Valeroth
 | Tárgy: A feketén lángoló tűz  Vas. Aug. 23 2009, 11:59 | |
| Név: Valeroth
Faj: Ember
Kor: 25
Nem: Férfi
Születési dátum: Június 28.
Kinézet:Közepes testalkatú, barna szemű és hajú férfi vagyok. A ruhám egy fekete köpeny.
Felszerelés:Fekte köpeny, alatta egy varázspálca és egy fekete gyémántal ellátott nyaklánc. Az oldalamon egy varázsköny, valamint egy hosszított tőr is.
Előtörténet:
Újremény városában születtem egy esős este. Nyár volt, viszont az idő inkább tükrözte a őszi hangulatot. Szüleim mágusok voltak, apám a fekete mágia felé húzódott viszont anyám a fehér mágia oldalára állt. Apám nem volt gonosz ember, csupán a természetfeletti hatalmak neki a sötét mágiát adták a kezébe. Anyám kiskoromban mindig velem volt, mivel apám háborúkban vett rész és sötét mágiáival egész romlott csapatokat őrjített meg vagy tévesztette meg őket. Kiskoromban mikor már az ember tudatánál van, sokat tanultam és anyám próbált a fehér mágiára oktatni, viszont valahogyan én is a fekete mágiára éreztem rá. Az apám, az egyik rá szabott küldetésből, hazatérve láttam, hogy fekete mágiát gyakorlok a könyvekből, gyorsan elvette tőlem a könyvet és megfogatta, hogy kitanít engem mint a fekete mágia varázslójának fiát. Apám anyámtól elszakítva elvitt a Zarándok erdőbe, mivel kiskorában ő is itt tanulta meg a fekete mágiát. Apám három napra hagyott magamra 10 évesen ebben a hatalmas erdőben. Megértettem az állatok cselekvéseit a ragadozók erejét és végül a természetet is. Három nap múlva visszatért apám és egy közeli faházban éltük a mindennapjainkat. Szülőm minden nap tanítgatott fekete mágiára és annak kivédésére. Nagy tehetségnek számítottam abban az időben, hisz aki a fekete mágiát tanulja gyakran megromlik a lelke. Velem nem így történt, valahogyan a lelkem tisztán maradt. Mondjuk, úgy hogy tiszta lélekkel használom a gonosz ellen a sötét erőt. Ezek a gondolatok jártak a fejemben mikor gyakoroltam. Néha visszalátogattam apámmal a szülővárosomban és anyámhoz is. 18 évesen mikor már az ember férfi volt, sokszor küzdöttem meg apámmal, de csak gyakorlás képpen, viszont midig ő győzött. 20 évesen viszont az életem hatalmas fordulathoz ért. Visszatértünk ismét újremény városába, de nem az fogadott a családi házban amire apámmal vártam. Egy sötét ruhás és maszkos alak áltt a házunkban.
Anyám viszont nem volt ott és a többi szobában sem. Apám rögtön varázslatokkal kezdte zúdítani a gonosz emberi kinézetű lényt viszont visszaverte az összes varázslatot. Segítettem volna apámnak viszont amikor próbáltam megtámadni varázslattal visszaverte rám és őrjítő fejfájást bocsátott rám. A földön feküdve láttam, hogy apám küzd a '' gonosszal'', majd az hirtelen eltűnik és összeesik a fáradtságtól. Elhomályosodott minden, a gondolatok kiszáltak a fejemből. Pár óra múlva egy ágyban ébredtem a homlokom be volt kötözve és apám bal karja is be volt kötözve.
Apám elmondta, hogy egy ellen-átokkal kiűzta a fájdalmat a fejemből és ezért élek még mindig, viszont anyám eltűnt.
Az idegen férfi aki elűnt valószínűleg anyámmal a padlón egy nyomot hagyott. Fekete tűz égett a háromszög peremén. Apám a fekete tűz egy részét belepecsételte egy nyakláncba és nekem adta. A tűz többi része pár óra után kialudt. A nyakláncot felvettem a nyakamba és az amulettben ott égett a fekete tűz, de nem melegség öntött el hanem kirázott a hideg. Négy éve jártam mint vándorló varázsló a vidéket, és végre a fekete ruhás varázslót az erdőtől északi irányban egy katakomba féleségben találtam meg. Ismét ott áltam előtte, de szinte a kinézete babonázott meg. Mindenféle gondolattal próbált maga mellé csábítani, de ellenálltam és sikerült egy átkot rábocsátanom, de nem hatott rá. Már-már szinte térdre estem előtte, de ekkor egy kard állt a bal vállába, és kiesett a pálca a bot a kezéből. Hirtelen ismét eltűnt és hasonló nyomot hagyott mint öt évvel ezelőtt a családi ház padlóján. A kardot aki belszúrta nem más volt mint Anyám, szinte semmit sem változott. Feltápászkodtam és megölöltem. Elmesélte, hogy az idegen a másik jogos tulajdonosa akart lenni a titkos tekercseknek, melyet még apám saját maga írt és állította össze. A katakombákból kiérve láttam, amint ellovagol és az amulett izzani kezdett. Ezzel jelezte, hogy még ebben az életben találkozunk. Hazatérve Apám nagyon örült és szinte visszaállt minden a régi kerékvágásba, csupán a gonosz jelenléte maradt meg. Megfogadtam, hogy amíg élek harcképtelenné teszem a fekete ruhás mágust és családomra ismét majd a béke korszaka köszönt...A ''fekete mágia'' könyvem(varázsigék): A fegyverem(varázspálca): | |
|
