Kristályzug

Tárgy: Re: Kristályzug Szer. Aug. 26 2009, 12:56

- Nagyon jó az ízlése, Függönyöntúl Ura!

Jegyzi meg, elismeréssel adózva a gyümölcs íze iránt. Ezzel letudja a válaszadást arra, hogy megissza-e, avagy sem. Mosollyal hajtja fel a gyümölcslé maradék kortyait, majd a poharat az asztalára teszi. Nem áll szándékában kosztosan visszaadni, így nem rakja le a függöny közelében. Majd ha kimosta, akkor átvarázsolja úgy, ahogyan a férfi tette.

- Köszönöm, most nem. És ön vörös áfonyát? Olyan, mint a tea, amit inni szoktam, az ő gyümölcse.

Kivár, amíg a férfi válaszol, de közben egy tálkára halmoz némi áfonyát, hogy odaadhassa, hogyha az idegen igenlő választ ad. Nem irigy ő, soha nem is volt, s mivel nem les át a függönyön, amikor átadja, talán ez nem is lesz bűn.
Amit Bogáncsról hall, elszomorítja. Leszegett fejjel ül sokáig, némán, majd felpillant, egyenesen a függöny felé.

- Újabb csillagot várunk, vagy valami mást?

Tárgy: Re: Kristályzug Szer. Aug. 26 2009, 15:43

- Megtisztelsz, köszönöm. - egyezik bele az áfonya átadásába.

A "megtisztelsz" szó nem véletlenül került bele az elhangzott mondatba. Egyrészt kíváncsi volt mit reagál majd rá a lány, másrészt pedig valóban tiszteletét szándékozta kifejezni mivel Sapphire már többször is bizonyította, hogy érdemes rá. Türelmesen várta hát az áfonyát. A kérdésen viszont gondolkoznia kell. Miért kellene újabb csillagra várnia? Ez nem lépésekből álló folyamat, amit a csillag megindított. Ez inkább csúszik minthogy fokozatosan lépkedjen. Már nem fogja megfordítani ennek a menetét. Az a lepel sem lehet ott közöttük örökké. Miután elhatározásra jutott ismét megszólal.

- Nem várunk több jelre. Csak az az egy kellett számunkra. De nem siethetünk el semmit, ha már ennyi évet vártunk. Egyet értesz?

Nem megerősítést vár, hanem a lány véleményét. Mintha kicsit gonoszkodna ezzel, de ilyen eszébe sem jutott.

Tárgy: Re: Kristályzug Szer. Aug. 26 2009, 23:12

Átadja az áfonyát, egy kis tálkában, ahogyan a férfi neki adta át a függönyön a gyümölcslevet.

- A poharat majd visszaadom, hogyha elmostam.

Magyarázza, mielőtt még úgy tűnhetne, hogy magáénak akarja az idegen, a függönyöntúl egy kis darabját. Bár megfordult a fejében, de nem mer ilyesmire vetemedni.
Visszaereszkedik ültében sarkaira, de ezúttal nem távolodik el a függönytől. Az ajtófélfa mellett marad.

- Sajnálom, szégyellem magam. Nem akartam türelmetlennek tűnni, éppen csak..

A jádemedált olyan súlyosnak érzi, mint még soha. Torkában dobog a szíve, s legszívesebben kirohanna a házból, hogy ne kelljen bizonyos dolgokat kimondania. Minden olyan ostobán groteszk. A kristályok mosolyával babrálnak ki az ősi ásványok tudásai.

- ..olyan sokáig volt minden néma, de mégis, hiányzott, ha nem hallottam motoszkálni, Függönyöntúl Ura. Most pedig hiányoznak a szavai, ha nem hallom őket. Ön szerint ez normális így, vagy nagyon gyenge vagyok?

Tárgy: Re: Kristályzug Szer. Aug. 26 2009, 23:43

- Nem. Ez semmiképpen sem gyengeség. Megvallom neked, én magam is hiányoltam a te neszezésed Függönyöntúl Úrnője. Bár én kevésbé panaszkodhatnék, hiszen én már láttalak, s gyakran hallottalak is.

Félbe hagyja a facsarást, és az áfonyáért megy. Viszont amitől talán Sapphire meglepődhet, hogy a háta mögött a fal kicsit megnyomódik; a férfi kezében a tállal a közöttük levő falnak tövébe ült, hátát annak nekivetve. Elkezdi eszegetni az áfonyát.

- Pompás. Jó ízlése van Függönyön túl Úrnője. - Halkan kuncog, és eszegeti tovább. - Ki tudja, mikor fogsz te is meglátni engem. De hamarosan eljön az ideje. Az azt fogja jelenteni, hogy megfeleltél. Lesz mire büszkének lenned. Te hogy gondolod?

Kíváncsiság rejtőzik hangvitelében.

Tárgy: Re: Kristályzug Szer. Aug. 26 2009, 23:56

- Látott?

Elképedve kerekednek el szemei. Nem fordul meg, felesleges lenne, hisz csak egy függönyt látna, mindenesetre azért igencsak elveszi a hangját a csodálkozás. Végül, mivel nem akar tiszteletlen lenni, inkább napirendre tér a dolog felett. Elgondolkodik a férfi szavain. Most, hogy ilyen közel kerültek egymáshoz a falakon innen s túl, valahogy jobban érzi magát. Hátrahajtja fejét, felsóhajt.

- Nem arról van szó, hogy zavar, ha nem látom. Hiszen minden este, amint lement a nap, s a három hold fénye lepte be az éjszakát, láttam önt. Épp csak még soha nem éreztem közel magamhoz, s valamiért jobban vágyom a közelségére, mint bármi másra a világon. Nem tudom, hogy mi ennek az oka, vagy hogy minek kell ezt nevezni. De..

Gyáván lehalkítja hangját.

- ..ha megígérném, hogy nem nyitom ki a szemem, s nem lesem meg, hogyan néz ki, megtenné, hogy egyszer átölel? Régen volt már, hogy apám utoljára ölelt. Pedig ő szeretett csak igazán.

Egyértelmű, hogy nem az apai ölelés a kérdés lényege, hanem a szeretethiány. Az ilyen estéken őszintébb, s szókimondóbb, mint szokott, de mégis, nagyon szégyelli magát miatta. A jáde viszont mintha kárörvendőn nevetne rajta. Ebbe fog belebolondulni lassan. Rekedt hangon hozzáteszi.

- Bocsássa meg tiszteletlenségemet.

Tárgy: Re: Kristályzug Csüt. Aug. 27 2009, 00:42

- Nem szabad elsietni. De szívesen eleget teszek a kérésednek. Megérdemled, rászolgáltál.

Nem mozdul még viszont a helyéről, csak az áfonyát eszegeti. Szándékában áll legalább a felét megenni annak amit kapott, és közben elmélkedik. A kellemes íz segít is neki a koncentrálásban. Kicsit mintha ő is félne attól az öleléstől, de érzi magában, hogy semmi rossz nem származhat belőle. Különösképpen ha örömet okozhat vele. Ilyenre gondolt volna? Örömet okozni? Őt is zavarba ejtik. Ezt még maga előtt is leplezendő, igyekszik másra gondolni. Úgy gondolja nem váratja tovább a Függönyöntúl Úrnőjét.

- Állj fel, s hunyd hát le a szemed. Megkapod azt amire vágysz. Megdolgoztál érte. Ez a legkevesebb, és a legtöbb amit -most- adhatok neked. De idővel többet is.

Sapphire láthatja, és hallhatja, hogy az áfonyás tál koppan a földön, és a padló recsegéséből megállapíthatja, hogy a férfi felkel a földről. Pár szempillantás és már ott is áll a lepel előtt, látni külalakját amit a a gyertya fénye fest a mozdulatlan függönyre.

- Dobd el a félelmedet.

Ezt már mondta egyszer, de most mondja újfent.

Tárgy: Re: Kristályzug Csüt. Aug. 27 2009, 10:18

Meglepődik azon, hogy mennyire simán fogadja a férfi a kérését. Bár a hosszú hallgatás alatt gyomra többször bukfencet vet aggodalmában. Attól tart, hogy most lesz innen kiparancsolva, hisz rossz tanítvány volt, egyértelmű, ha valakinek meg kell majd tennie, ő lesz az kényszerből, aki elköltöztetik.
Amikor újra meghallja, hogy a férfi nagyobb levegőt vesz, mint mikor mondatba szokott kezdeni, gyomrában életre kelnek a pillangók. Vajon mit fog mondani?
Ismét rajta a meglepettség sora. Az elmúlt napokban többször lepődik meg, mint életében eleddig bármikor. Nictos csillagát kristályba fogja vésni, ezt megfogadja már most. Türelemüveg része lesz, hegyikristályból faragva, hiszen jót hozott az életébe. Morzsányinak tűnő, de mégis határtalan jót.
Világoskék tunikájának selyemanyaga surrog, ahogy felkel a fal tövében ültéből, s álló helyzetbe helyezkedik. Mellkasa előtt összefonja karjait, szemeit lehunyja, s még fejét is előre dönti, hogy haja arcába hulljon, így biztos legyen, hogy semmit sem látna, ha kinyitná szemeit - amit nem fog - akkor sem.

- Próbálom.

Súgja. A függöny előtt áll, a maga oldalán, lehunyt szemmel, így nem látja, ahogyan odaát az idegen mozdul.

- De a hangya hiába bírja el súlyának többszörösét, attól még félni fog az oroszlántól, az állatok királyától. Tiszteletből. Ennyi az egész.

Tárgy: Re: Kristályzug Csüt. Aug. 27 2009, 10:59

- És ha te is oroszlán vagy?

Halkan libben a függöny, akárcsak tegnap, és a férfi hangtalanul belép rajta a helyiségbe. Kalapját nem vette fel ebben a gyertyafényben teljesen fölösleges lenne. Sapphire-nek erősnek kell lennie ahhoz, minden bizonnyal, hogy ne nyissa ki szemeit, és lássa meg mestere arcát. Annak még -ténylegesen- nem ma jött el az ideje. A férfi áll egy kicsit, szemléli a lehunyt szemű lányt, kicsit fürdőzik a látványban. Most nem álmaiba merülve látja őt, és így merőben másabb. Halkan felsóhajt a látványra, és az ő gyomra is kezd furcsán viselkedni. Végül ő is lehunyja szemét, pár hangtalan lépéssel átszeli a közöttük levő távolságot, és mellére vonja tanítványát, karjaiba foglalva őt. Kicsit megkönnyebbül, és kicsit meg is rémül saját könnyelmű tettétől, de visszakozni már nem visszakozhat. A mester nem inoghat meg. Egyik keze felsiklik a lány tarkójára, és lágyan cirógatja annak haja tövét.

- Eleget tettem a kérésednek? Vagy szeretnél még valamit? - nem teszi hozzá, hogy kizárólag látni nem láthatja őt ma még. Talán majd holnap? Ezt csak Nictos tudhatja. Minden esetre most kiélvezi az ölelés minden pillanatát, hiszen ő is vágyott erre akárcsak a lány.

Tárgy: Re: Kristályzug Csüt. Aug. 27 2009, 13:28

- Ha az is vagyok, még nem ébredtem tudatára.

Jegyzi meg amolyan mellékesen, csendben, szinte csak magának. Olyan halk, hogyha Absolon nem hegyezi nagyon zelóta füleit, lehet hogy még ő sem hallhatja meg. Mindenesetre kissé összerezzen, amikor meghallja háta mögött a függöny mozdulását, s még tenyereit is szemére tapasztja, hogy ne eshessen véletlenül se kísértésbe.
Úgy gondolta, hogy a Függönyöntúl Ura egyszerűen csak mögé áll, s hidegen átkarolja, mintha csak parancsot teljesítene, ám ezzel szemben hirtelen került az ölelő karok közé, arccal a férfi mellkasának érve. Szemeire tapasztott kezeit nem ereszti le, egyszerűen még levegőt venni is elfelejt. Amint a tüdeje nem bírja már a kiképzést, köhögni kezd, de szerencsésen visszanyeri a szükséges levegőmennyiséget. Amint a férfi ujjai tarkójára simulnak, ismét megremeg az immár ismerős idegen kezei között. Először egész testében, majd alábbhagy mindez, s csak vállai remegnek, miközben könnyei saját tenyerét áztatják.
Nem szól semmit, nem nagyon tudna megszólalni. Saját méltóságának kis cserepeit nem kívánja összeszedni a férfi lábai elől, inkább próbálja megvárni, hogy az évek óta hiányzó törődés könnyei elapadjanak. S talán a tanítványhoz illőnél szorosabban bújik a férfi karjai közé. Közben pedig reméli, hogy a Függönyöntúl Ura nem undorodik meg tőle ezen gyengeség miatt, s nem taszítja el.

Tárgy: Re: Kristályzug Csüt. Aug. 27 2009, 14:29

Nem taszítja el, éppen ellenkezőleg. Jobban magához öleli, és kicsit előre dönti a fejét. Nem törődik azzal, hogy könnyes lesz a köntöse. Tudja, hogy tanítványa min mehet keresztül, mi több egy apró könnycsepp még az ő szeme sarkában is megjelenik. Így, hogy előre van görnyedve, arca csaknem a lány arca mellett van, ajkai hozzáérnek hosszúkás füléhez. Halkan suttog neki kedves, biztató szavakat.

- Engedd csak ki magadból. Meg fogsz könnyebbülni, és sokkal erősebb leszel. Képzeld azt, hogy a lelked most egy tál, melybe diót törtek. Ki kell hagynod peregni a héjakat ahhoz, hogy csak a bele maradjon meg. Engedd ki a bánatot, és a félelmet. Itt vagyok, nem vagy egyedül.

Még egy apró puszi szerűséget is ad a remegő lány fülének tövébe. Ezután már csak simogatja, és gyengéden dédelgeti, nem törődve továbbra sem azzal, hogy könnyes lesz talán. Jót akar, és szeretetet adni, és minden erejével azon van, hogy ezt most éreztesse tanítványával.

Tárgy: Re: Kristályzug Csüt. Aug. 27 2009, 21:26

Nem veszi el tenyerét szemei elől, így nem könnyezi össze a férfi ruhájának anyagát, csak saját bőrét áztatja meg a sós szomorúságcseppekkel. Az idegen szavainak hallatán csak még inkább elszomorodik, s lassan úgy véli, esélye sincs, hogy összeszedje méltóságát. Viszont legyen hangja bármilyen elcsukló, úgy érzi magyarázkodnia kell.

- Sajnálom.. nem szoktam ilyen lenni.. épp csak.. fogalmam sincs..

A magyarázat enyhén szólva vérszegényre sikerül, így abba is hagyja, felesleges lenne tovább ragoznia. Nem mozdul meg, hiszen fel nem pillanthat, de nagy önuralom kell mindehhez.

- És igen, a kérésnek eleget tett, Függönyöntúl Ura. Vagy..

Elgondolkodik, hogy merjen-e viccelni, de végül úgy dönt, miért is ne. Picit mocorog az ölelésben, de továbbra sem engedi el saját szemeit. Már nem zokog.

- ..most Függönyöninnen Urának kell szólítanom?

Tárgy: Re: Kristályzug Csüt. Aug. 27 2009, 22:49

Csaknem elkuncogja magát a lány szavain. Még jobban öleli, és még jobban cirógatja.

- Nevezhetnél úgy is. De nevezz kérlek Absolonnak inkább. Némileg közvetlenebb, nem gondolod?

Hangja kedvesen cseng, és enyhén lefelé húzza a lányt, leülésre ösztökélve. Oldalasan mellé ül, hogy tudja ölelni, csak ezúttal oldalról. Ujjai időnként az illatos hajba túrnak, igyekszik magába szippantani ezt a kellemes illatot. A lány illatát. Várja, hogy kisírja magát a lány, csak ezután fújja el az egyetlen gyertyát amely ebben a helyiségben világít. Úgy helyezkedett, hogy a függöny, és tanítványa közé kerüljön így nem látni az arcát a megvilágítás miatt. Kendőt vesz elő.

- Kinyithatod a szemed. Engedelmeddel megtörölném az arcod.

Türelmesen várja, hogy Sapphire összeszedje magát, de addig igyekszik nyugtatni, és annyi szeretettel elhalmozni amennyivel csak tudja egy ölelés által. Érezni a kialudt gyertya illatát.

Tárgy: Re: Kristályzug Pént. Aug. 28 2009, 00:01

- Absolon..

Leheli elhalón, szinte tapintható elragadtatással, s meghatottsággal a nevet. Mint valami imát. Soha ezelőtt nem hallotta még az idegen nevét, s most szinte meg sem tud szólalni a döbbenettől. Hiszen ettől már nem idegenek egymásnak. Tudja a férfi nevét, így egy kicsit az övé is lett, mint minden, amit nevén tud nevezni. A fű, a fák, a függöny, Bogáncs.
Nem emeli fel fejét, már tudja, kontrollálnia kell akaratát. Ennek ellenére viszont leengedi szemei elől kezét, törzse mellé lógatja karjait az ölelésben.

- Mindig valami ilyesmi csengésű nevet képzeltem el Önnek, de sosem voltam oly bohó, hogy meg is merjem nevezni magamban.

Már nem csuklik el hangja, nem hüppög, elmúlt a gyengeség. De ettől még mindig ugyanoly törékenynek tűnik, ahogy elveszetten bujkál az ölelésben.

- Jól is tettem, hogy nem vetemedtem ilyesmire. Így sokkal nagyobb jelentősége van számomra ennek a névnek most.

A gyertya elfújásakor sem meri kinyitni szemeit, sőt, még akkor sem, mikor már ültében fordul bele az ölelésbe, a férfi vállára hajtott fejjel. Fejét felemeli, de szemét nem nyitja ki.

- A sötét csalóka, Absolon, tudja jól. Ha most kinyitom szemem, többet fogok látni önből, mint amennyit a függönyön túlról ismerek, s ezt nem engedhetem meg magamnak. Éveket rontanék el vele.

Reméli nem sérti meg ezzel a férfit. Sötétben tapogatózva nyúl a keze után, hogyha tudja, megfoghassa azt. Tenyere nem olyan puha, mint amilyennek termetéből, s jelleméből adódóan lennie kellene. Érezni rajta, hogy maga csiszolja a kristályait, s ez megedzette már, kérgesítette enyhén a bőrét. Mutatóujjával finoman végigsimít a férfi kézfején, csuklóján, majd végig az egész karján. Onnan végül a nyakat érinti, s ha még mindig nem lökik el, az arcra simítja tenyerét. Egészen otthonosan mozog vakként a világban.

- Bocsássa meg.

Súgja, miközben felemelkedik ültéből, s közelebb hajol. Tenyerét elhúzza az arcról, miután irányt adott magának vele. Óvatosan a férfi vállán támaszkodik meg. Ajkai finoman érintik a tenyér előző helyét Absolon arcán. Magában meg csak reménykedik, hogy a férfi nem mozdult el, s nem sikerül illetlen helyre az a puszi.

- Köszönöm. Mindent.

Tárgy: Re: Kristályzug Pént. Aug. 28 2009, 00:27

Semmi ellen sem ellenkezik. Akaratlanul hunyja le szemeit tanítványa minden érintésének hatására. Hiába voltak a lány kezei bármennyire is durvák, ő minden apró érintést a lágy nyáresti szellő simogatásához tudott volna hasonlítani. Érezte, hogy szíve egyre hevesebben ver ahogy az apró kéz felfelé kúszott a karján, és halkan felsóhajtott mikor az elérte az arcát. Enyhén bele is bújt, mintha megpróbált volna elrejtőzni benne, hiába hangozna ez lehetetlenségnek. A kéz helyét aztán egy rózsás ajak váltotta fel, és késztetést érzett arra, hogy sajátjával állja útját annak. De nem. Talán a félelem tartotta vissza, talán az aggodalom, hogy tönkre tenné vele egy élet munkáját.

Kinyitja szemeit, és megajándékozná szeretettel telt tekintetével Saphire lélektükreit, ha azokat nyitva találná, de ez nem így történik. Finoman elengedi őt, és tenyereibe foglalja a könnyáztatta szép arcocskát. Magához húzza, minden mozdulata olyan óvatos, és olyan féltő, mintha attól félne, hogy kárt tesz ebben a csodálatos virágszálban. Ajka talán enyhén közel éri a lány bőrét annak ajkaihoz, de talán mégsem. Nem képes távolabb illetni azokat. Nem húzódik el, hiába küzd esze és tudata, ajkait el nem véve, egészen a füle tövéig elvándorol, enyhe forró leheletével behintve a lány kipirult arcát, s letörölve az útjába kerülő gyöngy-könnycseppeket.

- Nincsen miért bocsánatot kérned. - hangja halk sugallatként hagyja el ajkait, melyek csak nagyon lassan válnak el a hamvas bőrtől. - Sokadszorra érzem hogy nem veszett kárba oly sok feszült év. Legyél büszke magadra Függyönyöninnen Úrnője. Mert én, büszke vagyok rád.

Ajkai megint hangtalanul összeérnek, szavait apró csókkal pecsételve, melyet a virágszál füle tövében hint el újfent. Ekkor végre elszakadnak azok Sapphire bőrétől, ténylegesen, és a tenyerek is eleresztik a könnyektől meggyötört arcot. A kendő piheként hullott észrevétlenül melléjük, és a pillanat élvezete miatt még Absolon is megfeledkezett róla. Újra karjaiba zárná Sapphire-t és újból ringatni kezdi. Lassan. Nyugtatóan. Biztonságot sejtetően.

Tárgy: Re: Kristályzug Pént. Aug. 28 2009, 00:44

Fogalma sincs róla, hogy mi játszódhat le a férfi fejében, s ha tudnám, biztosan olyan színűvé válna egész arcéle, mint egy rubin, vagy a piros aventurin. De szerencsére nem áldották meg gondolatolvasási készséggel sem Nictos csillagai, sem kristályai, így azon boldog tudatlanságban lebeg, amiben lebegnie hivatott.
Nem késik túl soká arcának elszíneződése, a hóka bőr szinte felgyúl a férfi ajkainak nyomán, mintha Absolon minden egyes pórusát megperzselte volna. Az, hogy tenyér simul arcára, szinte nem is jut el érzékeihez, receptorai teljes blokkot kaptak a puszi okán.
Szaporán veszi a levegőt, mintha ezzel kérne valami olyat, amiben soha nem volt része, s ami még soha eszébe sem jutott, hiszen ki gondolkodna valami olyasmin, amelyet sohasem tapasztalt, s ami így sosem hiányozhat neki? Viszont a tudatalatti mindig megvicceli, s ha ez kiegészül egy - most tunikája felett viselt - jádemedál szemtelen igazmondásával, az veszélyes kombináció. Lenne legalábbis, ha nem foglalná le minden idegszálát az, hogy lehűtse forróságban, tűzben égő arcát.

- Büszke vagyok magamra, de jelenleg, meg kell valljam, más érzés simogatja lelkem. Merőben más, mint a büszkeség. De szerény hevességében mégis hasonlatos.

Az, hogy ő mondja ezeket a szavakat, jobban meglephetné, mint idáig bármi, de mindaddig, míg a férfi leheletét fültövén érzi, nem sokat tud gondolkodni. Gerince vonalán életre kelnek bőrrészei, hegyeket és völgyeket imitálva, lúdbőrt keltve, melynek most nem oka a hideg. Viszont, mintha legalábbis jeges szellő kapna bele tincseibe, s tapadna tarkójára, megborzong. Belebúj ismét az ölelésbe, de már nem, mint a riadt gyermek. Sokkal inkább, mint egy riadt alig-felnőtt, ki nem tudja kibogozni érzéseinek kusza halmazát, s ki úgy érzi, érzékei csúfondáros gúnyt űznek belőle.

- Boldoggá tesz, hogyha nem csalódott bennem, Absolon.

Még mindig kóstolgatja csak az éppen csak megismert nevet, ízesen ejtve, szinte megsimogatva hanglejtésével.

Tárgy: Re: Kristályzug Pént. Aug. 28 2009, 01:32

- Örök körforgás. - szól kissé derűsen. - Örömöt okoz neked az én örömöm, s a te örömöd örömet okoz nekem. Azt hiszem hálát adhatunk Nictosnak ezért az ajándékért amit nekünk adott.

Ujjai végigsiklanak a lány lúdbőrös hátán, bőrét csitítva a vékony ruhán keresztül. Ajkain már örökéltű a mosoly, s ezen éjszakát sosem feledi majd, egy lesz élete azon eseményei közül, melyeket nagy becsben tart majd emlékei könyvtárában. És vajh a holnap is egy ily csodás nap lesz? Az a nap is emlékeibe ivódik majd? Van egy érzete, egy apró sugallat, mely azt sejteti, igen. Így lesz. Az égen míg ők bent egymás közelségét élvezik, több csillag is lehull az égből, sziporkázó fénnyel borítva be a tó így is ragyogó felszínét. Mintha minden egyes csillag egy lépcső fok lenne azon lépcsősoron amelyik őket egy közös jövő felé vezeti. Vagy csak útmutatást jelentenek talán? Az istenek helyeslése lenne? Ily felemelő gondolatok suhannak át elméjén, oly gyorsan akár az erdőn átvágtató gida.

- Nem csalódtam benned, így igaz. De oly sokszor koptatom már csak ezen az estén ezen mondatot, hogy félek kikopik ismert szavaim közül, s nem tudlak vele hozzád méltóan megajándékozni. Ma most hallod tőlem ezeket a lassan kopó szavakat; Büszke vagyok rád. Még nem kaptad meg a jutalmad, de érzem a lényem minden porcikájában, hogy már csak napok kérdése és minden morzsáját megkapod annak amire már oly sok éve vársz. Ez ösztönözzön, és ez adjon neked erőt a továbbiakhoz. Mikorra beteljesedsz, minden amit eddig életedben tanultnál bele fog ivódni lelkedbe az utolsó cseppig. Senkinek sem ér véget a tanulása, még életének végén sem. De te máris többet fogsz jelenteni mint sokan kik itt élnek. Gyermekeid büszkék lehetnek majd az anyjukra, és tudni fogod hogyan nevelj majd belőlük tisztes zelótákat. A kedvesed pedig... akárki is lesz az, egy lesz a legszerencsésebbek közül.

Hangját még utolsó mondatakor sem szennyezte az elutasítás fertője. Magában, valahol a lelkének kútjának mélyén kívánja, hogy ő legyen ez a szerencsés férfi. Tovább nyugtatgatja, s ringatja, szívük végre csaknem egyszerre ver. De nem lesz mohó. Választás elé állítja.

- Ha úgy érzed álmosság készteti behunyásra pilláidat, engedj hát neki. Sokat kaptál ezen az estén, és kitartóan tűrted minden pillanatát. Itt leszek veled mindvégig, de mire reggel a nap első fényei besütnek ablakodon te már a saját fekhelyeden fogsz álmodni, s én is a sajátomon. De egészen addig őrizni fogom álmod, hacsak nem kívánod tőlem, hogy hagyjalak, s távozzak mára. Dönts belátásod szerint, és bármely utat is választod, egyik választásod miatt se érezd hogy bárdolatlan voltál.

A gyertya fénye lassan a szomszédos, mostan elnéptelenedett szobában is kihuny. Azon gyertya mely ott égett, már régen megérett arra, hogy fénye örökké kialudjon, s töpörödött csonka alakja formátlanná olvadjon, akár a hóember tavasszal mit gyermekek építettek játszadozás alkalmával. Még a legkisebb apróság is a változást hirdeti, minden egyes pillanatban. Ezen az éjszakán is számtalan dolog változik, és a következő éjszakán is így fog változni fog.

- Dönts szabadon. Én pedig várom válaszod, mely biztosan megfontolt, és bölcs lesz.

Tárgy: Re: Kristályzug Pént. Aug. 28 2009, 10:43

Rengeteget tudna tiltakozni, de nem teszi, hiszen tiszteletlenségnek érezné, s attól tart, a férfi pedig álszerénynek gondolná emiatt. Amiben mondjuk nem sok igazság lenne, hiszen ez csak belé nevelt, furcsa jellemvonása, mit az egyedül töltött évek sem tudtak kiölni belőle, de mégis, mikor a férfi ajkait elhagyja egy mondat, úgy érzi, hogy lelkében forgatja a kést. Halkan még fel is szisszen, s a medált, mely most is rettentően forrónak tűnik számára, elrejti ruhájának redői közé. Végül visszaomlik a férfi karjaiba, mint aki soha nem távolodott el onnan, s hagyja, hogy az érintés megnyugtassa ki-tudja-miért felháborodó lelkének hullámait.

- Kérem, maradjon még egy keveset.

Jegyzi meg, de már nem emeli meg hangját, ahogyan fejét sem emeli fel. A ringatásnak köszönhetően lassan nehezülnek el pillái, s még mielőtt bármi mást mondhatna - talán jobb is így, hisz így nem szól olyat, mint megbánhatna majd - álomba szenderül. Hogy pedig reggel hinni fogja-e, hogy nem álmodta mindezt, az majd kiderül.

Tárgy: Re: Kristályzug Pént. Aug. 28 2009, 11:24

- Maradok.

Hagyja álomba merülni, és ígérete szerint majd' egész este ott tartja karjaiban, és simogatja a haját, s cirógatja az arcát. Halkan dúdol is, éppen csak hallhatóan. Óvatosan karjaiba veszi a törékeny testet, s még mielőtt a nap első fényei rávetülnének a vidékre, lefekteti saját helyére. Takarót húz rá, és apró csókot nyom orcájára. Miközben nesztelenül távozik, újabb apró csínyt követ el, mostan egy másik kristályt mozdít el a helyéről. Mikor végre nyugovóra térhet, már csicseregni kezdenek az első madarak.

//Újabb ugrás//

Sapphire mikor felébredt néma csendet hallhatott odaátról, vagy ha nagyon hallgatózott, akkor suttogást. Függönyöntúl ura aludt, hiszen egész éjjel az ő álmát óvta. A férfi csak délkörül tért magához, és a napot evéssel-ivással és költészettel hagyta eltelni. Papírra vetette azokat az érzéseket amiket az éjjel tapasztalt, de sokukból csak galacsin lett, mert hiába próbálkozott, nagyon sok érzelmet képtelen volt megfogalmazni. Önuralma viszont kitartott, és nem gurult dühbe. Nyugodt könnyedséggel gyűrt össze teleírt oldalakat, a tinta pedig csak fogyott és fogyott. Olyan iramban, hogy mire újfent sötétedni kezdett, üresen állt a csésze, Absol keze pedig tintafoltokkal volt teli. Fáradt sóhaja volt az első hang ami aznap először elhagyta torkát. Fejét a függöny felé fordítja, hogy lássa, mit is csinál épp tanítványa.