról... - megköszörüli a torkát.
Persze, valójában nincs is kandallója, csak zavarában mondja. Csak egy kisebb van neki a hálóban, de nem elég nagy ahhoz, hogy az egész házat elárassza meleggel.

-Mindjárt jövök... Pillanat... - beszalad a szobájába.
~El vagyok pirulva... A csudába... ~
Nézi az arcát a tükrében.
-Ilyen is csak velem történhet meg... Embarassed

~Höhöhö ezt megkaptad... jaj de szörnyű vagyok vendégül lát én meg... bah, hülye Rou~

Fejét ingatja, rendesen zavarba hozta szegény lányt. Végül vállat von.

~Hát igen ez vagy te, Szarka~

Vigyorogva dől hátra, és iszogatja a teát.

- Na nem csinálok ilyet többet, nyugi! Gyere csak vissza...

Eközben persze alig bírja visszafogni a röhögést, inkább leteszi a teát az asztalra, és feláll az asztaltól. Levezi köpönyegét, és a székre teríti az alatt fekete inget, és barna nadrágot visel, térdig érő csizmákba tűrve. Övéről számos zsákocska és táskácska lóg, ki tudja mikkel tele, arról nem is beszélve, hogy még a vállán is hevederek vannak ugyancsak tele mindenféle tartóval.

- Na így már kényelmesebb.

A hevedereket is leveszi, és az asztalra pakolja őket. Egészen felszabadult most hogy nem kell csuklyába burkolóznia.

- Köszönöm a vendéglátást, igazi angyalka vagy! - üti tovább a vasat Very Happy

-Megyek már! - hallja a halk nevetést. - És ez nem vicces! - de ő is elneveti magát.
Nagy nehezem előjön a szobájából és éppen visszaülne a helyére, de Szarka megint olyat mondott, amitől ismét elpirult egy kicsit.

-Öö.... Köszönöm, igyekeztem a kedvedben járni. Embarassed

~Mikor hagyja abba? Talán soha? Így jártam, én szegény gyermek...~
Persze, az utolsó mondatot nem komolyan gondolja. Jól esett neki némelyik dicséret, de az, hogy elpirul, az már sok. Valamit tennie kell ez ellen.

~Talán, ha az asztalra tennék egy kis füstölőt, ami mély álomba meríti, segítene. Amíg alszik, eltüntetem a pírt az arcomról. De... Inkább mégse, majd megtűröm valahogy. Nem leszek ilyen gonosz!~

Próbálja kitalálni, vajon mik lehetnek azokban a kis zsákokban.
~Talán mégtöbb drágakő vagy talán ékszerek... Nem hiszem, hogy meg fogom tudni a választ.~

Rápillant a férfi arcára. Kék szemei találkoztak az övéivel. Hosszasan nézte így, majd elkapta a tekintetét... Megint kezd elpirulni. Embarassed

A szemkontaktust kedvesen viszonozza, nem akarja a lányt teljesen kiborítani, csak egy kicsit. Very Happy

- Na még a végén túl sok vér meg a fejedbe te lány, nyugalom. - mosolyogva sétál oda, és kicsit megkócolja Moonlight haját. - Csak nyugodtan, harmónia meg ilyenek.

Végül az egyik ablakhoz lép, és kinéz rajta. A távolt fürkészi, éppen akkor csap egy villám is valahol a földbe. össze sem rezzen, csak fintorogva bámulja az esőt.

- Brr de nem bírom az esőt. De neked biztosan jól állna még az is Razz

- Kíváncsi most is zavarba jön-e.

Megfordul féloldalasan, és int fejével a lánynak, hogy jöjjön oda hozzá.

- Gyere csak. Nyem harapok nagyot, nyugi. - kacsint.

Még kezével is int invitálón. Valóban nincsenek most gonosz szándékai, egyszerűen csak oda akarja hívni magához.

-Jó-jó, megpróbálok megnyugodni... - mély lélegzetet vesz - Harmónia és hidegvér, harmónia és hidegvér...
~Ez nem nagyon válik be...Jaj!...~

A villámcsapás kicsit megijesztette. Rou intésére mellé lép és ő is kinéz az ablakon. És igen ismét elpirul. Embarassed

~A fene egye meg!... De most legalább nem annyira vészes... Hol lehet az a füstölő?~
Csak viccel az utolsó mondatnál.
Ahogy nézegeti az esős tájat megfújja a szél és fázni kezd, talán túlságosan feltűnően, kivételesen.
-Te is fázol?
~Lehet, hogy be kéne menni a hálóba a kandallóhoz...~

-Képes lennél még ilyen rossz időben is lopni menni?
~Ha én a helyében lennék, nem mennék, az tuti...~

- Én nem. Sőt nekem egészen meleg a kezem is. - Megérinti pár pillanatra a lány arcát; tényleg meleg a keze. - látod? És igen van hogy ilyen időben megyek. Tudod az eső jó, még ha utálom is. A kutyák elveszítik a szagot. - kacsint.- mármint esőben. Na gyere akkor ne vacogj, megnézzük meddig tudsz még veresedni.

Azzal megfogja Moonlight vállát, és magához húzza. A férfi teste egészen meleg, a vastag köpeny melegen tartotta. Magának háttal fordította a nőt, hogy annak ne kelljen a szemébe néznie, így is biztosan elképesztő zavarban lesz szegény.

- Na? Ugye, hogy jobb? - öleli vigyorogva. - Ehhez is csak egy kis Szarka kellett. De ha nagyon nem viseled, akkor átmehetünk a kandallóhoz, én nem fogok ellenkezni.

Elégedetten bámul kifelé az ablakon, szinte kárörvendve. Hiszen ő idebent lehet a jó melegben az oktondi őrök talán még most is odakint keresik.

Meg se bír szólalni, amikor Szarka magához öleli. Csak egyre vörösebb és vörösebb lesz tőle. Embarassed

~...Jaj...~
Végül nagy nehezen kiböki:

-Nekem mindegy, hogy bemegyünk-e vagy se, de... De honnan tudtad, hogy be akarok menni a kandallóhoz? Gondolatolvasó is vagy? - fél szemöldökét felhúzza.
~Talán még ez is? Vagy talán csak véletlen?~
ˇ
Annak ellenére, hogy majdnem az egész feje vörös, nem húzódik el. Jól esik az ölelése.
-Valóban... Csak egy Szarka kellett ehhez is. - mondja halkan.

Rápillant a szobaajtóra.
-Bemehetünk a szobámba, de van egy bizonyos szabály: az a terület szigorúan szent és sérthetetlen! Úgyhogy csak úgy mehetünk be, ha viselkedsz és nem emelsz el semmi értéket, rendben? - nem mondta szigorúan, hanem normál hangerővel és inkább intően. Megfogja a férfi kezét, hogy a bőre melegével az övét melegítse. Tényleg nagyon fázik.

-Akkor bemenjünk?

- Szavamat adtam, hogy nem loplak meg. - Ingatja a fejét. - Az meg hogy valahonnan meleget érzek, hát... gondoltam hogy csak van valamid ami fűt is. - vállat von óvatosan. - Te tényleg nagyon fázhatsz ha még csak fel sem képeltél. te igazi ritkaság vagy mint nő.

Ez dicséret is volt na meg tényközlés is, hiszen más nők már rég felképelték volna vagy ki tudja miket művelnek még a nők ilyenkor. Persze a rámenősebbeknek még tetszene is, sőt kihasználnák, de Moonlight az utolsó nő a földön akiről ezt el tudná képzelni.

- Tudod legyek akármilyen hazug ember is, ha én egyszer valamire a szavamat adom az úgy is lesz. És ha én azt mondom soha nem loplak meg, akkor soha nem loplak meg. Egyébként soha nem loplak meg. - felkacag.

Amikor megfogják a kezét vigyora mosollyá szelídül.

- Jól van. Menjünk. A hálóban van csak? Egészen nagy ház ez ahhoz képest hogy egy fán van... vagy maga a fa? Na mindegy, ez nekem azért tetszik. Bár neked ez biztosan hétköznapos dolog.

Megint villámlik egyet, ez sajnos egészen hangos, biztosan a közelben csaphatott be. Szarka most sem rémült meg, a keze pedig kellemesen meleg, akár egy meleg teáscsésze. De nem a teától, ez egyszerűen a szervezetének egy előnye.

- Na? Csak a hölgy után. - Elengedi ha szükséges.

-Felképelni? Nos, most hogy mondod, ez nekem is furcsa... Eszembe se jutott, hogy ilyet tegyek, de ha ennyire hiányzik megtehetem. Moonlight háza Icon_razz

Persze nem gondolta komolyan, ezt igazolja halk kuncogása is.
-Na akkor menyjünk! Mutatom az utat.

Lassan elindul a szoba felé. Kinyitja az ajtót, majd Szarka mögött be is csukja azt. A kis kandalló előtt van egy elég kényelmes szék, amibe ő szokott űlni, ha melegedni szeretne, de most inkább az ágy szélére ül, hátradől, kezeit összekulcsolva elhelyezi a hasán, lábait kényelmesen kinyútja és hosszasan néz a plafonra. Gondolkodik.
~Elmondjam neki? Végül is, hátha ismeri a fickót...~
-Elmesélek neked egy történetet dióhéjban, annak érdekében, hogy hátha tudsz nekem segíteni.
Továbbra is a plafont nézi, mély lélegzetet vesz és belefog.

-Tudod, édesanyám, miután megszülettem, meghalt. Édesapán nevelt engem kb. öt éves koromig. Azután ő is meghalt, meggyilkolták a Romlottak a Zarándok Erdőben. A sírja a mai napig ott van, csak a növényzet már belepte és nem lehet észrevenni. - egy könny csordul ki a szeméből, majd folytatja. - Volt egy családi ereklyénk, ami apáról fiúra szállt vagy éppen anyáról lányra, de a mi esetünknél apáról lányára. A halála előtt adta még nekem. Rá egy héttel jöttek azok a mocskos férgek és... - hatásszünet... - És megölték. - itt viszont már halk zokogásba kezd, felül és mondja tovább, a sírástól alig érthetően. - Kb. 2-3 éve ezt az ereklyét vizsgálgattam. Egy ezüst lánc, amin egy kagyló alakú ezüstmedál lógott. Nagyon régi volt már, de mégis csillogott, mert jól vigyáztunk rá. Addig a napig. Bementem a konyhába, a medált pedig ott hagytam az asztalon. Furcsa csivitelést hallottam. Kimentem és egy tolvaj szarka vagy egy ahhoz hasonló madár felkapta a medált és elrepült. Biztos az ablakon szökött be és ott is ment ki. A nyakában egy érdekes és értékes ékszer volt, ami általában azt jelzi errefele, hogy van gazdája. Sosem találtam meg, pedig ez volt az utolsó igaz emlékem a szüleimről. Sad

Itt abbahagyja, nem csak azért, mert ennyit akart mondani, hanem azért is, mert a sírástól alig kapott levegőt.
Nagy nehezen megszólal:
-Ezt mind azért mondtam el, hogy nem ismered-e ezt az embert, aki tolvaj madarakkal foglalkozik és betanítja őket, hogy lopjanak neki?

A könnyes szemeivel Szarkára pillant. Sad

Gondterhelt arccal figyeli a lányt, ahogy az egyre csak könnyezni kezd. Eredetileg ácsorogni szándékozott, de most hogy van itt egy szegény lány aki vigasztalásra szorul, nem lehetett tétlen. Letelepedett a nő mellé az ágyra, bár ő nem feküdt el, csak a két hideg kezét fogja meg, és hüvelykujjával cirógatja.

- Na... ne sírjál már... izé...

Kicsit hátrébb dől, hogy az arcát is megsimogathassa.

- Tudod mifelénk az ilyen szép kisasszonyok nem sírnak. Azért mert együgyűek. Te viszont...

Fejét ingatja. Éppen csak most mászott ki egy kalandból, erre mászhat is bele egy másikba. Nagyon remek. De ez a lány annyira félteni való, hogy talán még az ő érzéketlen lelkiismerete is venné a fáradtságot, hogy beinduljon ha fogná és itt hagyná, vagy egyszerűen azt mondaná nem érdekli. Persze nem a vigasztalás mestere na meg neki is meg van a maga baja, de azért igyekszik.

- Újreményben csak egy ilyen tolvaj él. Az öreg Morhim. Talán az ő egyik madara lophatta el. Ha akarod megyünk és megkeressük. Ha én is ott vagyok, ő is csicseregni fog nem csak a madarai.

Remélvén hogy ebből örömet csikart ki a lányból elmosolyodik, és kacsint egyet.

-Nem hallottam erről a Morhimról. - nyögi még mindig szomorkásan. - Talán ő lehetett. Megköszönném, ha segítenél, de nem kell most azonnal mennünk. Várhatunk még vele. De ha nincs kedved hozzá, egyedül is megkeresem, habár én nem nagyon ismerem Újremény utcáit. Ritkán megyek arrafele.

Feláll és odamegy az ablakához majd kinyitja azt. Az ablak előtt (kívülről) egy nagy és vastag ág van.
-Ha nem harakszol, kimegyek,kiszellőztetem a fejem. Rámfér egy kis friss levegő.
Fogja magát és kiugrik az ablakon és lába azon a faágon landol. Sokszor csinálta már ezt. Az eső már csak szemereg, de még mindig villámlik.
Moonlight egészen az ág széléig elsétált. Visszapillant, hogy Rou nem követi-e.

A tájat fürkézte.
~Morhim... Csak találjalak meg! Kifilézlek a madaraddal együtt!!!~
Olyan mérges már, hogy dobbant egyett a lábával és majdnem leesik, de csak majdnem!
Leguggol és elmélyülten bambul előre.

- Ne rohanjunk azonnal, én a magam részéről várnék egy kicsit hogy kevésbé legyen forró a talaj.

Ő megáll az ablakban, nem megy ki a lány után.

- Nem, maradok, hagylak téged érvényesülni... de ne csúszkálj te lány még a végén nyakad töröd odalent!

Felsóhajt amikor látja hogy a lány nem esett le. Még kész szerencse, talán még aggódott is volna.

- Esetleg holnap. Az jó lenne neked? Viszont ha nem bánod maradnék itt nálad estére. Ha kell kifizetem a szállást, azt hiszem van nálam elég holmi amivel ez megoldható... Van itt szép nyakláncom, gyűrűn, fülbevalóm, meg mindenfélém, veled nem lennék hálátlan.

Nem pakol elő megint, de legalább már tudja mit hová tett el a köpenybe, és a táskákba. Eközben elégedetten fürdőzik a látványban.

-Rendben, felőlem mehetünk holnap. Köszönöm, hogy segítesz nekem.
Feláll, megfordul és hálásan mosolyog.
-Felőlem maradhatsz éjszakára, úgy is két hálószobám van. Nem kell fizetned semmit érte, elég fizetség az, hogy segítesz nekem. Smile

Észreveszi, hogy Rou nagyon néz valamit.
~Mi lehet olyan érdekes számára, hogy ennyire megfigyeli?~

Elindul egyensúlyozva a faágon visszafele. Az ablaknál megáll. Mellette egy hosszú kötél lóg, amit még ő kötött oda régebben.
-Tudod, - mondja Szarkának - ez a fa egy igazi akadály pálya. Sokat mászkálok az ágak között.
Megfogja a kötelet és elkezd rajta mászni felfele.
Egyszer csak betoppan a szobaajtón.
-Az emeleti ablakon másztam be.
Rápillant ruhájára.
-Na tessék, most öltöztem át és megint piszkos lettem.
Nevet egy sort majd kérlően néz Szarkára.
-Légyszíves, kifáradnál az asztalhoz, amíg átvedlek ismét?
Előveszi az egyik smaragd zöld ruháját.
~Ma már nem veszek fel több fehér ruhát:P~
Ismét Roun áll meg a tekintete.
Érzi, hogy ismét pirul az arca. Embarassed

Hogy azért még fokozzon a píron fülég érő vigyor közepette válaszol.

- Hát képzeld, nem szívesen!

Kuncogva indul el kifelé, hiszen most engedelmesnek kell lennie lévén ő itt a vendég, és szívességből maradhat itt. Ez azért mégis csak méltányolható dolog.

- Egyébként tényleg jó kis ház ez, el tudnék éldegélni egy ilyenben. Nehezebben is találnának meg az esetleges üldözők!

Végül csak kifárad a szobából, és odakint az asztalhoz lép, hogy megigya a maradék teáját amivel ez a hölgyemény kedveskedett neki.

- De komolyan mondooom! - Szól derűsen, hogy Moonlight is hallja. Nagyon vonzza az ajtó, és úgy dönt nem kötelező mindig jófiúnak lennie; beles a kulcslyukon, hátha lát valami férfi szemnek valót Razz

Ügyel azért a csendességre, és persze arra is, hogy nehogy rányissák az ajtót. Amikor lát affélét, hogy Moonlight az ajtó felé jön (feltéve ha lát ilyet) akkor azonnal a legközelebbi ablakhoz szökken a lehető leghalkabban, mintha végig ott állt volna.

Valóban, jobban elpirul, amikor Szaka azt mondja, "..., nem szivesen!".
-Nos, ha gondolod, bármikor besurranhatsz akár az ablakon, akár az ajtón, ha üldöznek. Csak ne az én szobám ablakán, mert lehet, hogy épp nem alkalmas arra, hogy váratlanul betoppanj, ha érted, mire célzok.
~Még csak az hiányozna... Embarassed

Mikor Rou kimegy, nekilát gyorsan átvedleni. Kibontja haját és átfésüli, mivelhogy eléggé kócos lett a sok mászkálástól. Ezek után továbbra is haggya göndör fürtjeit szabadon vállaira hullani és nekilát átbújni a tiszta ruhába.
~Valami nincs rendbe... Mintha elfelejtettem volna valamit... Furcsa, mintha figyelnének.~

Ezeket gondolva öltözködik. Nem is veszi észre, hogy a ravasz Szarka mindvégig leste.
~Hm... Talán mégse ezt a zöld ruhát kéne felvennem, hanem talán inkább azt a kéket. A zöld inkább különleges alkalmakra van. De a kék is túlon túl elegáns. Huh, hát akkor felveszem a feketét, az jól is áll meg megfelelő a körülményekhez, habár kicsit kilóg a vállam belőle, de ez nem baj szerintem. Úgyis kezd egyre melegebben lenni ebben a házban. Egyszerűen kiszámíthatatlan, hogy itt mikor lesz hideg vagy meleg...~

Ismét nekilát levetkőzni.
~Jesszusom, szerintem figyelnek... Van egy ilyen megérzésem...~
A szép fekete ruha már rajta is volt, habár Moonlight úgy érezte, hogy elég sokáig tartott egy ruhát fel és levenni.
Haját kibontva hagyja. Elindul az ajtó felé. Lenyomja a kilincset és nem is sejti, hogy Rou áll az ajtó előtt.

Ez a nadrág mintha pár perccel ezelőtt nem lett volna ilyen szűk..Na de! Most hogy Moon kifelé szándékozik jönni, Szarka már szökken is az ablakhoz, és háttal az ajtónak kifelé bámul.

- Na készen vagy virágszál? Vagy meg akarsz lepni, és meztelenül jöttél ki?

Vigyorogva fordul Moonlight felé, aztán megingatja a fejét.

- Rá se ránts csak tréfálkozok. Ne változtass varanggyá ha lehet. Jó fiú vagyok, tudod. Bááár... - megint csak végigméri, úgy tűnik roppantul élvezi ezt a zavarbahozósdit. - Hát nem is tudom. Nőt még csak egyszer loptam Razz

Kacsint, végül kacarászva fordul megint az ablak felé. Lehet mégis békaként végzi? Very Happy

Az ajtót csak félig nyitja ki, amikor Szarka egy bizonyos meglepetésről beszél.
-... Tessék? Hogy milyen meglepetés?
~Virágszál?~
Lassan teljesen kinyitja az ajtót és Rou felé fordul. Arca oly vörös, mint a legpirosabb rózsa vagy talán még annál is jobban.
-Ugye... őő...Nem lesekedtél? Gyanús vagy egy kicsit nekem...
A ruháját igazgatta a vállánál. Nagyon zavarba jött, megint. Ha kiderül, hogy tényleg megleste, akkor nincs mese, felképeli.
-Nem változtatlak békává. Apró kis hangyává foglak varázsolni, ha észreveszem, hogy nem mondod meg az igazat! Razz

Elengedi ruháját és az egyik göndör fürtjét kezdi csavargatni. Habár nincs értelme, mivelhogy már így is elég göndör, de ez őt nem zavarja.

Odalép Szarka mellé és egyenesen a szemeibe néz. Várja a választ.
~Mondd meg szépen az igazat, ha nem akarsz pórul járni... Razz

Tartja a szemkontaktust.
~Csak tudnám, mit tart olyan viccesnek ebben! Meg fogom tőle kérdezni, az fix.~

- Hm. Ha meg is lestelek, miért tettem volna?

Kérdésre kérdéssel válaszol, hátha sikerül annyira összezavarnia hogy megfeledkezzen a lényegről Very Happy

- Mert ugye hát kérem. Na? Miért?

Karba fonja kezét ál-felháborodottan, és neheztelően néz le a lányra. Tekintete szinte ezt sugallja: "Még hogy én, leskelődni, bah!". Ebben mindig is jó volt, ha hazudni nem akart, hát összezavarta a másikat. Very Happy

» Pegan Worak háza