Kéjkatlan

- Milyen gyakorlatias, és önbizalom telt. - Húzódnak ajkai rideg mosolyra. - Nem féltél még attól, hogy valaki letöri a szarvad?

A szójáték egyértelműen utal valamire, de mivel egyik keze derékról lefelé siklik, azt bizonygatja, hogy talán nem önmagára gondolt a férfi. Ártatlannak hangozhatott a kérdés. Lassan simogatja a nő fenekét, mintha csak unalmában tenné. Egy rövid időre meg is áll, és erősebben, már-már a durvaság határát súrolva belemarkol.

- Miből gondolod, hogy egy lapon kezelhetsz azokkal a csúszómászókkal akik ide nap mint nap betérnek? Haterina.

A szorítás végül megint simogatássá szelídül. A nevet kellőképpen ejtette ki, Ő nem az a semmirekellő tompa agyú kéjenc, aki egész nap ilyen nőkre csurgatja a nyálát. Ettől függetlenül ezt a kis ördöglányt még szemrevalónak találja, szó sincs róla. Keze megint felcsúszik deréktájékra, ám most előre kerül, a nő hasához. Egy nem éppen szelíd, határozott mozdulattal kényszeríti rá, hogy az hátradőljön, őrá. A férfi vékony ajkai éppen csak érik a romlott nő fülcimpáját.

- Szerencséd, hogy nem egy kőagyú mamlasszal pimaszkodsz.

Csaknem felnevet azon, amit Mordar válaszol neki. Kedveli a főnök érdes modorát, s akkor is piszkálja, hogyha ezernyiszer szívja meg vele. Hiszen mindig azt piszkálja a sárgaszemű, akit kedvel, ez már számára kiderült. Lehet ugyan, hogy rosszul látja, de ettől még nem tántorítja el semmi az álláspontjától.

- Persze, te vagy a legjobb. De nem arról volt szó, hogy mindenkire érvényes a megjegyzésem. Én csak a bérhajadonjaid közül emeltem ki magam. Ezt a címet pedig nem tagadhatod el tőlem, ugye? Hiszen nem volt még rám panasz!

...- Abból gondolom, hogy nem jön bordélyba az, akinek feddhetetlen a modora, a társadalmi háttere vagy éppen a múltja, esetleg a lepedőn történő "szerelmi.. - idézőjelet formáz kezével - ..élete.
Válaszol szemrebbenés nélkül, ugyanolyan pimaszul a férfinek, ahogyan eddig beszélt. A fenékmarkolás nem kelt benne félelmet, hiányzik belőle, így Abihu sem különösebben döbbenti meg. Sőt, még valami perverz élvezetet is talál mindebben.
- Szerencséd, hogy nem egy férges asszonyra leltél az utcán, hogy szórakozz vele...

-Nem is volt szándékomban elvenni ezt a címet tőled.Ez így van.

Bólint rá beleegyezően,tőle talán szokatlan egyetértéssel és nyugalommal.Mára talán már megelégelte az állandó hangoztatását feljebbvalóságának és a megalázásoknak,vagy éppen csak tűzszünetet tart,nem lehet nála tudni.

- Nekem nincsen szükségem szerelmi életre kis tudor örömlány.

Hangja enyhén gúnyosan cseng, de láthatóan szórakoztatja ez a helyzet. Egy nagyszájú lotyó, akit még csak az sem zavar, hogy akár egyetlen kézmozdulaton is függhetne az élete. Nem akárki ölében ül.

- A férgeket eltaposni kell. De néha az is unalmas, ha túl gyakran csináljuk. Te is egyszer megunod majd ezt az alantas megélhetést. Színes a népünk étlapja, de néha közel sem eléggé.

Kicsit mocorog, ellentmondást nem tűrően megfordítja a nőt, úgy, hogy az rendesen az ölébe kerüljön.

- Szemtől szembe. - jegyzi meg, enyhén gúnyosan. - És sosem féltél, hogy talán megöl valamelyik csodalegény?

- Szeretem, amikor ilyen könnyen kezelhető vagy.

Rákacsint Mordarra. Nem szemtelen, éppen csak egy leheletnyit feszegeti megint a határokat, mert így esik jól neki. Közben hátradől a széken, egyik lábát keresztbe teszi a másikon, kiigazítja combjai közül odaficcenő hajtincseit. Nem akarja a saját haját húzni ültében, s bár az nem zavarja, hogyha ráül a tincsekre, azért combjai közé mégsem szívesen csippentené őket.

- Mi szél fújt le ide az ivótérbe? Meguntad az iroda magányát?

...- Akkor már taposhatod, hogyha beléd másztak.
Vállat von. Neki olyan mindegy, hogy ez az erőhuszár miről hogyan vélekedik. Elég, ha fizet majd a végén, mert a csevegés sincsen ingyen, s mint ilyen akár napestig is elhallgatja a majmot, pénz jár ezért is, annak meg ugye nincs szaga. A kérdés hallatán viszont hátravetett fejjel felnevet.
- Sosem. Ha megöl, hát így jártam. Holtomban már semmi sem fáj, előre viszont minek keserítsem félelemmel az életem? Ez annyira nem lenne logikus.
Lovaglóülésbe helyezkedik a férfi ölében, rátámasztja alkarjait Abihu vállára...

Azért sose fogsz tudni kenyérre kenni,azt remélem tudod.

Tényleg mintha mára már megenyhült volna.

Nem sok izgalmas dolog van egy irodában az biztos,de főleg azért jöttem hogy a lébecolókat,munkakerülőket esetleges hibákat észrevegyem és azokat megtoroljam.Meg persze egy kis társaság sem árt néha,még nekem se.

- Fogyóeszköz. - mosolyodik el gunyorosan.

Hogy ezt mégis mire, vagy kire értette, az az ő titka marad. Kicsit jobban hátradől, hogy a nőnek jobban rá kelljen dőlnie, ha továbbra is támaszkodni akar. Keze egyértelműen a nő fenekére tapad, és rideg tekintete nem sok jót ígér.

- Hát akkor ideje, hogy űzd a hivatásod amit ezek szerint nagyon is élvezel. Ha megéred a reggelt, és én sem fogok unatkozni, az eredeti ár dupláját kapod.

Azzal jelzi a nőnek, hogy valóban ideje dologra menni, így feláll, de persze nem löki le magáról, csak felemeli, és talpra állítja. Onnantól a nőé a vezetés, ezt az éjszakát meg talán egy életre megemlegeti. A fizetése valóban a duplája lesz, mi több, még egy rubin csatlakozik hozzá, de a teste igencsak meggyötört lesz, zúzódások, sebek, néhol apróbb vágások is. A lényeg, hogy Hazael élvezte.

//Köszi a játékot! Smile

Majd írok sok szépet a vendégkönyvbe Razz

//

- Nem is áll szándékomban ilyet tenni. Sokkal izgalmasabb vagy, amikor morogsz. Tudod, a félelem az élet sava-borsa. Nézd csak meg Haterinát!

Rámutat az Abihuval távozó, szarvacskákkal megáldott hölgyeményre.

- Ő nem is tudja, mi az a félelem, s látod milyen alakokat fog ki.

Egyértelműen fitymálón nyilatkozik Abihuról, minek is dicsérgesse, nem az ő kuncsaftja. Az meg már mellékes, hogy nem is szívesen állt volna le vele. Amikor a főnökkel cseverészhet, elég neki ennyi izgalom. Mordar jelleme amúgy is elég vérfagyasztó, de ő maga imád szórakozni rajta. Rámosolyog a férfire.

- De legalább jó pénzt hoz a konyhádra.

Hát igen,mint ahogy teszik ezt oly sokan mások,de mind csak átlagosak,legalábbis az én szememben.

Röviden végighordozza tekintetét a homályos kis termen és a bentlévőkön majd nagy sárga szemeit meresztve partnerére egy kérdést szegez neki

És mit szólnál ahhoz ha most felmennénk az irodámba és elfogyasztanánk egy finom bort?

A kérdés nagyon váratlanul hathat pláne Mordartól,nem megszokott tőle az ilyesmi.A józanabb gondolkodásúak rögtön valamiféle cselt sejtenének a dolog mögött,de mint mindig Mordar lénye most is teljesen kiszámíthatatlan.

A józanabb gondolkodásúak valószínűleg cselt sejtenének, de Roxatine nem az a típus, aki hajlandó józanul gondolkodni, legalábbis nem akkor, ha főnükéről van szó. Vérbő ajkait ragadozómosolyba húzza, szempillarebegtet hozzá, így keltve a szende szűz és a vadmacska összeképét. Finoma megnyalja szája szélét.

- Enyém a megtiszteltetés.

Hajt fejet, s amennyire ültéből kifolyólag tud, derekat is a férfi felé, ezzel persze elérve, hogy fürtjei ne rendeződjenek illőn kebleire. Amint észreveszi, mintegy véletlenül illetlenné vált szerelését, pironkodást tettetve igazítva vissza megszokott helyükre a fekete tincseket. Felkel a székről, kecses csípőkitolással áll meg várakozón, hogy akkor most Mordar mikor szándékozik indulni. Az meg, hogy ez egy jó nap, már innentől bizonyos. Legyen akármi a vége.

Arca kissé kedvetlenné válik,sárga szemeit partnerére szegezi majd kissé halkabban szól.

Talán majd máskor.

Szól röviden majd feláll és lassan emeleti irodája felé veszi az irányt,nem sietve el a dolgot.Úgy néz ki minden érdeklődését elvesztette mára.

Nos, a férfi szeszélyeit legalább olyan nehéz követnie, mint a romlottak jellempalettáit. Összeszűkült szemmel néz Mordarra, gyanakodón, tekintetében a "most mi van?" kérdéssel. Mindenesetre a szavakat hallva esze ágában sincs megalázkodni, főképp úgy, hogy vendégek is vannak a helyen. Felszegett fejjel hümment, majd tisztelettudóságot mímelve meghajol Mordar előtt, s miután a férfinek további kellemes estet kívánt, ellibben a pult felé. Tudja, hogyha a sárgaszemű másképp gondolja, úgyis tesz róla, hogy lehetősége legyen megint vizsgáztatni őt, mint akármelyik beosztottját. Őbenne viszont még mindig él - ennyi Kéjkatlanos éj után is - a büszkeség alapszava. Még mit ne! Ő nem rongybaba..

Tárgy: Re: Kéjkatlan Vas. Nov. 01 2009, 10:46

Nem szól már semmit,sőt még csak vissza sem néz.A lépcsőfordulóban szép lassan el is tűnik,ma este már nem valószínű hogy előkerül.Irodája magányába vonul vissza.Teljesen kiszámíthatatlan természete megmutatkozott újra.Pár alkalmazott és vendég innentől nyugodtabban tevékenykedik mostmár,az élet itt még ilyenkor is tart.