Gyászoló lelkek mocsara

Admin

A Gyászoló lelkek mocsara egy csöppet sem vendégmarasztaló hely. Ingoványos, bűzös és kevés nem mérgező növény él ott.
A mocsár neve egy régi legendából ered, mely a mai napig szájról-szájra jár a zelóták között. Szól a történet egy férfiról, kinek neve már rég a feledés homályába veszett, de életének utolsó tettét az utókor sem felejtheti el. Ennek a férfinek mindene megvolt, amit zelóta csak kívánhatott magának. Tökéletes család, tökéletes ház, tökéletes élet.. s mindennek egyszerre, egy napon vetett véget egy tűz, mely elpusztította a házukat, elvette tőle feleségét és gyermekeit, valamint kis híján az eszét is. Megsemmisült a légvár, mit egész addigi életében építgetett, úgy érezte nincs értelme tovább élnie. Legszívesebben önkezével vetett volna véget életének, de erre egy zelóta sem vetemedne soha. Az istenük, Nictos ellen való cselekedet volna, s mivel túl hitbuzgóak ahhoz, hogy ilyesmit tegyenek, a férfi úgy döntött, hogy nekiindul a világnak. Sem élelmet, sem vizet, sem egyéb holmit nem vitt magával, s egyenesen a Mocsár felé vette az irányt. Tudta - vagy inkább remélte - hogy oda fog veszni, s ez be is következett. De nem lelhetett nyugalmat. Ezen a világon ragadt, mert önnön akaratból a biztos halálba sétálni legalább annyira Nictos ellen való cselekvés volt, mintha egyszerűen szíven szúrta volna magát. Azóta sem nyugodhatott, s már egyre többen vannak, akik példáját követték, hiszen a legenda hamis vigasza fertőzi a gyásztól elborult elmét s mételyezi a lelket. Így vált e hely mára a Gyászoló Lelkek Mocsarává, s azóta is az a mende-monda járja, hogy a mocsarat ellepik a zaklatott, ezen a síkon ragadt lelkek, és ezek a lelkek a gyanútlan utazókra támadnak. Keveseknek volt merszük ennek utána nézni, de azon kevesek semmit sem leltek ott a veszedelmes vadakon kívül.
Mi lehet hát az igazság?