A Határ-hegység Keleti része

A ridegen szürke táj, és a veszélyesen fűrészes sziklák szürkén semmilyen látványa a leereszkedni készülő köd mellett is lehangolhatja az embert. Sajna A Határ-hegység Keleti része felé tartó vihar ködöt is hoz magával. Ez egy ilyen tájon eléggé rosszul jöhet bárkinek, hisz nehezebb megmondani merre is halad egyáltalán, nem lép-e le egy szikla szirtjéről, hogy egy feneketlen szakadékba zuhanjon s törjön porrá csontja. Vagy éppen a sziklák fűrészes élei véreztetik ki. S a lehulló eső cseppekről sem szabad megfeledkezni mi bizony csúszóssá teheti a talajt. S az elhangzottak egyike még végül beigazolódik. De a természeti csapdák mellett számolni kell ennek a vidéknek teremtményeivel, melyek közül nem mindegyik éppen az eszéről híres. Már ha egyáltalán van híre annak a teremtménynek, vagy egyáltalán neve.

E sok rossz azért még is elenyészőnek tűnhet bárkinek ilyen alakok közelségében kiknek bőre olyan akár a szikla. Van, mikor bizony nem külső által kell ítélni, s fel kell nyitni bizony a könyv borítóját, hogy legalább beleolvashasson az érdeklődő. Komor csönd vette kezdetét, és még mindig csak a lehulló esőcseppek zúgása hallatszik a távolban, bár pár cseppet már lehet látni, lehullani ha, figyel rá bárki. A szikla bőrűek egyenest Auróra szemébe néznek kivétel a biztonságos fedelet adó asszonyság. Tán megint az a fura kommunikáció folyhat mit a némaságra szakosítottuk tudásukkal. A mágia tudorjai találgathatnak is főleg azok kiknek van valamilyen állatuk, az empátia terén. Lehet, ez a négy lény annyi ideje együtt van, hogy már egymás helyett is képesek lennének gondolkodni. De ha ez igaz vajon mennyi ideje járják a sziklákat? Tehetné fel a kérdést a rejtély megfejtője. A hallgatásropogásba megy át amint kinyitotta mindegyikük száját. A felszólalás sorrendje nem változott az óta sem.

- Sz... I... K... La...

Érdekesen hangozhat, de még is furcsán tagolva ejtették ki ezeket a betűket. Mint aki a saját nevével mutatkozna be, és ez az ő részükről így is történt. Sz-nek hívják a kellemes hangú férfit, ki átlagos magassággal van megáldva. Izmai nem látszódnak csak tömör szikla az egész. Ő viszont a többiektől eltérően kopasz. Szembogár mentes szürke íriszei nem árulják el érzelmeit, és azt sem, hogy merre néz. Azt lehetne mondani, hogy ő bizony vak. De ennek ellenére egyáltalán nem lehetett megmondani a mozgásából. Tudatosan kel és jár memóriájában erőteljesen belevésődött a táj minden egyes zuga. Bár lehet, a többiek segítik útján a néma kommunikációjukkal. Rajtuk kívül ki lehetne ennek megmondója?
I lenne a méretes nő "szobor" ki még mindig magzati pózban van elhelyezkedve csak tetőként szolgáló keze üt el a megszokottól. Ő neki bizony hosszú haja van mely hátközépig ér, és nagyobb tincsek kebleit takarják elől. Ez a haj szintén sziklából van így mozogni sem tud, hozzá nőtt testéhez, úgy ahogy van. Szemei csukva vannak így nem tudni mit rejtenek a szemhéjak. Testileg, ha jobban megnézi az ember a szépség nyomait is fel lehet fedezni, a némely karcsúságát és az elnagyoltan kerekded arcvonások. De akkor is a tömör szikla jelleget adja át ez mind. Érzelem mentes, komor és szürke akár csak a többiek. K-nak hívják a legidősebbet kinek korát és rangját bizony hangja árulja el. Az idő bizony elszállt felette, de még így is mikor a felhők nincsenek közte és a csillagok között, ő sziklaként él tovább. Egyeseknek börtön lehet, másoknak bizony védelem. Nekik, hogy ez mit jelent nem hangzott még el. Az öreg K kopaszodhatott, de hátul tarkó résznél hosszú hajat lehet látni. Ez akár csak I-nek bizony összeforrt testével és csak a tömör szikla marad. Álla hegyes, arcvonásai szögletesek, teste az öregekétől szokatlan módon izmosnak tűnhet másnak. Viszont alacsonyabb a többieknél. Végül legutoljára La maradt. Magasabb és szélesebb a két férfinál és sokkalta ridegebb bármelyiküknél. Széles arca a gyűlölet jeleit viseli, de e mellett ki látott már fekete bőrű embert annak jeleit is fel lehet fedezni. Már pusztán a sötétebb szikla szín és a széles orr miatt is. Kopasz és akár csak a többi férfi látszólag ő is vaknak tűnhet. De akkor is ellent mond az, hogy nyílegyenesen Auróra szemébe néznek, kivétel I. Lehet, vakok lehet nem nehéz eldönteni. De azért nem marad el I beszéde sem.

- Ugyan kedves, nekem nem jelent problémát. Mindegyikünk közül talán én vagyok, az egyedül ki emlékezik még a csupasz bőrben lévő létre. Mivel a legfiatalabb én vagyok. Tüzet szinte lehetetlen errefelé találni, vagy akár csak gyújtani, mivel nincs mit elégetni.

Rideg hangú La szólal fel.

- Fiatal, ki sokat beszél.

S ezzel nagyon hosszú hallgatás vette kezdetét mi jó ideig maradt. Talán vitáznak talán nem.

- Egy barlang!

Mondja szinte természetes nyugalommal I. Ez a kis "lyuk" nem éppen annak tűnik, mint amire számítana Auróra. Odabent nincsen sok hely viszont átmeneti szállásnak megfelelhet bárkinek, aki normális méretű. Az eső persze nem olyan halálos, mint ahogy említették. De lehet nekik pár pillanat egy év és az idő alatt formálhat az eső is, míg a normális élőlényeknek hosszú idő. Az eső erőteljesebbik énje hamarosan elér hozzájuk és igen csak erős viharnak tűnik ez a jelenség. A sziklák között haladó szelek hangosan sivítottak, az eső még hangosabban verte a köveket, s ki talpán áll annak kihívás tartani helyzetét. Néha még ebbe az "áriába" az hangos dörrenése is becsatlakozik. Indigó színű villám hasít át az égen és akár egy sziklán a repedés terjed szét két kisebb ágba és azok még kettőbe. Egy pillanat az egész és már el is tűnt. Fénye a csukott szemek rejtekében is megmaradnak egy darabig. De hangja annál fülsértőbb.

I mindenképpen betessékelné a biztonságot jelentő barlangba Aurórát a vihar elől, ami még fekvésben is igen jó. A lezúduló víz mind mellette halad el, nem igazán szivárog be egy csepp sem. I ezután se szó se beszéd megfordul és távozik. Nem tudni látni fogja még-e őket Auróra, de a jelek szerint mostanra egyedül hagyták farkasával egyetemben. A vihar szele és minden cseppje dermesztő hideget hordoz magával. Az idő jobban lehűlt a kelleténél. Ha nem rak, tüzet Auróra talán még megfagy a végén egy barlangban. A sziklák hamarosan átveszik környezetük hőmérsékletét és már szinte sugározni kezdik bentre azt. Nem kellemes, de a lehelete is meglátszik már az élőknek. A föld min ül szintén tömör szikla, kényelmetlen is az avatatlanoknak és szintúgy hideg akár csak minden ebbel a borzasztó időben. Vajon ki lenne olyan őrült, hogy kimenne a szabadba és rontaná helyzetét, küzdene, a mínuszokkal mik inkább leterítenék?

A mozgás viszont mozgásban tartaná izmait, míg hőt termelnének. Ám az sem jó, ha megizzad, mivel a nedvesség mondhatni sokszorosítja a kihűlés sebességét. Nem érezni a mágia áramlatainak mozgását mi talán a vihart mozgatná. Semmit se érezni belőle ez egy természetes vihar. De még leginkább figyelemre méltóbb a "mesterségeseknél" is. Bár a mágia erejével igen csak oda lehet pörkölni, és kissé finomítani azt a természeti csapást. Nem lenne tán senki olyan, aki átélne ilyesmit társ nélkül. Aurórának van kiben megkapaszkodnia, ki jelen esetben talán jobban járt szőrének köszönhetően. De talán nem szokhatott hozzá ilyen időhöz így megeshet, hogy bizony ő is megérzi, a mínuszokat mik repkednek körülöttük. Csak az a zúgás, dörgés, fúvás, monoton ismétlődéseit hallani mik lehangolhatják jobban az élőket. A szürke komor táj mellett ez még inkább megterhelő lehet.

Hiszen milyen szép is lenne egy nyári időben-aranyszínben ragyogó erdő füvében elterülve feküdni. Érezni testünkkel az alattunk végig terülő fűszálak sokaságát, a kellemesen meleg napnak fényét, a lágy szellők cirógatását. Esetleg látni a kék eget és a különböző felhőkből kialakuló formákat. Vagy épp megcsodálni egy gyönyörű virágot. De ez mind csak egy álom lenne, egy olyan álma kit még nem fertőzött meg a Romlottság. Kit nem itat át az-az esszencia, és entitás, mi azzá teszi az illetőt amivé. Egy bizonyos szinten genetikailag módosult korccsá. Annak tartja egy ember valószínűleg mindet, hiszen nem olyanok, mint ők. Legalább is nem pontosan ugyan az. Milyen jellemzően egocentrikus látásmód. Ha nem olyan, mint én akkor már korcs! Ám megérdemlik akkor is ezt a titulust, hiszen tesznek azért, hogy kiérdemeljék. Törnek, zúznak, vágnak, felégetnek, zabálnak, kéjelegnek, pusztítanak és teremtenek is. Pusztítják egymást is és a jót is mit annak tart legalább is a két faj Romlottakon kívül. Teremtenek, hiszen a romlás is terjed és a Tiszta vérűek is szaporodnak. Majdnem olyan, mint az ember. Csak éppen a túlélés a cél ebben a háborúban.

Sötét idők járnak errefelé és a magány is felütheti fejét annak, aki rég nem hallotta más szavát. A vihar nem akart elmúlni órákkal később sem. Bizony az idő is telik akár csak a viharé minden egyes cseppjével. Nem akar múlni semmi sem, továbbra is ugyan az a monoton zúgás, fúvás, dörgés.