A Kék lóhere ivója

Admin

A Kék lóhere nagy ivóval rendelkezik, képes sok ember befogadására. Előfordul, hogy mulatságokat tartanak, hogy színt vihessenek a város időnként unalmas életébe. A vendégek között felszolgálók sürgölődnek, a pultnál pedig több csapos is rendelkezésre áll.

Tárgy: Re: A Kék lóhere ivója Szer. Aug. 26 2009, 23:33

// Privát játék //

Egy szép napra ébredtem, majd úgy gondoltam, kimozdulok egy kicsit a városba. Sok ember volt az utcákon, de először a Kék lóherébe akartam betérni. Az ajtón belépve bólintottam, majd így szóltam:
- Jó reggelt kívánok!
Egyik kezem folyamatosan a kardom markolatán pihent. Ez nálam már egy rossz megszokás volt. Odaléptem a pulthoz, ahol több csapos is állt.
- Egy tojásrántottát kérnék uram.- jelentettem ki, utána pedig leraktam az árát a fából készült pultra. A férfi bólintott utána pedig megkért, foglaljak helyet, amint kész lesz kiviszi nekem.
- Rendben van, köszönöm.- mondtam egy mosoly kíséretében, majd leültem egy négy személyes asztalhoz, viszont rajtam kívül senki nem volt ott. A fogadóban még nem lehetett sok vendéget látni, hiszen a reggeli órákban még nincs akkora forgalom. Nem első alkalommal jártam már eme helyen, ám most is érdeklődéssel teli szemekkel néztem végig az épület belsejében. Pár perc múlva a felszolgáló kihozta, amit rendeltem, azután jóízűen lakomázni kezdtem. Imádtam ezt a fajta rántottát, mivel az állagát pont az ízlésemnek megfelelően találták el. A frissen sült kenyér illatától összefutott a nyál a számban, ahányszor csak megéreztem. Nem sokkal később befejeztem a lakomát. A tányért elvették előlem, majd úgy döntöttem olvasok egy keveset. Elővettem a könyvet, melyet otthonról hoztam magammal, s nekiláttam az olvasásnak. Úgy a sorok közé merültem, szinte nem is figyeltem a környezetemre.

Tárgy: Re: A Kék lóhere ivója Csüt. Aug. 27 2009, 00:22

// Privát játék //

Reggel felkeltem, majd kimentem az utcára sétálni, megtettem egy kört és út közben felkordúlt a hasam.
~ Kár hogy otthon nincs semmi ennivalóm, így hát benézek a fogadóba. - gondoltam magamban, s elindultam a kék lóhere felé. Mikor odaértem az ajtóhoz kinyitottam és erős dohányszag ütötte meg az orrom.
- Jó reggelt! - köszöntem mindenkinek, aki a fogadóban volt. Elkezdtem egy kicsit hessegetni a kezemmel a nagy füstöt, mert zavart nem sokkal később odamentem a pultoshoz.
- Egy forró teát és sült halat kérnék. - mondtam a pultosnak. Ő elkezdte csinálni a halat és a teát is. A teát megvártam, amíg kihozza, majd miután leraktam a pultra a pénzt leültem egy idegen katona mellé, aki egy négyes asztalon ült.
- Üdvözlet katona. - köszöntem neki, eztán pár perc múlva kihozták a halat majd nekiláttam az evéshez. A katona éppen olvasta az újságot én pedig végeztem az evéssel.
- Elnézést hogy nem mutatkoztam be csak még gyorsan megakartam reggelizni. A nevem Kheredor. - mutatkoztam be a katonának és kezet fogtam vele.

Tárgy: Re: A Kék lóhere ivója Csüt. Aug. 27 2009, 00:33

// Privát játék //

Éppen a könyvtárból siettem a szokásos italomért a kék lóhere fogadóba. Lassan benyitottam és körülnéztem alaposan, majd két katonán megragadt a szemem.
Odasétálltam a pulthoz és kértem egy forró teát. A pultos máris bólintott és kitöltötte az italomat. Körülnéztem és leültem ahol a két katona ült.
- Üdvözletem a nevem Valeroth, ő pedig itt Razel. -Mutattam a vadázsgörényemre, ami éppen kidugta az orrát a köpenyem alól. Belekortyoltam az italomba, de még túl forró volt, így tehát letettem az asztalra. Razel visszabújt a köpeny alá és el is aludt.
- Gondoltam csatlakozom magukhoz, általában itt szoktam meginni az italomat, de amint látom maguk is idevalósiak. -Kortyoltam bele ismét az italba ami már iható állapotban volt.
Vártam, hogy bemutatkozzon a két férfi...

Tárgy: Re: A Kék lóhere ivója Csüt. Aug. 27 2009, 14:49

// Privát játék //

Amint olvasgattam egy barna hajú, szakállas ember ült le az asztalhoz.
- Üdvözlet katona.- köszönt rám.
- Szép jó reggelt!- viszonoztam a gesztust, utána pedig kihozták neki a reggelijét, ami sült hal képében testesült meg. Az illata igen finomnak tűnt, de szerencsére már én is jóllaktam, így nem lettem éhes tőle. A férfi igen jó ízűen fogyasztotta az étket, majd miután befejezte kezet nyújtott, közben pedig a következőket mondta:
- Elnézést hogy nem mutatkoztam be csak még gyorsan megakartam reggelizni. A nevem Kheredor.
Lekezeltem vele, s egy nagyot mosolyogtam.
- Szervusz, a nevem Szaleroth. Semmi gond, én is megkérdezhettelek volna, ám nem akartak megzavarni az étkezésben. Örvendek a találkozásnak!
Nem sokkal később helyet foglalat az asztalnál még egy férfi. Ruhája sötét volt, barna szeme, ugyanolyan színű haja volt. Első ránézésre titokzatos alaknak tűnt, mégis könnyű szerrel szólított meg minket.
- Üdvözletem a nevem Valeroth, ő pedig itt Razel.- bemutatkozása alatt vadászgörényére mutatott, ki pont abban a pillanatban kandikált ki a köpeny alól, kis idővel később pedig vissza is bújt.
- Üdv! Engem Szalerothnak hívnak. Aranyos egy állatka.- jelentettem ki, mialatt lapoztam egyet a könyvben, melynek lapjai már elöregedettek voltak, mégis megőrizte a minőségét. Valeroth teát kortyolgatott, akár csak előtte Kheredor.
- Gondoltam csatlakozom magukhoz, általában itt szoktam meginni az italomat, de amint látom maguk is idevalósiak.- szólalat fel Valeroth.
- Valóban. Ugye nem lenne nagy kérés, ha tegeződnénk barátom? Hiszen úgy talán zökkenőmentesebben folyna a további eszmecserénk.- érdeklődtem Valerothtól.
- Én a helyi katonaságban szolgálok, immáron három éve, azelőtt pedig a vár őrségét erősítettem, egészen húsz esztendős koromig.- regéltem el mesterségemet Kheredornak és Valerothnak. Lassan becsuktam a kezemben lévő dokumentációt. Valamiért az az érzés kerített hatalmába, hogy ebben a társaságban már nem fogok olvasni többet.

Tárgy: Re: A Kék lóhere ivója Pént. Aug. 28 2009, 06:15

// Privát játék //

- Szervusz, a nevem Szaleroth. Semmi gond, én is megkérdezhettelek volna, ám nem akartak megzavarni az étkezésben. Örvendek a találkozásnak!. - mondta megértően Szaleroth eztán nem sok idő elteltével egy másik ember is csatlakozott asztalunkhoz.
- Üdvözletem a nevem Valeroth, ő pedig itt Razel. - mutatkozott be, s közben a vadászgörényre mutatott, ami pont akkor a köpenye alól kukucskált ki.
- Üdv! Engem Szalerothnak hívnak. Aranyos egy állatka. - mutatkozott be Valerothnak, Szaleroth.
- Helló! Az én nevem pedig Kheredor. - szólaltam fel és kezet ráztam Valerothal.
- Gondoltam csatlakozom magukhoz, általában itt szoktam meginni az italomat, de amint látom maguk is idevalósiak. - mondta Valeroth.
- Valóban. Ugye nem lenne nagy kérés, ha tegeződnénk barátom? Hiszen úgy talán zökkenőmentesebben folyna a további eszmecserénk. - kérdezte Szaleroth.
- Én a helyi katonaságban szolgálok, immáron három éve, azelőtt pedig a vár őrségét erősítettem, egészen húsz esztendős koromig. - mesélte el nekünk Szaleroth.
- Én pedig két és fél éve szolgálok íjász ként, itt Újreményben. - mondtam el a többieknek.

Tárgy: Re: A Kék lóhere ivója Pént. Aug. 28 2009, 10:47

// Privát játék //

Tehát Szaleroth a helyi katonaságban, Kheredor íjászként szolgál új reményben. Felötlött egy mondat a gondolataimba, amelyre ezt válaszoltam:
- Nem gond ha tegeződünk csak már megszoktam a vándorlást és ott nem igen nézik jó szemmel, ha valamilyen jött-ment idegen letegezi őket. -Mondtam kicsit elszomorodva, de megértettem a kérését és bólintottam rá.
-Hát akkor már csak én maradtam. -Közben kortyoltam egy nagyot a meleg teából és folytattam: -Én mint újremény ifjú mágusa állok szolgálatba a királynak, de gyakran járok vándorutakra, hogy tudásomat és erőmet növeljem, hát ennyi lenne. -Fejeztem be a mondatot. Vártam a többiek témáját, hogy valaki felhozzon valami izgalmas témát.

Tárgy: Re: A Kék lóhere ivója Pént. Aug. 28 2009, 10:47

//érvénytelen post//

Tárgy: Re: A Kék lóhere ivója Pént. Aug. 28 2009, 15:52

// Privát játék //

A beszélgetésünk során kiderült, hogy Kheredor az íjászként, Valeroth pedig ifjú mágusként szolgál a királynak Újremény városában.
- Értem. Mindkettőtök élete nagyon izgalmas lehet.- jelentettem ki. A tömeg kezdett egyre nagyobb lenni, bizonyára néhányan még betérnek munka előtt ide egy kicsit iszogatni, vagy csak éppen beszélgetni az ismerősökkel. Voltam már eme helyen párszor, viszont ilyen jó társaságba még nem keveredtem, mint most. Milyen furcsa, hogy egy pihenésnek és olvasásnak szentelt napból már korán reggel ilyen kellemes csevej született. Az ablakokon beszűrődött a Nap sugarainak fénye, ám a pipafüsttől ez néhol halványabbá változott a kelleténél. Szerencsére a mi asztalunkhoz már olyan mértékben nem ért el a dohány égésének gyümölcse.
- Gondolom sokat látott emberek lehettek. Főleg te Valeroth, hogyha ennyit utazol. Nekem is szándékomban állna bejárni a világot, megismerni annak összes szépségét, s veszedelmét, de a hazám szolgálatát egyenlőre nagyobbra tartom. Talán egyszer, mikor vége lesz ennek az esztelen háborúskodásnak. Ha csak rövid időre is, ám azért már beköszönthetne egy kicsiny béke korszak. Bizonyára kapnék az alkalmon.- közöltem Valerothtal és Kheredorral.
- Kheredor! Te is harcoltál már a Romlottak ellen ugye? Félelmetes ellenfelek. Még a sima katonáik is emberfeletti fizikai erővel rendelkeznek, a tiszta vérűek meg okosak és csaknem olyan jól küzdenek. A bátyámmal is egy ilyen végzett. De ez már a múlt zenéje.- mosolyodtam el, majd vártam mi hozzáfűznivalójuk van beszédtársaimnak a dologhoz.

Tárgy: Re: A Kék lóhere ivója Vas. Aug. 30 2009, 07:23

// Privát játék //

- Hát akkor már csak én maradtam. Én mint újremény ifjú mágusa állok szolgálatba a királynak, de gyakran járok vándorutakra, hogy tudásomat és erőmet növeljem, hát ennyi lenne. - mondta el Valeroth.
- Értem. Mindkettőtök élete nagyon izgalmas lehet. - mondta Szaleroth.
- Hát az enyém eléggé az. - jelentettem ki majd körülnéztem és megdöbbenve láttam, hogy elégé sokan lettek a fogadóban.
~ Eddig jól elbeszélgetünk, így hárman csak úgy múlik az idő. - gondoltam.
- Gondolom sokat látott emberek lehettek. Főleg te Valeroth, hogyha ennyit utazol. Nekem is szándékomban állna bejárni a világot, megismerni annak összes szépségét, s veszedelmét, de a hazám szolgálatát egyenlőre nagyobbra tartom. Talán egyszer, mikor vége lesz ennek az esztelen háborúskodásnak. Ha csak rövid időre is, ám azért már beköszönthetne egy kicsiny béke korszak. Bizonyára kapnék az alkalmon. - közölte velünk Szaleroth.
- Kheredor! Te is harcoltál már a Romlottak ellen ugye? Félelmetes ellenfelek. Még a sima katonáik is emberfeletti fizikai erővel rendelkeznek, a tiszta vérűek meg okosak és csaknem olyan jól küzdenek. A bátyámmal is egy ilyen végzett. De ez már a múlt zenéje. - mondta Szaleroth.
- Igen harcoltam és tényleg erős ellenfelek. Amúgy részvétem a testvéred miatt. – jelentettem ki majd pár percel később így szóltam:
- Szerintem a királytól majd egyszer elvállalhatnánk így hárman egy küldetést, szerintem jó csapat lennénk.

Tárgy: Re: A Kék lóhere ivója Vas. Aug. 30 2009, 09:34

// Privát játék //

Felhozta az ötletet Kheredor, hogy hárman elválllhatnánk egy küldetést.
-Én benne vagyok, és Szaleroth részvétem. -Mondtam a két nemrég megismert bajtársamnak.
-Egyszer egy küldetés során küzdöttem egy tiszta vérű romlott ellen, nem kellett sok, hogy levágja a fejem, viszont épp megzavarta a társam. -Közben a köpenyemre helyeztem a kezem, amely alatt éppen ott feküdt a vadászgörényem, és folytattam: -Szerencsére elvonta a figyelmet és egy illúzióval elhitettem hogy megvakult és szerencsére egy szakadék széléről lelöktem, és azonnal elvesztette az életét. -Fejeztem be a mesélést és felfigyeltem egy alakra aki éppen bejött az ajtón. Tekintetem ismét az asztalon ülőkre szegeződött...

Tárgy: Re: A Kék lóhere ivója Vas. Aug. 30 2009, 14:20

// Privát játék //

Miután újdon sült barátaim részvétet nyilvánítottak bátyám halála miatt, így szóltam:
- Köszönöm...
- Szerintem a királytól majd egyszer elvállalhatnánk így hárman egy küldetést, szerintem jó csapat lennénk.- ajánlotta fel Kheredor lelkesen. Valeroth nem sokkal később szintén helyeselte a dolgot.
- Úgy gondolom ez nem rossz ötlet. Legalább megismerjük egymás képességeit a harcmezőn.- jelentettem ki. Egyre többen lettek a fogadóban.
- Véleményem szerint most van a "csúcsidő". Még ennyi embert. Mondjuk nem is csoda, hisz ez a legjobb fogadó egész Újreményben.- mondtam. Idő közben a kardom már elég ferdén állt az övemen, szóval vettem a bátorságot, hogy megigazítsam.
- Igazából nem szeretem a pipát. Nagyon füstöl, ráadásul büdös és köhögsz is tőle...- suttogtam oda a két bajtársamnak, nehogy még valaki meghallja a környéken. Lehet rossz néven vennék, amiért szidalmazom egyik kedves időtöltésüket.

Tárgy: Re: A Kék lóhere ivója Vas. Aug. 30 2009, 16:21

// Privát játék //

- Én benne vagyok, és Szaleroth részvétem. - egyezett bele az ötletembe Valeroth.
- Úgy gondolom ez nem rossz ötlet. Legalább megismerjük egymás képességeit a harcmezőn. - mondta Szaleroth.
- Egyszer egy küldetés során küzdöttem egy tiszta vérű romlott ellen, nem kellett sok, hogy levágja a fejem, viszont épp megzavarta a társam. Szerencsére elvonta a figyelmet és egy illúzióval elhitettem, hogy megvakult és szerencsére egy szakadék széléről lelöktem, és azonnal elvesztette az életét. - mesélte nekünk Valeroth.
- Véleményem szerint most van a "csúcsidő". Még ennyi embert. Mondjuk nem is csoda, hisz ez a legjobb fogadó egész Újreményben. - jelentette ki Szalerot.
- Igazából nem szeretem a pipát. Nagyon füstöl, ráadásul büdös és köhögsz is tőle... - suttogta Szaleroth.
- Hát én se vagyok oda érte. - mondtam nekik

Tárgy: Re: A Kék lóhere ivója Vas. Aug. 30 2009, 17:29

// Privát játék //

A füstből én is egy nagyot nyeltem és behunytam egy időre a szemem.
-Ez tényleg elviselhetetlen. -Mondtam és a vadászgörényemet előhívtam a köpenyem alól.
-Figyelj látod azt ott kicsit ízleld meg, de észre ne vegyenek. -Adtam az utasítást, majd a vadászgörény elindult és a székek, asztalok között elkacskaringózott, majd odaért a célponthoz. Éppen egy pipázó katona volt előtte, akinek a füstje miránk szállt.
-Remélem nem probléma. -Mondtam a többieknek és elmosolyodtam. Ebben a pillanatban a vadázsgörény megharapta a lábát, mire elejtette a pipát és az összes dohány kiömlött. Visszajött a vadászgörény és elbújt a köpenyem alatt.
-Szép volt. -Nevettem egyet és megvakartam a fejét a ruhámon keresztül...