Kheredor
 | Tárgy: A király íjásza  Szomb. Aug. 22 2009, 12:23 | |
| Név: Kheredor
Nem: Férfi
Kor: 21
Kaszt: Íjász
Felszerelések: Feketére és vajszínűre festett íj, amihez van pár nyílvesszőm, egy rövid kard, aminek a markolata fekete, de a vége meg a keresztvasa szürke. Barna bőrvért, sötétkék ing, 2 fekete cipő, 2 fekete kesztyű és egy sötétkék nadrág.
Kinézet: Világosbarna hosszúhaj, kis szakáll, zöld szem, 188 cm magas, 82 kg súlyú, nem túl izmos.
Jellem: Lelkiismeretes, becsületes és alapos vagyok.
Előtörténet:
Egy szép júliusi napsütéses reggel születtem az Újremény városban. Apám városőr volt, aki még az élete árán is megvédelmezte volna a hazáját. A testvérem íjász volt és a legjobbak közé tartozott. Anyám meg szakácsként dolgozott. Négy éves koromban nagyon szerettem hallgatni a hősökről szóló történeteket, amiket apám mesélt magam is egy hős akartam volna lenni. A szomszéd gyerekkel délután mindig játszottam csatásat fakardal, általában én győztem, de volt, amikor ő. Hat éves koromban sajnos iskolába kellet járni. Nem szerettem nagyon, sőt inkább utáltam. Minden nap csak azt vártam, hogy vége legyen az iskolának. Egyik nap látni lehetett, ahogy a győztes katonák haza térnek a háborúból nagy ámulattal néztem őket és eldöntöttem, hogy én is szolgálni akarom a hazámat. Amint kijártam az iskolát apám segítségével beléphettem a seregbe ott kemény két év kiképzésen kellet részt vennem. Akik tartották a kiképzést eldöntötték, hogy íjász leszek, mert nagyon jól láttam távolra és elsőre még az íjjal is jól bántam. Mikor letelt a két év kiképzés idő hivatalosan is Újremény íjásza lettem. Az első küldetésem az volt, hogy pár romlottat kellet megölni, akik a határunkon túl jöttek pár napja. Két másik íjász is velem jött és egy harcos is. Elindultunk hát négyen az úton a határ felé gyorsan beesteledet így sátrat állítottunk. Nekem kellet tűzifát gyűjtenem így száraz letört faágakat kerestem a földön, mikor összegyűjtöttem vagy harmincat visszamentem és megpróbáltam tüzet gyújtani. Eltartott vagy fél óráig, de sikerült eztán beszéltünk egy darabig majd nyugovóra tértünk. Reggel elővettem a táskámból egy kis ételt hogy csillapítja étvágyamat. Amikor mindenki készen ált, hogy folytassuk az utak felkaptuk a táskáinkat, s tovább indultunk. Már látni lehetett a határt halványan és messziről egy kis tábort. Amikor már elég közel értünk a táborhoz látni lehetet, hogy a tábor lakói romlottak voltak vagy 8 romlott. Mikor a két íjásszal lőtávolságba értünk az egyik romlott észrevett minket. Nekem sikerült eltalálnom szerencsére az egyiket és az egyik íjász társamnak is a másik sajnos elhibázta így hatan maradtak. Pár másodperc alatt összeszedték magukat és felfegyverkeztek. Szerencsére nem volt íjászuk, így csak ha közel jönnek hozzánk, akkor tudnak minket megölni. Elkezdtük hát gyorsan lőni őket íjjal, a harcos bajtársunk pedig az egyik oldalt lévő romlottnak nekiment, amit nem lőttünk. Én két embert öltem meg a két másik íjász pedig együtt hármat a harcos pedig egyet. Nem sokára elindultunk vissza Újreménybe. Amikor megérkeztünk Újreménybe a király adott nekünk ezért a küldetésért jutalmat is, amit megköszöntünk neki majd én visszatértem a házamba, mert már estevolt mikorra visszaértünk. Egyik nap azt a küldetést kaptam, hogy négy útonállót kell megölnöm, mert egy csomó arajáró lovaskocsit kifosztottak. Nem küldtek velem senkit, mert az egyik lovaskocsi vezetője elmondása szerint hárman voltak csak. Így hát elmentem az egyik közeli faluba és onnan egy lovaskocsira felültem, hogy visszavigyen Újreménybe. Így lehet, hogy az útonállókba botlok, s tudom őket likvidálni. A lovaskocsi ment egy darabig majd megállt, mert egy kidőlt fa volt az útjában. Nem sokkal eztán egy ember tűnt fel a lovaskocsi ajtajának az ablakában, akinek el volt takarva az arca. Felszólított mindenkit hogy szálljon ki szerencsére nem vette észre, hogy íjász vagyok, mert egy sima parasztruhában jöttem el a küldetésre és csak a kardomat hoztam el, amit takart a hátamon lévő koszos köpeny. Amikor épen szálltam le a késes ajtómelletti bűnöző eltekintett balra. Ez remek alkalom volt arra, hogy előrántsam a rövid kardom és mikor előrántottam rögtön a torkába szúrtam, amiből csak úgy ömlött a vér. A többi társa is észrevette, hogy elintéztem a társukat. Ettől az egyik rögtön előrántott egy kést és nekem hajította sajnos nem sikerült elkerülnöm, mert olyan gyorsan jött így bele állt a bal kezembe. Négy, öt másodperccel később rögtön kihúztam a kezemből és ledobtam a földre. A köpenyemet rádobtam a késdobáló fejére, amitől nem tudott védekezni és beleszúrtam a kardomat a gyomrába. Már csak egy maradt, aki rögtön a hasamnál fogva lerántott a földre, olyan gyorsan magával rántott, hogy még a kardomat se tudtam kirántani a halott társának a gyomrából. Miután mindketten a földre estünk pár pillanattal később megfogta mind két kezével a nyakamat és elkezdet fojtogatni. Úgy látszott nincs remény, de amikor egy pillantást vetettem oldalra ott volt a kés, amit a kezemből szedtem ki és még nem is volt olyan messze. Így hát a jobb kezemmel gyorsan megfogtam a kést és az ellenségem fejébe döftem, amitől nem sokára eldőlt. Eztán odamentem a véres kardomhoz és kihúztam az útonálló holtestéből majd el is raktam a tokjába. Nem tudott a lovaskocsi hazavinni a kidöntött fától így hát gyalog haza indultam. Mikor Újreménybe értem a királyhoz rögtön bementem aki, nagyon hálás volt a segítségemért és most is adott bőven jutalmat a küldetésért. Mikor hazaértem a házamba, gyorsan megvacsoráztam és lefeküdtem aludni reggel, amikor felkeltem felöltöztem, s vártam milyen feladatot hoz a sors.  | |
|
