Kristályzug

Admin

Egy ikerház, melynek egyik oldalát Sapphire Azul-Laphys, másik oldalát Absolon Fedor lakja, különös "együttélésben". A ház mindkét szobája egyforma szinte, minimalizált berendezési tárgyakkal. Ülőpárnák, gyékények, gyertyák és megannyi kristály, s egyéb esztétikai szempontból felfüggesztett díszek hangulatosítják a helységeket, melyek között csak egy függöny lengedez a falon kívül, ajtó gyanánt.

Tárgy: Re: Kristályzug Szer. Aug. 19 2009, 23:11

A függöny ismét lustán lengedez a kintről beengedett szellő játékos ujjai áldásos tevékenysége nyomán. Zavart, ábrándos tekintet mered a súlyos anyagra, mely soha nem lebben el annyira az ajtókeret deszkáitól, hogy belátást nyújtson az odaáti helyiségbe. Persze nem is lenne jó, ha így történne. Egyébként is olyan dolgok ezek a titkok, hogy nehéz őket megtartani, így sokkal jobb, ha azok tartják önmagukat. Valahogy így van a függönnyel is.
Hallja a motoszkálást odaátról, s mint oly sokszor már, most is arra koncentrál lehunyt szemekkel, hogy "lássa" ki van ott. Tudja a lakóról, hogy férfi, s idősebb nála, s nem tudni megmondani róla a pontos korát. Ebből rájött arra, hogy valószínűleg elérte a zelóták közt azt a korszakaszt, mi után már nem öregszik a testük, így biztos, hogy legalább hat-hét évvel idősebb nála az illető. Bogáncs állítása szerint nem olyan, mint egy átlagos zelóta, amitől akár fél-zelóta is lehetne de ezt az évek során elvetette, mint ötletet. Ahhoz túl markánsan moccannak árnyékai, nem úgy, mint egy faját félig szégyellő, kitaszított férfiéi. Mert férfi az illető, ebben teljesen bizonyos. Egy nő halkabban jár, kecsesebben moccan az árny a függönyön, ahogy tölti a teát, vagy ahogy letérdel a gyékényre és az ülőpárnákra. Egy nő alacsonyabb is, s valószínűleg karcsúbb, bár a viselt ruhákat s az alak pontos körvonalait nem adja a mozduló függöny, akármilyen árnyék vetüljön is rá.
A teáskannához nyúl, utánozva az odaát megjelenő árnyék mozdulatait, s tölt magának csészéjébe a forró nedűből. Ezúttal benne hagyta ázni a teafüvet, s nem teatojást használt, hiszen csak egyedül van. A függönyről elkapja tekintetét, mikor amaz nagyobbat lebben, nem akarja ugyanis megkockáztatni, hogy véletlenül belásson a halvány fénycsíkon, s évek munkája vesszen kárba emiatt. Bár még mindig nem érti, mire való ez a játék, de ha Bogáncs mondta, hogy fontos, hát biztosan az.
Fél kézzel megmarkolja nyakában a jádemedált, mely most mintha sokkal forróbb lenne, mint szokott. Utálja. Főleg azért, mert tudja, hogy ez mit jelent, s amit jelent, az képtelenség. De mégis, burokban nőtt fel, s ennek a buroknak a része egy férfi, kit jobban ismer, mint a saját tenyerét, de kit mégsem ismer egyáltalán semennyire. S egy fiatal lány, alig nőve ki a kamaszkorból, mi másról ábrándozzon, ha nem arról, hogy egyszer vége lesz ennek az őrületnek, s megértheti, miért járatja a jáde a bolondját vele. Ez az egyetlen kristálya, melynek nem képes hinni. Szeszélyes, s nem tud mit kezdeni vele. De le nem venné, semmiért..

Tárgy: Re: Kristályzug Szer. Aug. 19 2009, 23:47

Szinte érzi a szomszédban élő lányból sütő feszültséget. Mióta csak tart ez az állapot, amennyit csak lehetséges, figyelemmel követi minden egyes mozzanatát. Sapphire nem tudhatja, de a másik helyiség "Rejtélyes" lakója nem egyszer fordult már meg nála, leginkább akkor mikor annak pilláit álom súlya nehezítette el, s ringatta egy másik világba, vagy éppen nem tartózkodott otthon. Titkon mintha önmagát is képezte volna ezzel, hiszen sokszor csak az akaratán múlott, hogy ne lessen át a függöny résén, s lesse meg tanítványát, vajh mivel is tölti az idejét? Oly sokszor mosolyogta már meg a helyzetet, a mester hasonlóképp "szenved" akár a tanítványa.
Ez az este is ugyan úgy kezdődött mint az eddigiek. Érzi a kellemes tea illatát, és neki is megjött a kedve, hogy készítsen magának valamit. Érzet keríti hatalmába. Az ég felé tekint, a mennyezeten keresztül.

~Nictos... Óh Nictos, adj jelet, add, hogy jól cselekedjek. Eljött volna az idő?~

Az első érzetre hallgat ami csak felmerül benne, rövid, néma imája után. Halkan sóhajt, leereszti a teás kancsót, majd halkan, lágy, szinte énekbe illő hangon megszólal.

- Most is a kedvencedet iszod. - Szinte csak suttogja, így a szomszédos helyiségben levő először talán nem is hinné, hogy hozzá szóltak. Vagy hogy megszólalt valaki egyáltalán? - Érzem az illatát. Mindig szépeket álmodok, ha előtte ezt érzem.

Tárgy: Re: Kristályzug Szer. Aug. 19 2009, 23:57

Megremegnek ujjai a teáscsészén, mikor meghallja a hangot, mely annyira nem ide való, hogy azonnal megüti a fülét. Nem kapja tekintetét a függöny irányába, hiszen nem hiszi, hogy onnan érkezhetett a beszéd, sokkal inkább az ajtó felé néz, a bejárati felé, hátha Bogáncs alakját láthatná meg odakint. De nem, a tanító nincsen sehol, s rá kell jönnie, a hangja sem ilyen, mint ez a most hallott.
Aprót sóhajt, mint a hitetlen, mielőtt a szentélybe lép, hogy megmutassa magát annak az istennek, akit nem tisztelt életében, de akiről mégis tudta: tudja, hogy nem tiszteli. Mint a büntetésre váró, remegő lélek, úgy szólal meg alig hallhatón.

- Legalább ennyi örömet okozhatok. Ez nekem több, mint elég.

Nem támad neki az illetőnek, hogy miért nem jelent meg eddig előtte, miért nem szólt hozzá, nem tartaná tisztességesnek. Most csak a hangját raktározza, lelket simogatón ölelve körbe elméjének emlékezetszálaival a hallottakat, majd hozzáilleszti a már tudott információk halmazához.

- Álmos hát, Függönyöntúl Ura?

Kérdez udvariasan, sokkal inkább önzésből, mint kedvtelésből. Hiszen talán, ha minél többet kérdez, annál többször hallhatja a hangot, mely legyen akármilyen, akkoris kellemes számára, bár pont annyi súlyt rak szívére, mint amennyit egyetlen kiejtett hanggal leemelt. Súlycsere, mint olyan.

Tárgy: Re: Kristályzug Csüt. Aug. 20 2009, 00:11

Hosszú csend következik, mintha már nem akarna megszólalni. Először nem is akar, de mivel nem nyilall semmi a szívébe, és nem gyötri semmilyen érzés ami azt sugallná hibázott, megszólal ismét, kicsivel hangosabban.

- Nem, Függönyöntúl Úrnője. Nem vagyok álmos. De ha álom kísértené is elmémet, harcolnék ellene, csak hogy tovább érezhessem ezt az illatot.

A végére egészen bársonyossá válik halk hangja. Nem mosolyog pedig, helyén valónak érzi. Még sosem szóltak egymáshoz, és ez most új érzés számára. Új, hogy ezúttal őhozzá szól ez a lány, a függöny túloldalán. Új, hogy ő ezúttal hozzá szól, s nem máshoz. Érzi magában, hogy megérett minderre az idő. Vagy túl sokat vártak volna vele? Nem. Ha ez most történt meg, most kellett megtörténnie.

- De így, s most, úgy érzem, hangod édesebbé teszi. De vajh jól érzem-e, hogy szorongás fodrozza lelked makulátlan víztükrét?

Tárgy: Re: Kristályzug Csüt. Aug. 20 2009, 00:20

Úrnő? Hogy úrnő lenne, bárminek az úrnője, azt nagyon kétli, de nem ellenkezik, továbbra sem tartaná illendőnek. Amiket Bogáncs mondott neki titokzatos lakótársáról, az meggyőzte arról, hogy rangban oly messze a férfi alatt áll, mint király alatt a mélységi patkány, így vitatkozni akkor sem merne vele, hogyha erre direkt felszólítanák. Mindössze csak halványan elmosolyodik, nem kis öniróniával, s azzal a biztos és boldog tudattal, hogy a férfi mindebből úgysem láthat semmit.
Mint a rajtakapott, úgy húzza be nyakát vállai közé, s még a csésze is megáll a levegőben ajkainak közelében az ismeretlen szavainak hallatán. Tekintete az egyik szekrény tetején sötét gyertyafénymentességbe burkolódzó kis, faragott szoborra siklik, melynek anyaga ugyan ametiszt, de mégsem elég méretes az a kő ahhoz, hogy kitisztítsa elméjét a puszta tény, hogy ránézett a kristályra.
Leengedi a csészét az asztalkára, az tompán csendül össze a kis alátéttányérral.

- Az újdonság varázsa mindez, Függönyöntúl Ura, s ez megzavar. Természetesen jól érzi, igaza van. De ez így szükségszerű, nem igaz?

Áthelyezkedik egy a szobákat elválasztó falhoz közelebbi ülőpárnára, egyenes háttal ül, térdelőülésben, de mégis, mintha megrogyasztott vállai fémjeleznék zavarát. S mivel odabent csak a gyertyák árnyékolnak, barackköntösös alakja átvetülhet a függöny anyagán, s nem túl kecses tartása is. De valahogy nem törődik vele.

Tárgy: Re: Kristályzug Csüt. Aug. 20 2009, 00:44

A férfinak árnyékán is látszik, hogy nyíltan a függöny felé fordítja arcát. Hiába nem kecses a lány tartása, ő így sem veszi le tekintetét róla. Mintha nem látta volna éveken át, úgy bámulja, minden apró részletet megjegyezve. Megfontolja a választ, átrág minden egyes szót ami a lány ajkait elhagyta. Enyhén mélyebb hangon válaszol, de nem veszít kedvességéből.

- Ahogy mondod, szükségszerű. De elég erős vagy ahhoz, hogy hamar megszokd ezt az új állapotot.
Rövid hallgatásba burkolózik ő is, és ösztönösen hasonlóképp cselekszik akár tanítványa; közelebb ül a függönyhöz. Úgy dönt némi próba elé állítja, nem árt ha nagyobb képet is kialakít magában Sapphire fejlődéséről. És magáról a lányról.

- Te érzed magad elég erősnek hozzá? Érinti lelked a félelem fagyos karma, vagy a magabiztosság lángja lobog benne?

Most szinte azt is elfeledi hol van, úgy várja a lány válaszát. Erősen koncentrál, mert a válaszul érkező szavak minden apró rezdülését érzékelni kívánja. Ő már hallotta beszélni tanítványát, de neki talán nagyobb kín volt átélni a kommunikáció hiányát, hiszen oly sokszor hallotta őt már beszélni, hol Bogáncshoz, hol máshoz, de őhozzá sosem, és ő sem szólhatott hozzá. Magát büntette volna vele? Kézenfekvőbbnek érzi, hogy inkább önmagát erősítette. Kettejüket erősítette.

- Mit válaszolsz hát, Függönyöntúl Úrnője?

Tárgy: Re: Kristályzug Csüt. Aug. 20 2009, 05:17

Oldalasan ül a függönyhöz képest, így görnyedése kis kérdőjelformát generál, de még így is elég egyenes a háta, s nem felejti el, hogy hol van, kivel beszél. Szeme sarkából figyeli az odaáti árnyékok változását, s amint észleli, hogy a férfi a függöny felé fordította arcát, ő maga inkább saját ölébe ejtett, összegabalyított ujjait kezdi figyelni, semmint a "nyílászárót".
A kérdés hallatán kétszer is meggondolja, hogy mit válaszoljon. Nem akar felsülni, nem akar úgy járni, mint az egyszeri balga, aki ostobaságot válaszolt első ingerenciájában. Végül aprót sóhajt, kissé megrebbenti vállait, mintha csak meg akarná vonni őket, majd határozott, de még mindig halk hangon felel.

- Magabiztosnak lenni még a saját otthonomban is ostobaság lenne úgy, hogy annak semmi alapja nincs. De mégis, úgy érzem, hogy azt kell mondjam, önnel kapcsolatban, Függönyöntúl Ura, valamilyen szinten magabiztos vagyok. Megszoktam a jelenlétét, mint mezei gazella az őt figyelő oroszlánét, hogyha a vadász elég ideig olvadt eggyé az aljnövényzet magas füvével. Viszont a félelem karma mégis cirógatja lelkemet, hiszen nem tudhatom, ez a kérdés miért született meg elméjében, s tartok annak következményeitől, hogyha nem megfelelő választ adtam.

Nem kérdez vissza, hogy válasza megfelelő volt-e, éppen csak felemeli fejét, s minden eddigi titoktartási igényét legyőzve nyíltan a függöny felé fordítja gesztenyebarna pillantását. A sanzsán anyag súlyos ráncai mögött szinte mintha az ismeretlen férfi arcát, amannak árnyvonásait simogatná meg így.

Tárgy: Re: Kristályzug Csüt. Aug. 20 2009, 11:47

Kitekint az ablakon, mely előtt most nem lengedez függöny. Csillagok pöttyözik az ég sötétkék tengerét, a hold elbújt a ház fala mögött. Egyetlen csillag hullik le társai közül, mintha a leplet húzná le közte és a leány között. Ez egy jel lenne? Bízik Nictosban, ha ezt a jelet ő küldte, akkor ennek az estének így kellett történnie. De nem jutalmazhatja még kettejüket azzal hogy lehulljon a lepel teljesen. Erre még nem érett meg az idő... vagy talán fél attól, hogy felfedje magát? Ironikus..

- Űzd ki a félelmet magadból. Ezidáig kísért téged, de már nincsen reá szükséged. Nem annak az okát kell keresned, Függönyöntúl Úrnője, hogy miért azt kérdezem amit, hanem hogy miért szólok hozzád ezen az éjszakán. Igyál egy kis teát, biztos vagyok benne, hogy legalább annyira jót tesz neked az íze, mint nekem az illata. Segíthet is a gondolkozásban.

Egyetlen szava sem döfött bántó tűként, olyan kérdés volt amit a tanító tesz fel a tanítványnak, mikor úgy érzi, hogy az meg tudja válaszolni azt. Ezidáig sarkaira ült, de most törökülésbe helyezkedik. Halkak és nesztelenek a mozdulatai, mintha mindegyiket előre megtervezte volna. Tölt magának egy keveset a saját teájából, és lehunyja szemeit, míg iszik belőle. A csend leple rájuk borul, hacsak a lány meg nem töri azt, ugyanis a férfi már nem szólal meg, a választ várja. Az idő nem számít, éveken át várták ezt a pillanatot -talán mind a ketten- és most elérkezett. Újabb lépés Sapphire beteljesedéséhez. Bogáncs szerepe lejárt.

~Bogáncs, öreg barátom. Számtalanszor segítettél nekem és ezen virágszál útját is segítettél egyengetni. Hálám örök marad számodra, s kérlek bárhol is jársz, vigyázz magadra.~

Tárgy: Re: Kristályzug Vas. Aug. 23 2009, 19:11

Ajkaihoz emeli a teáscsészét, s engedelmesen kortyol a vörös áfonya ízű, forró nedűből. Nem helyeselt szavakkal, nem mondta el, hogy igenis teljesíti a "parancsot", mit a férfi adott neki, hiszen nem parancs volt az, hanem egyszerű sugallat, amolyan jó tanács. S igen, a tea élénkíti a szellemet, jólesőn kortyol tehát egy újabbat, s amint végigcsúszik nyelőcsövén a forró ízharmónia, mintha a gőz elméjét is kitisztítaná.
Leteszi a csészét az asztalra helyezett kis alátétre, elgondolkodva pillant a függöny felé, mely mögött az árnyalak lakik hosszú évek óta.

- Valami véget ért.

Jegyzi meg röviden, komolyan, de mégis kedvesen csengő hangon. Ő maga is lűtta azt a bizonyos hullócsillagot, s bár nem tudja, hogy a férfi számára jel lett volna-e, ettől még így hozta mondandóját ezen történés. S tényleg, a csend véget ért közöttük, ebben tehát nem tévedhetett nagyot.
Egyelőre mást nem szól, feleslegesnek tartja, hogy bármi olyasmit ragozzon, amit utólag megbánhatna. Most is, mint eddig minden egyes nap, tanulnia kell, tudja jól, így figyeli csak a meg-megrebbenő függönyt, a mögötte mozduló árnyat, s várja, hall-e még tőle ezen az éjszakán szavakat.

Tárgy: Re: Kristályzug Vas. Aug. 23 2009, 22:11

- Igen. Ez azóta bizonyos, mióta a szavak melyek végre elhagyták ajkaimat, neked lettek címezve.

Bólint is az árnyalak. Hangján talán még érezhető is, hogy mosoly mutálja hangját vidámabbá. Ezek szerint még ha ily elszigeteltek is voltak egymással, gondolataik egy hullámhosszon vannak, és ez így van rendjén. Leteszi csészéjét az alacsony asztalra, majd elfújja az egyetlen gyertyát mi az ő helyiségében égett. Nem szól ismét, csak feláll, és a legközelebbi sarokhoz sétál. Abból a sarokból kényelmesen rálát a függönyre, és ki tud nézni az ablakon is. Ébren marad, hiába tűnik úgy, hogy aludni tért, és szándékában áll ebbe a tévhitbe csalni tanítványát. Méretes fejfedője mellette nyugszik a földön, és szándékában áll használni az éjszaka folyamán. Eljött az idő.

//Idő ugrás//

Egészen addig várt, míg Sapphire is el nem fúja a gyertyáját, és szándékkal várt még tovább is, remélve, hogy az már régen álomba merült. Mikor az időt elérkezettnek látja, felveszi fejfedőjét, és hangtalan a függönyhöz lép. A lepel oly sok év óta először lebben félre, mégis hangtalan, pedig oly sokszor csikart már ki hangot belőle, hol a huzat, hol a szél. A férfi hangtalan lép a helyiségbe, ügyelve arra, hogy úgy mozogjon, hogy a holdfény hátulról világítsa meg. Fejét enyhén előre dönti, így ha mégsem sikerülne, a méretes karima jótékonyan takarja arcát. Tanítványa arcát jött megtekinteni, míg az alszik. Ezidáig egyszer sem nézett rá, hiába járt itt, de most eljött az ideje, hogy megláthassa a gyönyörű arcocskát. Sapphire fölé hajol, és megcsodálja. Hogy ébren van-e a másik arról nem tud.

Tárgy: Re: Kristályzug Vas. Aug. 23 2009, 22:27

Halvány mosoly születik ajkain, s egy bólintással jelzi helyeslését a hallott szavakra. Nem szól viszont többet, s mikor a férfinél elhalnak az árnyak, lévén magukba issza őket a gyertyafénymentes, teljes sötétség, ő maga sem soká marad éberen. Mielőtt elfújná a gyertyáját, az ágynak kikiáltott gyékény melletti fiókos szekrényhez lép, leguggol elé, s elővesz belőle egy selyemből szőtt ruhadarabot. Megszokott hálóinge ez, két, vékony pánt tartja a vállán a darabot, de hossza egészen bokáig ér, így nem szemérmetlen még alvás közben sem. Kioldja köntösének összefogózsinórját, hátralöki vállairól a darabot, s hagyja lehuppanni azt lábai köré a földre. Ezek után következik a nadrág is, majd kilép a ruhacsomóból, felnyalábolja azokat, s szépen összehajtva a szekrény tetejére helyezi. Majd kimossa a többivel egyetemben.
Belebújik hálóingébe - nyugodtan járkál a függöny előtt, lévén meg sem fordul a fejében, hogy odaát a férfi nem alszik, s láthatja mezítelen sziluettjét - majd elfújja a gyertyát, s a sötétben gyékényágyához lép. Oldalára fordulva heveredik el, fejét a párnára hajtja, s vékony paplanját magára húzva lehunyja szemeit. Hamar szenderül álomba, de most nem alszik oly mélyen, mint szokott. Túl sok gondolat motoz elméjében mindehhez.
Nem észleli, hogy valaki a szobájába lépett. Nyugodtan lélegzik, s ez elárulhatja a másik fél számára, hogy bizony tényleg aluszik.

Tárgy: Re: Kristályzug Vas. Aug. 23 2009, 22:41

Hosszú percek telnek el némaságban. Absol képtelen levenni tekintetét a szendergő lány arcáról. Ahhoz a hanghoz amit éveken keresztül hallott, éppen ilyen szép arcot képzelt el. Közelebb hajol némileg, lassan veszi a levegőt, de elkerülhetetlen, hogy ne érje némi légmozgás a lány orcáját. Annyira megragadja a látvány, hogy erről ügyet sem vesz, és bár hibát vét vele, ha tudna róla, valószínűleg egyáltalán nem is bánná. A kalap úgy is takarja arcát, és ha a lány jó tanítvány, akkor nem lesz oly illetlen, hogy levegye róla engedély nélkül. Tekintete szabályszerűen végigsimogatja Sapphire minden vonását, és emlékeibe vési azt amit lát. A kalap karimája a talajhoz ér, az ébreszti fel őt révületéből. Sietve egyenesedik ki, és mozdulatlanná dermed. Arca merő fekete folt a karima alatt, és talán szerencséje lesz, és nem keltette fel a lányt. Bízik benne, hogy talán a teától elég mélyen elaludt.

Tárgy: Re: Kristályzug Hétf. Aug. 24 2009, 10:32

- Hol vagy most, hogy megmondd, mit tegyek?

Lassan, elnyújtva születő szavak, melyeket álmában ejt, éppen ezért sokkal inkább motyogásnak hatnak, mint rendes beszédnek. Valószínűleg álmodik, de hogy miről, az nem derülhet ki a férfi számára, hiszen a mondatok, melyek egymást követik bizonyos szünetek után, nem összefüggőek egy cseppet sem. Mindenesetre a halovány arc néha meg-megrándul, s talán az ablakon beszüremlő hold fényében mindez még látszik is. Nem ébred fel, de mintha összerezzenne a kalap és a padló összesurranásának hangjára. Megfordul fektében, a férfinek háttal kerülve gömbölyödik össze a takaró alatt, mint egy szendergő kismacska. Haja lepelként terül szét a fehérhuzatú párnán, szinte koronát vonva feje köré. Fogalma sincs róla, hogy figyelik, de mégis, a tudatalattija reagál, s a takaró felett kilógó karján libabőrőssé válik a bőr. A zavar, melyet az kelt, hogy valaki álmában lesi, így ütközik ki rajta pár szívdobbanásnyi időre. De elég sötét van ahhoz, hogy ne legyen mindez egyértelműen látható.

Tárgy: Re: Kristályzug Hétf. Aug. 24 2009, 12:22

Meglepődve tapasztalja a halk mormolást, és már csaknem válaszolna mikor azokat újabbak követik. Halk sóhaj hagyja el ajkait, és akaratlanul elmosolyodik. Melegség önti el szívét, az elhangzó édes szavak hallatán, és büszkeség csillan nem látható szemeiben, büszkeség, hogy ilyen tanítványa lehet. Zelóta lévén jól lát a sötétben, így hosszas figyelés után meglátja a libabőrt a karcsú karon. Kezét óvatosan ráhelyezi, de nem engedi ránehezedni. Mintha nyugtatni akarná. Előre hajol, és majdhogy nem csókot lehet a rózsás orcára. Ajkai nem érik a lány bőrét, de szinte érezni majd a nyomát. Csak azért mer megszólalni, mert tudja, hogy a lány mély álomba merült.

- Itt vagyok. És még akkor is itt leszek amikor már nem lesz rám szükséged. - suttogja.

Leveszi kezét a lányról, felkel a földről, és hátat fordít neki. Kicsit még mozdulatlan marad, hátha felkeltette, de reméli, hogy nem. Egy próbát viszont tesz. Látni akarja mennyit fejlődött tanítványa. Nesztelenül a legközelebbi polchoz lép, és az egyik nagyobb kristályt majd' egy tenyérnyi távolságra arrébb teszi.

- Nem volt álom. - suttogja. ~Vajh feltűnik neked a változás?~ Azzal elindul vissza a függöny felé.

Tárgy: Re: Kristályzug Hétf. Aug. 24 2009, 20:47

Mintha álmában valaki beszélne hozzá, valaki olyan, akit még életében sosem látott, de mégis, úgy ismeri, mint saját magát. Lát egy arcot, mintha látta volna már, maga elé képzel vonásokat a hang alapján, s amint a férfi a karjára helyezi kezét, jóleső mosollyal teszi Absolon kézfejére sajátját. Természetesen mindebből tudatosan semmit sem fog fel, de ettől még a férfi, aki nem alszik, észlelheti az ébredés jeleként is a mozdulatot.
Nem tartja ott sokáig kezét, mozdul is tovább, mint a pille amint tovarebben a levélről. Ezúttal hátonfekvésbe heveredik, fordul, egyik kezét feje fölé emeli a párnára.
Szemhéja megremeg, mintha ébredne, amint a hatalmas kalap karimája beárnyékolja arcát. De mégis, mintha tudná, hogy neki nem szabad felébrednie, hiszen évek munkáját tenné tönkre vele: továbbra is az álmok mezején marad. Semmit nem érzékel a férfi mozgásából, de az biztos, hogy a kristály áthelyezése fel fog tűnni neki, amint elérkezik a reggel, s öntudatra ébred.

Tárgy: Re: Kristályzug Hétf. Aug. 24 2009, 21:00

Az, hogy a lány a kezére tette a sajátját szinte nem is érdekelte. Ha felébred akkor felébred, ezért van rajta a kalap. De ezek szerint szerencsére mégsem történt meg. Olyan nesztelenül távozott mint amilyen nesztelenül érkezett, semmi más sem árulkodott látogatásáról csak a szándékosan félre igazított kristály, és a csók nyomának érzete Sapphire arcocskáján.

//Következő este...//

A nap újfent némaságban telt. Ő nem kezdeményezett beszélgetést, sőt, egy rövid időre távozott is otthonról, ügyelve rá, hogy az még akkor történjen míg tanítványa alszik. Némi alapvető élelemért kellett elmennie és kifogyott a teafűből is. Meleg ételt régen készített magának, nem igazán ért a főzéshez, így leginkább hidegétellel táplálta magát. Egy kosár Nes'kinot-t is hozott magával, ugyanis kedvence ezen gyümölcsnek a leve, némi ropogós zelóta süteménnyel. Több gyümölcsöt is vett, hogy legyen az elkövetkező napokra is belőle, így rendesen megpakolva érkezett haza. Mire visszaért elképzelhető volt, hogy addigra Sapphire már ébren volt, de ettől még nem kezdeményezett beszélgetést, sőt, egyetlen hang sem hagyta el ajkait. Egész nap nem csinált semmi mást, csak egy rövid pergamen darabra írt, aztán egy másikra, és megint egy másikra. Verseket költött, élvezte mindig is a művészet ezen megnyilvánulását. Végül a nap kezdett lekúszni az égről, hogy aztán a három hold átvegye a helyét. Ekkor viszont letette a pennát, vissza a tintás csészébe, és halkan megszólalt.

- Kérsz gyümölcsöt, Sapphire?

Tárgy: Re: Kristályzug Hétf. Aug. 24 2009, 21:30

Kinyitja szemeit, amint az ablakon bekúszó nap sugarai megcirógatják arcát. Fordul fektében, hogy a szoba beltere felé gömbölyödjön össze, kicsit még lustálkodás közben szemlélve körbe, vajon mi változott a légtérben az éjszaka folyamán. Ugyan még soha nem fedezett fel változást, de ez amolyan paranoid szokásává vált az egyedül töltött évek során, még akkor is, ha igazán hosszú ideje nem volt egyedül. Hiába tudta mindig is, hogy lakik tőle alig egy függönnyire valaki, soha nem gondolt rá úgy, mint aki megmentője lehetne, ha valaki megtámadná esetleg, vagy bármi baj történne vele. Nem szólhat hozzá, így segítségért sem kiáltana, hiszen azzal megszegné adott szavát. S egy gyermek, legyen az akármilyen felnőtt korban leledző is, ritkán szegi szavát, ha szereti azt, akinek ígéretét tette.
Az elmozdított kristályt azonnal észreveszi, s úgy pattan fel, mint akit megcsípett a cecelégy.

- Csak nem..?

Első gondolata az, hogy valaki betört hozzá, így nem a kristályt igazítja meg, hanem az ajtóhoz lép, hogy annak zárját ellenőrizze. S lám, az úgy van, ahogy ő előző este bezárta maga után, belülről. Ekkor siklik csak tekintete a függöny felé. Hitetlenkedve húzza össze szemöldökét, majd egy mélyről jövő, talán túlzottan szomorúra sikeredő sóhaj kíséretében lépdel át a szobán, hogy helyére tegye az elmozdított tárgyat.

A nap sokkal lassabban telik számára, mint eddig. Kevesebbszer pillant a függöny felé, mintha kicsit tartana tőle, hogy amaz hirtelen varázsütésre átlátszóvá válik, s meglát mögötte valamit, amit nem kell látnia. Éles füleit folyamatosan hegyezi, hátha hall valami motoszkálást, de valójában tudja: áltatja magát. Szavakra vágyik, újabb morzsákra a felfedett titokból, hiszen ha sokáig nem kap, azt kell higgye: eleddig az előző este csak álmodott, s nem szólt hozzá valójában a Függönyöntúl Ura.
Leemeli polcáról az egyik ametiszt szobrocskát, két tenyere zárójelébe fogja, s egy ideig lehunyt szemmel áll, várva, hogy kitisztuljanak gondolatai. Amint úgy érzi, kezd hatni a kristály ereje, visszateszi a szobrot a helyére, s dolga után néz. Van úgyis elég.

Mikor a hangot meghallja, szabályszerűen összerezzen. Épp egy pergamenre jegyzi az opál válfajait, s azok tapasztalt tulajdonságait, amikor az idegen hangja felcsendül. Tarkóján megborsódzik a bőr, nyakában pedig egy pillanat alatt szinte felizzik a jádemedál. Kiemeli ruhája rejtekéből, hogy ne azonnal bőrével érintkezzen, s közben átkozza magát, amiért épp egy ilyen szeszélyes követ kellett örök-viselésre választania.

- Nem szabad. Azzal megszegném az adott szavam, de hisz tudnia kell, Függönyöntúl Ura.

Tárgy: Re: Kristályzug Hétf. Aug. 24 2009, 21:48

Mosolyra húzódnak ajkai, a válasz hallatán.

- Ezek szerint, te a tegnapi éj leszálltával többször is megszegted volna szavad, mikor hozzám szóltál? Hiszen éppen tegnap tudatosult benned, hogy valami megváltozott. Ám legyen.

A poharat ami eleddig előtte pihent az asztalon egy ügyes, de egyszerű csellel juttatja át a szomszéd helyiségbe. Meglebbenti enyhén a függönyt, és kiteszi oldalra a poharat, így a túloldalról nem látszik a keze, éppen csak annyi, hogy a függöny meglebben, és mire visszalibben helyére, egy fapohár árválkodik ottan.

- Ha gyümölcsöt nem fogadhatsz el tőlem, akkor csak a levét kapod. Hisz az a legfinomabb része.

Ezzel némileg kijátszotta a lány ígéretét, és kicsit még szórakoztatja is a dolog. De nem nevet rajta, még csak nem is kuncog, nem akarja bántani a lány lelkivilágát vele. De talán ezzel ráébreszti arra, hogy minden ígéret kijátszható. Kijátszató, ha akarjuk.

Újabb poharat vesz elő, hogy ezúttal magának facsarjon a gyümölcs imádott levéből.

Tárgy: Re: Kristályzug Hétf. Aug. 24 2009, 22:03

Enyhén elvörösödik a férfi szavainak hallatán. Nem tiszte ellenkezni, de most mégis kénytelen lesz rá, éppen csak kétszer is meg kell gondolnia, milyen szavakkal teszi mindezt.

- Ön szólt hozzám, Függönyöntúl Ura, s a szavak nem értek hozzám a fizikai síkon, test a testhez érintkezéssel, s nem is én provokáltam ki őket. De mivel most megkérdezte, kérek-e gyümölcsöt, a kezembe adta a választás jogát. S ha kérek, ígéretet szegek. Ellenben, ha valamit kapok, anélkül, hogy én akarjam megkapni, az az Ön döntése, s nem az enyém.

Reméli, így elég hatásosan el tudta magyarázni mindazt, amire gondolt. Közben ültében felhúzza lábait, átkarolja azokat, s térdeire hajtja fejét. Így pillant oldalasan a függönyre. Amikor az meglebben, riadtan csukja be szemeit, hogy még véletlenül se lásson meg semmit az odaát előforduló dolgokból. Amint hallja, hogy a súlyos anyag visszaérkezik a helyére, akkor rebbenti fel újra a szemhéjfüggönyt gesztenyeszín szemei elől. A poharat látva, s a szavakat hallva mosolyra fakad.

- Nagyon köszönöm!

Jegyzi meg hálával telten. Odanyúl a pohárért, tenyerei közé simítja azt, s hosszan forgatja, mintha hitetlenkedne, hogy valóban valódi-e. Végül belekortyol a nedűbe. Jólesőn sóhajt fel, valóban ínycsiklandó a benne levő gyümölcslé.

- Kérdeznék valamit, de tiltva van. Nem tisztem felülbírálni senki szavát..

Ha a férfiben van egy kis empátia, most ad neki engedélyt a kérdésfeltevésre. De amennyiben ez nem történik meg, egy időre néma marad, várva az idegen további szavait.

Tárgy: Re: Kristályzug Hétf. Aug. 24 2009, 22:23

Hosszas csend következik, nem siet láthatóan a Függönyöntúl ura. Minden egyes szem gyümölcsöt egyenként kifacsar a Nex'Kino-ból, és csak aztán szólal meg. Hangja egészen kedélyesen cseng, de semmiképpen sem gúnyosan.

- Kérdezz, Függönyöntúl úrnője.

Egyre csak növekszik benne az elismerés, tanítványa minden egyes szavára, és azzal párhuzamosan a büszkeség érzete is. Büszke a lányra, és ezt egyáltalán nem leplezi. Már maga a hangja is ajándékként szolgál, a függönyön túl Úrnőjének. Kezébe veszi a gyümölcslével teli poharat, és aprót kortyol a kellemes nedűből. Szemeit lehunyva élvezi az ízét, aztán felkel helyéről, és az ablakhoz lép, hogy onnan csodálhassa a Csillám-tavat. A három hold fényének elegye csodálatos, szivárványéhoz hasonló ragyogással törik meg a tó víztükrén. Lágy szellő kap a férfi arcába, és köhint egyet. A hang már a szomszédos ablakon is beröppenhet, így bár Sapphire nem látja a férfi árnyékát, sejtheti, hogy hol is van.

- Innentől kezdve kérdezhetsz, belátásod szerint. Bízom benne, hogy csak bölcs kérdéseid lesznek.

Tárgy: Re: Kristályzug Hétf. Aug. 24 2009, 23:16

- Bölcsesség dolgában nem versenyezhetem Önnel, Függönyöntúl Ura.

Egy ideig hallgat, újabb két korty gyümölcslé csúszik le a torkán.

- Nézze el nekem, ha nem olyat kérdezek, ami méltó lesz ahhoz, amit gondol rólam. De mondja, miért éppen most? A csillag miatt, mely Nictos jele volt?

Nem kell szerinte ragoznia, hogy mit miért most, a férfinek értenie kell. Kissé félve várja, hogy az idegen mit fog mondani, hiszen tétje van. Ez is a tanulás része, s ha most megbukik, annak csúnya vége lesz, legalábbis a maga számára.
Lesütött szemmel nézi alacsony kis asztalán a nem létező repedéseket. Remegő gyomorral várja a férfi válaszát.

Tárgy: Re: Kristályzug Hétf. Aug. 24 2009, 23:47

- Biztos vagyok, hogy méltó lesz hozzá. De erre akár most is fényt deríthetünk. Éreztél változást magad körül?

Egyértelmű, hogy a kristályra gondol. A választ többször is megfontolja, mielőtt kimondaná. Tudja, hogy talán nem lenne célravezető, ha azt válaszolná, hogy megérzés volt. Holmi sugallat. Egy mester nem mutathat gyengeséget, vagy tanácstalanságot, hiszen a tanítvány felnéz rá, és útmutatást vár.

- Ahogy mondod. A csillag jelezte számomra, hogy eljött az idő, s Nictos sugallata.

Tovább kortyolgatja a gyümölcslevet, és elgondolkodva figyeli a tájat. Várja az esetleges további kérdéseket. Úgy érzi a lány rászolgált arra, hogy önállóan is kérdezhessen. Biztos benne, hogy az jel volt, és nem lett volna szüksége a megérzésére sem. De attól még, hogy ő a mester, attól függetlenül ő is zelóta. Olyan akár a többiek. Igaz sok dologban kiemelkedik a többiek nagy része közül, de akkor sem érhet föl olyan magasságokba akár az istenek. Arra viszont büszke amije van. És talán élete végéig büszke lehet majd. De minden dolognak csúcspontja Sapphire, őrá a legbüszkébb.

Tárgy: Re: Kristályzug Kedd Aug. 25 2009, 09:48

A kérdés hallatán mintha a villám vágna bele. Azonnal felrémlik előtte reggeli döbbenete, melyet az okozott, hogy a férfi elmozdította a szekrény tetejéről a hegyikristálytömböt, mely csiszolatlanságával töri meg a szoba kristályainak formavilágát. Szinte beleborzong a tudatba, hogy az idegen, a Függönyöntúl Ura járt nála az éjszaka folyamán. Ha felébredt volna..
A jáde szinte vibrál a nyakában, legalábbis úgy érzi.

- A szem is egy érzékszerv, ekképpen az, hogy láttam a változást, egyenlő azzal, hogy éreztem is.

Mosollyal felel, függetlenül minden kétségétől, ordító kíváncsiságától. A válasz hallatán is mosolyra fakad. Szinte várja, hogy Nictos újabb csillagot küldjön, hátha akkor láthatná is a mesterét. De nem lehet telhetetlen. Természetesen ezen elgondolásait nem osztja meg az idegennel.
Újabbat kortyol a gyümölcsléből, elgondolkodtában elcsendesedik. Végül csak bátorságot szerez ahhoz, hogy kérdezzen egy újabbat.

- Bogáncs látogatja önt, Függönyöntúl Ura?

Tárgy: Re: Kristályzug Kedd Aug. 25 2009, 16:55

- Kiváló, Sapphire. - dicséri meg kedvesen - Bogáncs már azóta nem járt itt, hogy elköszönt tőled. Neki már máshol van feladata.

Tovább fürkészi a tavat, mintha Bogáncsot keresné tekintetével, pedig nagyon is jól tudja, hogy talán már soha többé nem látják egymást. Legyen bármilyen bölcs is az öreg zelóta, attól még elméjét ködösíti a szenilitás. De ettől függetlenül teljes tiszteletét kiérdemelte Absolnak, és ő mindig is hálás lesz neki. Különösen, hogy segített gondját látni, és felnevelni ezt a csodálatos virágot a Függönyöntúlon.

- Mindig is szerettem ennek a gyümölcsnek az ízét. - vált témát, enyhén kedélyesen. - Te szereted? Nem kell meginnod, ha nem. De nehezen hinném, hogy nem esik jól neked. Hiszen érzem a hangodon.

Kiürül lassan a pohara, és halkan sóhajtva veszi tudomásul, hogy vissza kell mennie még egy gyümölcsöt megbontani. Erre a célra tartott kés hever az alacsony asztalon, a Nec'Kino-k társaságában, el is vesz közülük egyet. Precíz, óvatos mozdulatokkal vágja fel a lédús gyümölcsöt, és ráérősen szedegeti ki belőle a bogyókat. Most hogy visszatért a helyére, látni a külalakját, ahogy ténykedik. Feje aztán hirtelen a függöny felé fordul, és újra megszólal.

- Kérsz még? Kérhetsz, ha kérsz még.