Zyssia Íjászati Üzlet

Admin

Íjászati kellékek boltja. (leírás alakulóban)

- Azonnal takarodjon ki az üzletemből, mocskos, hálátlan kurafi!

Határozott, az alvó embert, zelótát, s akármit felébresztő hang szinte megremegteti az üzlet falait. Haragkorbácsolta lángok kelnek életre a sűrű pillák alatt, s a csodálatos becenevekkel illetett öreg jobbnak látja a küszöb alatt kihúzni hátsóját az üzletből, mielőtt az üzletasszony beleállít - ismét - egy nyílvesszőt. Volt már rá precedens, így inkább nem húz újat a lyuggatottfülű, karikásajkú fél-zelótával.
Miután a vásárlónak alig nevezhető illető távozott, Zys a pultra csapja a kezében lóbált vesszőt. Kilibben a pult mögül, eszméletlen színekben pompázó, kirívó viseletnek minősülő haját egyetlen beletúrással hátraigazítja arcából, hogy ne zavarják durvaszálú tincsei a kilátásban. Az egyik, falra helyezett állványhoz lép, hogy lekapjon róla egy íjat, mire szüksége van. Rendelés érkezett nem olyan rég, melyben az állt, hogy vigye házhoz a kért íjat, tegezt, s vesszőket. Hát hogyne!

- Azt lesheti, idióta!

Kélnek szárnyra újra szitkok az átfúrt ajkakról. Nem meglepő, ez a szokása, káromkodik, mint a jégeső, s egy cseppet sem zavartatja magát miatta, hiszen tudja, aki rá van szorulva távolsági fegyverre, az úgyis nála fog vásárolni, akár mocskos a beszéde, akár nem.
Az íj hamarosan a pultra kerül, hogy aztán becsomagolás fázisába érjen, a nyílvesszőkkel telerakott tegezzel egyetemben. A kész csomagra tintába mártott pennával ráírja a megrendelő nevét, majd az egészet a sarokban álló, üres állványra helyezi, oda, hol a megrendeléseket szokták tartani. Ezek után pergament vesz elő, hogy kuszán kacskaringós betűivel szívhez szóló levelet fogalmazzon megrendelőjének.

"Amit óhajt, megleli a boltban. Már be is csomagoltam, nem tenném meg a legkedvesebb vevőmmel, hogy csomagolatlanul küldöm útjára a holmival. Három napja van befáradni érte a levél kézhezkapásáról számítva, mert hacsak nem nő keze és lába a felszerelésnek, mire áhítozik, s nem mászik el önhöz önként, lesheti, hogy bárki házhoz cipelje magának.
Maradok az eddig megszokott tisztelettel ön iránt:
Zysissa L. Sourcherry"

Most már csak azt kell kitalálnia, kivel küldi el a levelet.

- Hol van az inas, amikor szükség lenne rá?

- Hmm...

Mögött magában egyet s fűszerezte ezt a nyugtát egy semmit tevéssel. Bár érdekesnek találta az eget néha eléggé zavarta a képbe kerülő emberek látványa. Na meg pár háztető, vagy csak egy szekér. Nem mellékes az sem, hogy lentről.

~ Lehet, idejelenne felkelnem?~

Eddig szerencséje volt soványságával, hiszen a lovak sem taposták meg, de még is veszélyes, amit tesz. Kíváncsi volt arra mi lenne, ha kifeküdne csak úgy az útra és nézné az eget. Érdekes időtöltés, de még is idiótának nézték az emberek...

~ Ideje lenne menni a dolgomra.~

Irány a drágalátos kellemes temperamentum által vezérelt hölgyemény boltja. Haja kissé kócos, de annyira nem sok kedve van hozzá, hogy megigazítsa. Köntöse is poros hátul, de arról meg teljességében megfeledkezett. Nem kellett sok idő mire eljutott a célépülethez és hamar megállapította a hangokból, hogy bizony bent tartózkodik a kisasszony.

- Szép jó napot Zizi!

Eddigiekben rágódott már azon, hogy megpróbálja így megszólítani a leányzót bár lehet halva született ötlet volt. Ő csak kedves arckifejezéssel próbált jól mutatni, nem volt kedve hallgatni a sok "jókívánságát" Zysisnek. Egyelőre némán hallgat még a távozó emberre sem figyelt mivel most Zysis ilyenkor a "szentatyaúristen".

Természetesen neki is a legek legét sikerült kifogni, már ami az inasát illeti. Többször elgondolkodott azon, hogy kiteszi a szűrét, vagy ami még jobb, eltöri a nyakát, s akkor le van róla a gond. De minduntalan rá kellett jönnie, hogy feleslegesen fárasztaná magát, hiszen ha szerencséje van, akkor úgyis agyontapossa valami jóképű, masztodon hátasállat, amennyit az utcán fetreng, mint a rovarirtó mérget nyaldosott nünükebogár.
A megszólítás hallatán megáll kezében a penna, amit éppen a helyére óhajtott tenni a tintásüveggel egyetemben. A penna a pultra kerül, a tintásüveg meg meglódul, s feltett szándéka oda is érni egészen konkrétan a hőn imádott Vetto homloka közepére.
Tulajdonképpen nem is üveg az üveg, könnyített anyagból van, kevéssé törhető, éppen ezért nem üt nagyot, de nem is ez a cél. Csak a miheztartás kedvéért lendítette meg, nehogy már ez az őrült utcánheverdező azt higgye, hogy büntetlenül "Ziziheti", amikor csak akarja.

- Szép is lehetne meg jó is, de te már megint úgy nézel ki, mint akit bekapott, megrágott, majd kiköpött az utak szélén legelő marhacsorda, úgyhogy ez a nap sem nem szép, sem nem jó. De nem vagyok meglepve, ismerlek már egy ideje. Ugye nem feküdtél bele a lópotyadékba? Legalább arra odafigyelhetnél, hogy a ragya cifrázzon ki, szentem!

Mutatóujjával hívogató mozdulatot tesz a férfi felé, jelezve ezzel, hogy azt akarja, hogy elérje végre a pultot az a kócos képe.

- Meló van, gyöngyöm, örülnék, hogyha ezúttal teljesítenéd is.

Annyira koncentrált a jópofa vágásra, hogy késve reagált csak a felé közeledő küldeményre. Koppant egyet feje és ő csak nagyokat pislogva, összeráncolt homlokkal, és az enyhén fájó pontot dörzsölgető kezével és egész testében hallgatott. Bár még sem igaz, hiszen helyette gyomra szólalt meg hangosan korogva. Hátrasimította haját és lenézett a semmisnek mondható hasára. Megsimogatta azt, majd végül úgy gondolta ideje összeszednie magát és a feltörő szavakat magába folytja. Intésre közelebb ment, de felkészült a legrosszabbra, ami csak várhat rá.

~ Milyen jó is nézni a földről az eget.~

Más valószínűleg ötször-hatszor már megpróbálta volna képen vágni a tisztelet mentes szavakat zengető leánynak, de őt ez nem érdekelte különös képen. Szeretett magával foglalkozni sokat nem ismeretlen számára persze a magány sem bár annyira nem igényel társaságot. Sovány testű idősebb fél-zelóta kissé görnyedten álldogált és figyelt megint némán egy darabon, majd megszólalt.

- Csak mond, mit kell csinálnom.

Nem akart sokat teketóriázni, köntörfalazni, órákig feleslegesen elhúzni az időt. Mivel még szeretne pár dolgot még kipróbálni, vagy csak agyalni ezen is azon is. Most is bambaságában az a szomorkás pofa látható nála mi véletlenből ilyen.