Csak egy beszélgetés

- Na mesélj!
- Úgy tudom az emberektől jött, pontosabban valami Messzedúl vagy hogy is híjákból. Járta az erdőket és szinte mindent bejárt, amit csak a fák sokasága erdőzheti! Aztán várjál! A család is vele járta vagy fordítva? Járták az erdőt a járók és eljutottak hozzánk! Ide a Romlottak erdejébe. Már akkoriban sem volt egy hódító nőcsá…
- Heeee! Ne mondj ilyet!
- Jó… Na szóval szeretett mindenfélét megízlelni és sikerült pont az én kis kertemből lopnia paradicsomot! Nem tudta a bolond, hogy ezzel a két kezemmel ültettem el őket fára…
- Jó igen ezt tudjuk!
- Két nap múlva felfigyeltem valami fura kiabálásokra. De nem ám a Lope félére gondolák az ilyen: „Íííííaaaa!” Ez ilyen…
- Ez is érthető! Folytasd!
- Megyek és meghallom azt a „AAAA!!” fájdalomkiáltást. Oda mentem oszt megláttam a Zabagépet ifjonc korában! Akkor se volt egy szé…
- Ki ne mond!
- Szóval éppen két emberből falatozott mivel később úgy magyarázta érdekelte őt az ember húsának íze. De az biztos nekem pocsék ízem van! Még a kutyám is kidobta a taccsot miután belém harapott…
- Nyugodj meg! Csak folytasd!
- Na oszt ott maradt teljesen egyedül és aztán rájött, hogy… Őm… Várjál ez halvány!
- A szüleivel végzett…
- Ne szakítsá félbe ki vagy te?! Jobban tudom én, hidd el!
- Ó igen bocsáss meg! Háhh!
- Ki nevetsz? Ne idegesíts!
- Jó! Folytasd!
- Na olyan hangosan kezdett el kiabálni, hogy sikerült lefejelnem egy méretes alacsonyan növő ágat. Na az-az ág már jó ideje idegesít engem, nem tudom, hogyan de elfogom…
- Nem érdekelnek a bajaid! Mesélj még!
- Odamentem dühömben és így szóltam: Várjál mindjárt az eszembe, jut!
- Ezt mondtad?
- Dehogy is, hogy üssön agyon egy kavics! Csak rég volt már és fel kell elevenítenem a dolgokat! Megvan! „Kinek a csepűrágó kínnyavalyát hallom én?! Ragasszalak össze a földdel te… senki… Az!”
- Húúú! De félelmetes!
- Ne akard, hogy bajom essen!
- Isten ments!
- Na szóval bőgött és rettegett hatalmas pompázatómtól!
- Ez szerintem máshogyan volt…
- Dehogy tudom én jobban nem te! Ülj meg! Aztán megkérdeztem a nevét ő meg Pengan Woraknak nevezte magát. De szerintem a Zabagép jobban illik hozzá, hiszen minden féle szemetet meg… No-no-no! Nem akarod, hogy bajom essen!
- Folytasd!
- Már akkor kitette szerintem egy szekérnyi ürülék súlyát! Aztán nem emlékszem kristály tisztán de valahogy velem tartott és eljött velem Ármányzugolyba! Több éve volt már ez alig emlékszem a többire…
- Szerintem te csak lusta vagy!
- Te beszélsz?!
- Ne akarom, hogy bántsalak!
- Jól van, jól van, folytatom! Az évek megformálták és egészen rusnya dögöt készítettek el belőle…
- Hohó!
- Jó rendben! Ez alatt pedig beállítottam én jómagam a Gyűjtögetőkhöz. Irdatlan erővel rendelkezik és az erdőben igen jól el tud tájékozódni. Nem a legügyesebb de azért megfelelt a célra.
- Szóval te vagy a „főnök”?
- Csak neki! Azután sokat zabált és megismerkedett, „hozzá szokott” a helyszínhez!
- Nem körülményekhez?
- Ne szóljál bele!
- Jó!
- Na jó nem is érdekel most már! Dolgozik és zabál! Ennyi!
* A mesélő, aki majdhogynem kocsonyás állapotban él fortyogva magában indult valamerre. Szarvait megvakarva Pengan kíváncsian figyelte a másikat. Érdekesnek találta hallani a maga történetét…*