Kéjkatlan

Admin

Egy háromszintes rozsdavörös épület, kétszárnyú nagy faajtókkal. Az épület nem túl csicsás, a sorozatban elhelyezkedő ablakok felett fehér kisebb vízköpők találhatók és a legfelső szinten, ahol Mordar irodája is található, helyet kapott egy erkély.
Belépve az épület ajtaján egy kocsma szerű helyiség tárul eléd, fények csak gyengén világítják meg a helységet. Idebent mind italok, mind ételek egyaránt kaphatóak, természetesen hiányos öltözetű hölgyek szolgálják fel a kínálatot.
Az uralkodó színek a fekete, vörös és a fehér. Vannak kétszemélyes vagy többszemélyes asztalok, kis sarkok kanapékkal, fotelekkel; itt mindenki megtalálhatja a neki valót. Az ételek és italok mind kiváló minőségűek, ahogy a hölgyek is igen sokszínűek.
Az emeletre már csak a kuncsaftok juthatnak fel a kiválasztottjukkal, minden szoba nagyjából ugyanolyan, középen nagy kétszemélyes ágy, mellette éjjeliszekrény, azon egy gyertyavilágításos lámpa, az ágyon pedig piros párnák.

*az élet jelenleg is zajlik a Kéjkatlanban,mindenki megtalálja amire vágyik,zajlanak az italozások,hölgyek kéretik magukat,urak szórják el itt halomnyi pénzüket,egy átlagos nap ez itt.Azonban valami hirtelen megzavarja a hangulatot,Mordar jelenik meg a lépcső tetején,az élet megfagy pár másodpercre,szigorú sárga tekintetét végighordozza a félhomályos kis lenti részen,miközben kimért léptekkel halad lefelé,semmi apróság nem kerülheti el figyelmét,mint mindig most is valami hibát keres,hogy esetleg leteremtsen valakit,egészen a porig alázva,csakhogy aztán minden menjen újra a maga rendjében.Ez a nap viszont szerencsés a Kéjlakban dolgozóknak,mindent rendben talál,így nyugodtan foglal helyet egy félreeső sarokban,és az élet újra beindul*

Mélyen behajol az egyik "úriember" előtt, hogy ekképp vegye át az asztalról tálcájára az égetettszeszes kupicákat. Vannak elegen az asztalnál, többször csattant össze feneke és egy-egy tenyér, mint ahányszor a nap folyamán kimondta, hogy bikmakk. Bár nem sűrűn szokása ilyesmiket mondani.

- A csinos, csonka mancsodat vedd el a fenekemről.

Paskolja meg a szemtelenkedő férfi borostás arcát tálcátlan kezével. Kacsint mindehhez, majd miközben felemelkedik, s valószerűtlenül hosszú haja visszaomlik fedetlen kebleinek dús halmára, kis nevetéssel hozzáteszi:

- Ha fizetsz, a tiéd vagyok, tudod jól. Bár, legutóbb sem sokáig tartott benned a harci szellem.

Szemtelenül megnyalja a szája szélét, majd ringó csípőjű lépteivel elindul a pult felé, hoy az üres poharakat kipakolja rá. Sok minden tartozik a munkakörébe, de a mosogatás nem. Vagy ha oda is tartozna, biztosan nem végzi el, hacsak a főnök arra nem utasítja.
Mordar megjelenése mosolyt csal csábítóan dús ajkaira. Hátán futkos a hideg a férfi megjelentekor, de mégis, mint a fájdalom/félelemhajhász, szinte vágyja ezeket a megjelenéseket. Felér egy szexuális kielégüléssel, ahogyan ilyenkor ki tudja rázni a hideg. Pláne, mert ő aztán cseppet sem szívbajos, s még a legrosszabb napjaikor is képes beszélgetést provokálni a férfivel. Kérdés, hogy annak mi lesz a vége. De tulajdonképpen nem is érdekes.

- Parancsolóm!

Hajol meg mélyen, fél kezét oldalra kinyújtva, másik kezét behajlítva hasára helyezve. Játékosan szemtelen meghajlása olyan mély, hogy hajtincseinek vége hosszan a talajra simul. Nevet is mindehhez, majd a pultnak vetett csípővel kíséri végig a férfi lépteit megszokott sarkába. A körülötte beinduló életnek ekképp nem része, leköti a megdermedten pajkos, játékos figyelés.

-Inkább a munkával foglalkoznál ennyit!
Dörren rá hirtelen egyik legkedvencebb alkalmazottjára,persze ez neki nem számít,szemei egy pillanatra sárgán felvillanak.A vendégek és alkalmazottak ismét ledermednek egy rövid időre,bár már megszokták a hasonlókat.Így végül a mai napon is megmutatta hogy ki az úr a háznál,mégha most nem is valami hiba okán tette ezt.Rövid időn belül arca ismét teljesen semleges lesz,mintha már nem is érdekelné semmi körülötte,az élet ismét beindul,és ekkor küldd egy apró mosolyt Desireannek vigyázva hogy senki se vegye észre,végig is méri alaposan a csuklya rejtekéből.

Tettetett ijedelemmel kapja ajka elé kezeit, mintha tekintetével azt üzenné "hoppá, hát rajtakapott, hogy nem dolgozom". Persze mindez csak színjáték, Mordar is tudhatja jól, olyannyira sokszor tesz ilyet, hogy az már lassan meglepetésszámba sem megy. Mindenesetre imádja, ahogy az új munkatársak megdöbbenve ámulnak szemtelenségének és merészségének csúcstalan határtalanságán.
Ajkai közé csippenti mutatóujját, ráharap gömbölyűre csiszolt körbe végére, majd lehúzza alsó ajkát, ezzel húzva tovább mutatóujját végig álla vonalán, majd nyakán, végül megállítva a mozdulatot dekoltázsa között. Gyerekes játék, de vajon milyen legyen tizenöt évesen az, aki serdülésének kezdetétől az, ami: kurtizán? Neki ez a játszótere.
A mosoly nem kerüli el figyelmét, válaszol is rá hasonlóval, bár minden mozdulatából süt lényének valója, le sem tudná tagadni, így mosolyának is több köze van a csábossághoz, mint a kedvességhez.

- Azzal foglalkozom. Épp a főnököm kedvére teszek.

Jegyzi meg pimaszul, tovább feszítve a húrt. Közben tálcát vesz kezébe, hogy elinduljon kivinni egy újabb rendelést. Mert mégis csak, ez egy munkahely, tudja jól.

Komor tekintettel nézi végig a színjátékot,melyet már oly sokszor látott Desireannetől,akár egy kőszobor,mintha a dolog semmit sem mozgatott volna meg benne,talán tényleg így is van.Viszont azt mégsem hagyja hogy itt mindenki előtt még pimaszkodjon,és jól is érezze magát,ez nem fér össze a világnézetével,mégha valahol mélyen jobban is kedveli mint többi alkalmazottját.Mikor látja hogy a tálcával más rendelését indul kivinni,erővel vág az asztalra és pattan fel,szemei most még rémisztőbben izzak mint az előbb,szinte égetnek.

-Pofátlan szolga fattyja!A vendégeket előbb szolgálod ki mint a főnököd!

Mély hangja akár egy hatalmas vihar csaphat le,a vendégek már szinte oda se figyelnek rá,megszokták,bár többen is rettegnek ilyenkor és inkább ezért nem figyelnek oda,kerülve bármiféle konfliktust vele.Állva várja hogy kiszolgálják szokásos sörével.

Megdermed a hang hallatán, de nem az ijedtségtől, hanem a méregtől fagy meg a mozdulatban. Méltósággal elnyom magában egy kikívánkozó szemforgatást, majd töretlen mosollyal odafordul magából kikelt főnökéhez.

- A vendégek fizetnek azért, mert kiszolgálom őket, s ez a pénz a te zsebedet hizlalja, Parancsolóm! Döntsd el hát, hogy a zsebedet, vagy a májadat szeretnéd jobban felduzzasztani?

Nem vár választ, elindul a tálcával az asztal felé, ahonnan a rendelés érkezett, s leteszi a szeszesüveget, valamint a kupicákat a két férfi elé. Végül a tálcával visszaindul a pulthoz, hogy rezzenéstelen nyugalommal csapoltassa ki a sört Mordarnak, majd miután a korsó a tálcájára került, ringó csípőjű, pikantériával fűtott járással megindul a főnök felé. Közben mintegy "véletlenül" félresepri egyik melléről haját, hogy szabadon látszódjon keble. Ezzel a látvánnyal talán lekenyerezheti a főnököt, míg a sörrel odaér.

Dühe az ilyesmi reakcióra nem lankad,sőt még jobban felkorbácsolódik,úgy érzi kénytelen lesz kemény leckét adni a lánynak,a mellvillantás semmi hatással nincs már rá.Az ilyesmi dolog neki annyira hétköznapi mint másoknak egy falat kenyér.Amint odaér megpróbál tartósabb szemkontaktust teremteni vele,ha ez sikerül Desire erős kéztetést érez arra hogy térdre vesse magát Mordar előtt.

-Csalódást okozol nekem.

Mondja teljesen nyugodt hangon,továbbra is tartva a szemkontaktust.

Gondol egy ugyant meg egy bizonyt, amikor a tekintetét rabul ejti főnöke sárgán villanó pillantása. Mindenesetre tudja, hiába próbálkozna azzal, hogy ellenáll, Mordar sokkal többet tud mágikus téren, mint ő. S akármivel próbálkozott eddig, az mindig szertefoszlott, így bizonyost van a férfinek mágiatörési képessége is. Vagy csak ennyire immunis.
Nem minden a szimpátia, azért Mordar rendesen ki tudja nála bogozni a gyújtózsinórt. A késztetés viszont késztetés, s mint ilyen aszerint is cselekszik, térde érintkezik a földdel, ahogy még mindig Mordar szemébe nézve az egész nyomorult Kéjkatlan szeme láttára csúszik mászik a földön, mint holmi öleb. Ilyenkor gyűlöli a férfit.
A sör kiloccsan a földre, ahogyan megbillen kezében a tálca. Nem tud egyensúlyozva térdepelni, ezt még Mordar sem gondolhatta komolyan.

- Nagyon sajnálom, parancsolóm.

Szűri fogai között, s próbál jó képet vágni mindehhez. Persze nem sok sikerrel, de nem berzenkedik, csak a mágia hatáskörén kívül. Inkább verné meg, de komolyan! Ez rosszabb mindennél..

-Tudod hogy téged kevésbé szeretlek megalázni és a porba tiporni mint a többieket,de most azthiszem kicsit elszaladt veled a ló,pláne itt mindenki előtt.

Szavai nyugodtak és kimértek,akár egy úriember.Szemei újra szokásos sárga mivoltukban tükröződnek,és a kéztetés is elmúlik ami Desirét térdre kényszerítette.

-Ülj ide mellém,és légy társaságom a sör mellett.

Kéri meg inkább mint parancsolja.Ez igazán nagy szó,a rabszolgákkal nem üt meg ilyen hangnemet és azt meg pláne nem szokta engedélyezni hogy asztalához üljenek,egyedül Desire érdemelete ezt ki eddig.Így különösebbb meglepődést sem okoz a jelenlévőknek.

- Természetes.

Hagyja ennyiben, mielőtt még megint mondana valamit, amivel rosszat szól. Nem szokása megválogatni szavait, de azért kétszer nem térdepelne egy szívdobbanásnyi idő alatt a kuncsaftok előtt.
Haját visszasepri melle elé, a tálcát az asztalra teszi, ezúttal tovább nem kíván foglalkozni a sörrel. Valaki más már hozza is a főnök italát, ő meg leül az asztalhoz a mutatott helyre. Még mindig haragos, de ez mit sem tűnhet fel, hiszen annyira jól játszik bármilyen szerepet, hogy nehezen kitalálható, mikor mit érez, vagy gondol. Inkább gondol, mint érez, már ha a dolgok pozitív mivoltát kell érteni ezen.

-Hogy telt a napod?Történt itt valami említésre méltó,esetleg valami szaftos információ,hír?

Érdeklődik miközben lassan kortyolni kezdi a sört,majd a több éves ismerettségnek hála azért sejti mit gondolhat a nő.Szótlanságából rájön.Végül úgy dönt szóvá tesz ezt is.

-Ugyan van okod haragudni rám,de mindig következetes vagyok.Már nem először játszottál el hasonlót,és mindig ez lett a vége,kezdem azt hinni szereted ha nyilvános megalázlak.

Holott tudja hogy nagyon is utálja emiatt,mint ahogy mindenki más is,ezért is kerülik vele a konfliktusokat mind az alkalmazottak,mind akárki más is.

Komor alak áll meg az épület előtt. Arcáról egyetlen cseppnyi érzelmet sem lehet leolvasni, vékony ajkait mint ahogy máskor is szokta, összeszorítja. A körülötte járkáló romlottak lehetőség szerint elkerülik, hiszen mindannyian ráismernek, nem ic beszélve arról, hogy jelenleg egy méretes karimájú kalapot visel, amin Danya úrnő címere csillog. A férfi mit sem foglalkozik a körülötte mozgókkal, ezek számára mind alantasok, hiába tartoznak közéjük hozzá hasonló tiszta vérűek, mi több nemesek. Az égre pillant röviden, és megigazgatja magán a kalapot amit csaknem letép fejéről az utca huzata. A szokványos kabát alatt egyszerű sötétkék inget, és fekete nadrágot visel, elegáns feketére festett szarvasbőr lábbelikkel. Kardja ott függ oldalán, sosem válna meg tőle.

Gondolatai kifürkészhetetlenek, mindenki rosszat sejtene, hiszen mit keres a királynő bérgyilkosa egy ilyen helyen? Szó se róla, ha női társaságra vágyna, sok nő akad aki ábrándozva fordul utána az utcán, viszont ő olyannyira megközelíthetetlennek tűnik, hogy az ábrándozók hamar megtanulják, hogy jobban járnak ha csak magukban dédelgetik bűnös vágyaikat. Akadt olyan őrült is aki fizikai próbálkozásokat tett, de a férfi ezeket olyan hűvösen utasította el, hogy azokban csaknem megfagyott a vér. Volt már dolga nővel, mert nem mind lett elüldözve, de ettől függetlenül nem ekörül forgott az élete, -soha-.

Hirtelen megmozdul, mire azok akik ezidáig meredten figyelték, mind hátrahőkölnek. A férfi semmi fenyegetőt nem tett pedig, egyszerűen csak elindult befelé.

- Idióták. - veti oda a rémült járókelőkre, akik szempillantás alatt sietnek dolgukra.

Nyílik az ajtó, és a komor férfi belép rajta, mit sem törődve az esetlegesen rászegeződő tekintetekkel, a pult felé indul.

Mordar csak röviden veszi szemügyre most az érkezőt,annak kiléte egyáltalán nem izgatja,a jelenlévő férfiak közül párnak azért inába száll a bátorsága és csendesebben italozgatnak,nőznek tovább,mások talán fel sem ismerik az illetőt,vagy csak egyszerűen nagyon el vannak foglallva valamivel így észre sem veszik.A Kéjkatlanba most is igencsak nagy a nyüzsgés,nem lehet tartósan megzavarnia itt bárkinek az életet.

- Én csak egyetlen okból kifolyólag haragszom rád, parancsolóm. Az a baj, hogy a főnököm vagy, így nem környékezhetlek meg, mint itt a többieket.

Felnevet. Nevetése nem éppen csilingelő, nem is kedves, sokkal inkább groteszk módon karcos, ahhoz képest milyen a beszédhangja. Ezzel kívánja elodázni azt, hogy több szó essen a térdepléséről. Ő csak egy verzióban óhajt kedvből térdepelni, s az még véletlenül sem a megszégyenülés ezen formája. De ez egészen más lapra tartozik. Pontosabban asztallap alá. Ha eleget fizetnek érte, természetesen.
Az újonnan belépő alak felé csak futólag vetül pillantása. Részéről van jobb dolga is, semmint a királynő egyes talpnyalóival foglalkozni. Ha már megkapta azt a kegyet, hogy főnöke asztalánál ülhet egy keveset, nem fog mással foglalkozni.

- Szaftos hír nincs sok, hacsak az nem, hogy Moiravell ismét kifogta a csődök csődjét az egyik "nagyon-akarom-de-képtelen-vagyok-álló-helyzetet-parancsolni-a-kígyónak" kuncsaftunkat.

Neveket nem említ, de Mordar úgyis fogja tudni, miről beszél.

...A pult mögött enyhén megrezzen a hiányos öltözetű, hamvas arcú felszolgálólány. Nem különösebben szereti, ha ilyen egyedek járnak ide, mint ez a mostani kalapos, de ki fogja szolgálni, éppen úgy, ahogy bárki más, ha Abihunak gusztusa támad valamelyikükre...

Mégis miért akarnál már valamivel több mint 3 éve engem megkörnyékezni?Sosem értettelek.

Mondja kissé lenézően,akár egy kőszobor,érzelemmentes.A napi pletykákat,történeteket figyelmesen hallgatja végig,nagyrészükön jókat nevet mély,kissé eszelős hangján.Közben jóízűen fogyasztja sörét és méregeti olykor beszélőpartnerét.Ez számára egy jó nap.

Észreveszi a főnököt, és a kölyköt, de egy megvető mosolyon kívül semmi más szinten nem nyilvánul meg. Nem szándékozik komolyabb szinte foglalkozni velük amíg nem muszáj, jó maga csak kikapcsolódni jött, már ha talál valamit egyáltalán ezen a helyen ami által kicsit elengedheti magát. Minden figyelő pillantást ridegen viszonoz, köszönni nem köszönt mikor megérkezett, és nem is fog. Nem szándékozik túlságosan szem előtt lenni, de minden félreeső asztalt elfoglaltak. Úgy dönt ha nincs hely, akkor csinál magának.

Egy sötétebb részen éppen pajzánkodó páros asztalát szemeli ki. A férfi enyhén macskás külsővel rendelkezik, és mind a négy nyelve lotyó különböző pontjain sürgölődik. A nő sem éppen egy átlagos örömlány, de arra nem szándékozik egyáltalán odafigyelni sem. A férfi mikor észreveszi, hogy figyelik, megdermed, amikor pedig meglátja, hogy ki figyeli, egy szempillantás alatt talpon terem a lotyóval együtt.

Miután mind a kettő elkotródott, Esdras elfintorodik a bűztől ami abba a sarokba begyülemlett. Egy üres asztaltól hoz oda magához széket, abba bele nem ül amelyikben az a két nyomorult vergődött. Leül az asztalhoz, karba fonja kezeit, és kalapjának karimája alól a társaságot figyeli. Várja, hogy kiszolgálják.

- Mégis miért? Pont azért, mert a tiltott gyümölcs mindig a legédesebb. Nameg, tudod jól, élek-halok azért, amit dolgozom, szabadidőmben is szívesen űzöm.

Egyáltalán nem szívbajos, nincsen olyan gondja, hogy olyasmikről beszéljen, amik "szerelmi"nek nem mondható életének részei. Egy pontot mondandója közben még rá is kacsint a főnökre, mintha csak kíváncsi lenne, Mordar hogyan reagál minderre. Természetesen, mint tőle minden, ez is a szórakozás és játszadozás része.

...Abihut mindaddig nem tudja senki kiszolgálni, míg nem rendel valamit. Mindenesetre egy igen lengén öltözött, barna hajú hölgyemény - kinek szexepilje két apró, hegyes, narancsszín szarvacskája fején, mely kikandikál haja alól - odalibben hozzá, s várja, mit kíván az úriember itt...

-Hát talán várj még 3 esztendőt,akkora talán elég érett leszel rá.

Kegyetlen mint mindig,tudja hogy fölénybe van,ezt keményen ki is használja,mégha ezzel érzelmeket tipor el.Bár azt közel sem mondhatni hogy nem hajlana a dologra,de ezt cseppet sem mutatja ki.Már jó ideje nem volt hasonló örömökben része,meglepő ez egy ilyen helyen,de megvan nélküle,láthatóan elég jól.Ennek legfőbb oka hogy nem fekszik össze akárkivel.Sörével már végzett is,figyelmét most teljesen beszélgetőpartnere felé irányítja,minden apró rezdülését érzékelve.

Hűvös pillantással viszonozza a nőét, és alaposan végigméri, mintha potenciális ellenségnek vélné. Eztán biccent, és közelebb inti.

- Ha méltó társaságnak bizonyulsz, jutalmad nem marad el. Hozz egy üveg bort, s két poharat. Jóféle legyen, gombából készült löttyöt nem tűrök a számban.

Kezét finoman az asztalra teszi, mintha a nő kezére várna, viszont lassan el is veszi; egy kisebb rubin ragyog az asztal lapján. Fizetségként szánja, nem is ér éppenséggel keveset a kis kövecske. Hogy honnan szerezte, az valószínűleg az ő dolga. Emberi adolairek is vannak nála, de mivel a romlottak csere kereskednek, hát nem sokat érne vele. Hátradől ültében, a kalapot pedig leteszi az asztalra. Ujjaival hátrafésüli arcába lógó tincseit, és némaságba burkolózva vár.

- Óh, honnan tudod, mire vagyok érett, ha még sosem kóstoltál?

Vág vissza, miközben hátradől a széken, s egyik lábát kecsesen-kihívón keresztbe teszi a másikon. Haját úgy igazítja, hogy ne kerüljenek tincsei combjai által alkotott csípőfogóba, hiszen az sem jól nem nézne ki, sem kényelmes nem lenne számára. Mordarra veti vesébe látó pillantását.

- Mondd meg őszintén, mikor engedtél utoljára közel magadhoz egy nőt? Hmm.. még egy sört esetleg?

Egyértelmű, hogy nem érzelmekre céloz. Azokról soha nem tudta, hogy eszik-e vagy isszák őket.

...- Minden borunk minőségi! - feleli kis sértődött éllel a szarvacskás, kinek neve Haterina, bár ezt senki sem kérdezte, így el sem mondta. Ellibben a pulthoz, s nem sokára visszatér Abihu rendelésével. Leteszi a férfi elé az egyik poharat, szakszerűen tölt bele egy kevés bort, majd megvárja, míg a férfi megillatolja, s megkóstolja azt.
- Megfelelő? - kérdi, s hogyha Abihu bólint rá, avagy helyesel, telitölti a poharat...

-Nem kérek köszönöm,sosem esem túlzásba.

Utasítja vissza az ajánlatot,majd egy időre elhallgat,talán a válaszát fontolgatja,talán kissé időzik tekintete partnerén,vagy mindkettő.

-Talán onnan hogy már ismerlek mint a rossz pénzt,bár abból eleget hozol a konyhára már jóideje.Nem mostanság volt,de abban nem vagyok biztos hogy veled kellene megszakítanom ezt az időszakot.

Továbbra sem vesztett tekintélyéből és mondata lezártával érdeklődve figyeli Desirea reakcióját,mitnha várna valamit,nem tudni.

Eleszi a poharat, és megnézegeti a tartalmát. A fény felé tartja, meglögyböli, beleszagol, aztán egyszer bele is kortyol. Hosszan ízlelgeti, aztán a nő szemébe néz.

- Iható. - fagyosan elmosolyodik, de éppen csak láthatóan, a lány talán azt is hihetné, hogy csak az árnyékok játszanak a sápadt arcon. Egyik combját kifelé fordítja, ülőhelyként kínálva. - Hacsak nem félsz.

Nem rejlik kihívás a hangjában mindössze amolyan "Még elmehetsz" választással szándékozott szolgálni a nőnek. tisztában volt vele, hogy sokan félnek tőle, de azokkal is számol akik már csak azért is próbálnak a közelében lenni hogy önmagukat hitegesék bátorságukról, rátermettségükről, egyebeikről. Semmivel sem tűnt szívélyesebbnek, ugyan olyan rideg mint ahogy megérkezett. Hagyja, hogy teletöltsék a poharát, mi több jelzi, hogy töltsön magának is ha akar. Nem ok nélkül hozatott két poharat. Ha a nő nem old kereket, és leül, akkor szabad kezét annak derekára teszi.

- Mi a neved leány?

- Nem-e velem? Hiszen tudod, én vagyok itt a legjobb!

Szerénytelen, s nem is érzi szégyenét. Minek is érezné, hiszen valóban elég ideje dolgozik itt ahhoz, hogy elhihesse magáról, amit állít az igaz. Na meg ha nem is lenne az, akkor sem zavartatná magát, egyszerűen nem olyan fajta fából faragták. Sőt, sokkal inkább nem is fából, hanem sziklából vájták az istenek, ha már itt tartanak.

- De tudod, ha meggondolnád magad, bármikor szólhatsz.

Kacsint rá Mordarra, leplezetlen pikáns bujasággal a gesztusban. Szája szegletébe hamiskás mosoly költözik.

...A "még elmehetsz"-t nem is veszi figyelembe, bátran ül le a kifelé fordított combra, épp elég közelségbe az combtőhöz ahhoz, hogy még ne legyen túlzás, de ne is legyen a térden szorongó, félős menyecske látszatát keltő a mozzanat. Fél kézzel megtámaszkodik az asztalon, ráfekteti alkarját, ekképpen domborítva Abihu felé.

- Haterina. De ha nehezen jön a nyelvedre, gyakorolj, szívem, hogy tudj mit sóhajtani a mámorok csúcsán.

Nyelve éles, mint a penge, s láthatólag semmi félelemérzése nincs. Valószínűleg romlottságának ez is hozadéka. Hisz mitől féljen egy szarvacskás ördög a Kéjkatlan bejáratában? Úgyis megvédik a kidobók...

-A legjobb?

Visszafogott nevetésben tör ki,rémisztő hatás keltve így is,páran fel is figyelnek rá,mi válthatta ezt ki belőle.Amint megnyugodott nagy sárga tekintetét Desirea tekintetébe fúrja

-Jól jegyezd meg kislány,én vagyok itt a legjobb,emelett te a rabszolgám vagy és az lesz életed legszebb napja ha egyáltalán behívlak majd az irodámba egy kis csevelyre valamikor,talán megéred azt is.

Szereti kihangsúlyozni hogy sokkal a nő felett áll,ő már csak ilyen.Emelett pedig tényleg jobban kedveli őt az átlagnál,néha nem is érti hogy lehet ez.